SumidaTákosi templom a mezítlábas Notre Dame
A Bereg talán egyik legszebb kultúrális hagyatéka a tákosi református templom. Legősibb része 1766-ban épült. Az építési dátumot megörökítő “kazettán” olvashatjuk: “ANNO 1766-BAN, DIE 30 JUNY”
Azt tartják róla, hogy: “a nép emelte magának fából és sárból”, abban az időben, amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a követ és a téglát a reformáció híveitől. A tákosiak megmutatták, hogy akkor is szép templomuk lesz. A királynői utasítások ellenére megépítették abból, ami adva volt bőven a beregi embernek: fából és sából, mint a fecske a fészkét.
A templom malomköveken állt, erre kerültek rá a nagyméretű talpgerendák. Favázas rendszerben épült, a vázak közötti részt paticsfal tölti ki. 1784-ben a templomot nyugat felé kibővítik, elkészül a “renováta”. A mennyezeti kazettán olvashatjuk: “RENOVÁTA: ANNO 1784.” Ez a rész is gerendavázas, de többszöri romosodás után egy-egy oszlop közét vályoggal falazták vissza. A templom egészében a középkori gótikus építészet stílusjegyeit hordozza magán.
Teremtemplom, keleten poligonális sokszög végződésű. A tetőszék kötési rendszere, kötőelemei és csomóponti jelet a középkori faépítészet egy kései példája. A bejárat előtt a lekontyolt nyeregtetős cinterem foglal helyet.
A templom paticsfala ellenére is dacol az idővel, “állja a sarat”, pedig lassan közeledik 250. évéhez.
A festett fakazettás mennyezete, berendezése, szószéke, karzata adja az igazi értékét, s emeli olyan hírnévre, hogy ország-határainkon túlról is egyre többen jönnek megtekinteni ezt a kis templomocskát. A színes mennyezet készítője a nevét egy kazettán megörökítette: “ÉN, ASZTALOS LÁNDOR FERENC CSINÁLTAM A JÓ ISTEN SEGEDELME ÁLTAL, BARÁTH MIHÁLY EGYHÁZFISÁGÁBAN. ANNO 1766. DIE 30 JUNY.”
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
