SumidaGÁBOR ÁRON
Lemhényi Gábor Áron (Bereck, 1814. november 27. – Uzon és Kökös között, 1849. július 2.) székely kisbirtokos, asztalosmester, magyar nemzeti hős, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje.
Annyit mindannyian tudunk, hogy a rézágyúja fel van virágozva és indulnak már a tüzérek, stb, stb.
De ki volt valójában ez az ezermester, aki amúgy 15 évig volt katona, de a fekete-sárga hadseregben székely származása miatt nem juthatott tovább, mint alpattantyús, káplár.
Gábor Áron ezermester volt. Mindenfélével megpróbálkozott, 1845-ben egy vasabroncsokkal összetartott faágyút készített, de volt egy kis rézmozsara /rövidcsövű ágyú!/ is, később egy 40-50 cm hosszú kis ágyút is készített amelyet ünnepségeken, lakodalmak alkalmával sütöttek el a fiatalság nagy örömére.
1848. november 6-án Sepsiszentgyörgyön honvédelmi bizottmányi és népgyűlést tartottak, ahol Puchner tábornok megadásra felszólítását követően megvitatták, és végül elhatározták Háromszék önvédelmét. A vita alapja az volt, hogy nem rendelkeznek a védelemhez szükséges ágyúkkal. Itt ajánlotta fel Gábor Áron , hogy két héten belül elkészíti a szükséges fegyvereke, a hozzá tartozó munícióval.
11 nap múlva megjelent az elkészült első öt ágyúval. Ezekkel a szavakkal adta át azokat: ” Ha ágyum elhasad, lövessen főbe az Oberster ur, s ha a kitett czélt nem találom, a második lövésre ágyum elé állok, golyóbisát lőjék keresztül rajtam.”
Ezt követően további ágyúk öntésével, illetve a tüzérség megszervezésével és kiképzésével bízták meg.
Arról, hogyan készültek az ágyúi Bodola Lajos, Gábor Áron munkatársa így írta le az alkalmazott technológiát: „Először is fából az ágyú a maga rendes méretei szerint ki lett faragva, simára esztergályozva, aztán az ágyú két füle közti vonal hosszában két fél ágyúra lett fűrészelve. A két fél ágyút két, agyaggal tömött ládában lemintáztuk, s amikor a minták jól kiszáradtak, azokat egymáshoz illesztettük pontosan, olyan szorosan, amint vaskapoccsal tehettük. Hanem az összeillesztést megelőzőleg egy agyaggal vastagon bevont tölgyfahengert úgy helyeztünk el a két fél ágyú közepén, hogy az lehetőleg az ágyú csöve hossza tengelye irányában legyen s az öblözet átmérőjének megfelelően a csőlyukat képviselje. Ezután az izzó masszát beleöntöttük az agyagmintába.”
1849. július 2-án Kökös és Uzon közötti csatába esett el. Egy ágyúgolyó találta el. Temetésén másnap Eresztevényben a tüzérség kísérte utolsó útjára. A sírja körüli katonák tömegét észrevette egy arra portyázó cári csapat és a tömegbe lövetett. Semsey százados azonnal feléjük fordította a Gábor Áront kísérő ágyúkat és ellentámadást indított , a temetés ágyúdörgés közben folytatódott, s mire véget ért az orosz csapatot megfutamították.
A mellékelt képen az általa öntött 93 ágyúból az egyetlen megmaradt látható (Helye: sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum)
szerkesztő: Pester Béla
Forrás: Balás Gábor. A székelyek nyomában, 1984 . 315-319 o.
