SumidaEgy olasz gróf és a rovásírás
Természetesnek vesszük, hogy őseink írástudó népek voltak, és saját abc-vel rendelkeztek a rovásírás formájában. Ezt a rovásírást a honfoglalást követően is nagyon sok évszázadon keresztül használták, főleg a pásztorok, a nyájak „leltárának” nyilvántartására. Azt azonban nagyon kevesen tudják, hogy a latin betűírás elterjedését követően is használták hosszabb szövegek rögzítésére. Ennek felfedezésében egy olasz származású polihisztornak elévülhetetlen érdemei vannak.
Luigi Ferdinando Marsigli vagy latinosan Marsilius (Bologna, 1658. július 10. – Bologna, 1730. november 1.) olasz földrajztudós, műgyűjtő, diplomata, utazó, tudós, hadmérnök, nyelvész-filológus, katona és kalandor. „Ezerarcú, egyetemes ember, aki átmenetet jelent a magyarországi háborúkban harcoló itáliai hadvezérek és a magukat »filozófusnak« nevező felvilágosodás kori értelmiségiek közt.”
1683-ban sebesülten török fogságba kerülve sikerült információkat szereznie a budai vár vízutánpótlásáról és ezzel nagyban hozzájárult az ostrom eredményességéhez.
A vár elfoglalását követően nem a szokásos fosztogatásokkal töltötte az idejét, hanem a pasa könyvtárát kereste meg ahonnan rengeteg irományt, térképet gyűjtött össze. Eközben bukkant a pincében teljesen ép Corvinákra, melyeknek a megmaradása neki köszönhető.
A karlócai békekötést követően részt vett a déli- délkeleti török határ kijelölésében. Ekkor került Erdélybe, ahol egy kb 1,5 méter hosszúságú farúd alakú fatábla került a birtokába , amely a névnapokat és a dátumhoz kötött egyházi ünnepeket tartalmazta a léc négy oldalára bekarcolva. A rovásírásos jeleket 9 lapra másoltatta le.
Ez a székely rovásírásos naptár mindmáig a legterjedelmesebb ilyen jellegű szöveg. Tartalmát tekintve az állandó ünnepek névünnepek középkori naptára.
Ez a naptár elsődleges bizonyítéka annak, hogy a latin írás általános elterjedése mellett a rovásírás nemcsak egyszerűbb szövegek, lajstromok rögzítésére maradt használatban. Mivel tartalmát tekintve vallási rendeltetésű volt, szinte biztosra vehetjük, hogy készítője egyházi célra faragta. A szándéka pedig az lehetett, hogy nemcsak az egyház szolgálatában álló – már latin betűket jól ismerő – emberek, de a köznép is képes legyen olvasni. Az ilyen bot, mivel a könyv elterjedése csak később kezdődött igen gyakori lehetett.
Magyarországhoz köthető tevékenysége azonban nemcsak erre terjedt ki. Számos műve foglalkozik a déli határvidék geográfiájával, flórájával és faunájával. Több rajza és metszete maradt ránk pl. a török korabeli budai várról készültet tekinthetjük a legkorhűbbnek.
Terjedelmi okokból nem lehetséges itt minden hazánkkal kapcsolatos tevékenységét felsorolni.
Nem volt magyar, de azt gondolom, megilleti őt a tisztelet azért a munkáért, amelyet Magyarország kultúrájának felkutatásáért tett. Néhány éve felmerült a gondolat, hogy tevékenységéért, érdemeiért szobrot kapjon, vagy utcát, teret nevezzenek el róla. Nincs tudomásom, hogy bármelyik is megvalósult volna.
szerkesztette: Pester Béla
#Sumida# #rovásírás#
