Solymászat

Solymászat

Emese álmától a középkor uralkodói ábrázolásain át a magyar kártya lapjáig megannyi helyen felbukkan. A sólyommotívum a magyar történelem egyik emblematikus szárnyasa, a solymászat pedig több mint ezer éve a magyar kultúrtörténet, és ma már a szellemi kulturális örökség része.

„Vadászat, fizikai teljesítményt igénylő sport, biológiai megfigyelés, elmélyült meditáció, a természettel való együttélés kifinomult formája, hagyományőrzés, egy közösség összetartó erejének megtapasztalása, összefoglalva: a solymászat életforma” – a gondolatok a Magyar Solymász Egyesület első elnökétől valók.

A solymászat a ragadozó madarak idomítása és az idomított ragadozó madarakkal történő vadászat úgy, hogy az idomított madár szabadon repül és vad zsákmányt ejt a maga természetes állapotában. Ezenfelül ide tartozik a ragadozó madarak tenyésztése is. A solymász madara soha nem válhat házi kedvencé, amelyet a szépsége miatt tartanak a ház elé kikötve. A solymászat azonban nem csak sólymokkal történő vadászatot jelent, hisz eredményesen használhatók a különböző sas- , héja- és ölyvfélék. Hagyományőrző szerepe vitathatatlan. A legkorábbi időkből is maradtak fenn bizonyítékok a solymászat létezésére. Legalább 4000 éves múltra tekint vissza. Valahol Belső-Ázsia pusztáin élhetett az a gyűjtögető-nomád vadász, aki először tartott vadászmadarat. A felnevelt szelíd madár ösztönének engedelmeskedve vadászni kezdett majd visszatért az emberhez. Így indult hódító útjára a solymászat. A magyar solymászat története valószínűleg a magyar nép kialakulásával egykorú, hiszen eredetmondánkban Emese ősanyánkat álmában egy sólyom (turul) termékenyíti meg. ( a turulmadár képét valószínűleg az akkoriban élt kerecsensólyom (Falco Cherrug) egy kivételes nagy változata ihlette) A honfoglaláskor már egy solymászatot magasan művelő nép jött a Kárpát-medencébe. Később már számos feljegyzés, írásos emlékmű, dombormű tanúskodik a Magyarországon virágzó solymászatról. Az újkori solymászat két legkiemelkedőbb alakja Magyarországon Galántai Lelovich György és Bástyai Lóránt.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás.:
solymaszat.hu
mhle.hu
hungarikum.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *