A HALAS BICSKA EREDETE

A HALAS BICSKA EREDETE

A szegedi késesség a Sziráky-család által vált országos hírű különlegességgé. Ismertté a halbicska tette, melynek készítése a család nevével forrt össze. Ez az a halbicska, amelyről Mikszáth Kálmán egyik legklasszikusabb novelláját költötte: Milyen a magyar iparos?

A családi hagyományok szerint a műhelyt 1825 táján Sziráky Mátyás nyitotta meg. Fia Sziráky József (1832-1899), Mikszáth Kálmán novellahőse örökölte a mesterséget. Nevéhez fűződik a halbicska megteremtése, amely Szeged iránti tiszteletből készült. A hagyomány a bicska kialakulásáról a következőket őrzi:

A szegedi árvíz emlékére, Szeged tiszteletére alakult ki ez a forma, Tisza Lajos ötlete alapján, hiszen mi jelképezné jobban a vizet és a várost, mint egy vízben úszó, illetve kiugró csillámló hal. Tisza Lajos – aki a grófi címet “szegedi” jelzővel az árvíz alatt és utána végzett munkásságáért érdemelte ki – remekbe készült halbicskát kapott a mestertől. Erre a bicskára a párizsi és brüsszeli világkiállításokon, a mester különdíjat kapott.

Irodalmi vonatkozásban szinte a legtöbbet emlegetett bicskafajtánk, hiszen Mikszáth novellák (aki abban az időben volt újságíró Szegeden), illetve Móricz Zsigmond regénye (Légy jó mindhalálig) is megemlékezik erről a bicskafajtáról. A XIX.szd. végén, ill. a XX. szd. elején, főleg a gyöngyház berakásos fajtája, státusz szimbólum a magyar ember számára. Készült olcsóbb kivitelben is, ez fémborításos markolatú halbicska volt.

Mint sok más kulturális elemet, a pásztorok hagyományőrző rétege tartotta meg legtovább a napi bicskahasználatot. Ez természetes, hiszen az ő munkájukhoz elengedhetetlen, de a mezőn való étkezéshez és kézműves tevékenységükhöz is bicskájukat használták, használják. Ettől függetlenül még ötven éve is a hagyományos paraszti világ általános eszköze volt, nem beszélve az azt megelőző időkről.

A jószág körülmozgó ember a mai napig késsel, bicskával az oldalán tölti napjait. A juhászbicska vagy körmözős bicska kiváló példája a késesmesterség leleményességének és a készítő-felhasználó közötti igényegyeztetésnek. A pásztorok jellegzetes nyersbőr bicskatokjai manapság reneszánszukat élik a hagyományőrzők és a néptáncosok között, régen ez tipikus pásztorviselet volt. A parasztember tarisznyában, zsebben hordta a bicskát.

forrás: net

szerk.:Cseke Ibolya

következik: Id. Rubik Ernő vs. Trianon

előkészületben: A szatmárcsekei csónakos fejfák

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *