SumidaId. Rubik Ernő vs. Trianon
Rubik Ernő (Pöstyén, 1910. november 27. – Budapest, 1997. február 13.) magyar gépészmérnök, pilóta, feltaláló, repülőmérnök, cserkésztiszt. A legismertebb magyar repülőgép-tervező. Felismerte, hogy a sorozatgyártásra alkalmas repülőgéptípusok létrehozása előfeltétele az ipari méretű repülőgépgyártás megindításának. 28 különböző típusú vitorlázó repülőgépet és 5 motoros repülőgépet tervezett 1935 és 1987 között, világviszonylatban is jelentős szabadalmait alkalmazva. 1963-ban Kossuth-díjat kapott. Esztergomban repülőtér viseli a nevét és 2016-ban felvette a nevét a MH 86. Szolnok Helikopter Bázis szállítóhelikopter-zászlóalja.
A trianoni békeszerződés Magyarország haderejének a létszámát 35.000 főben korlátozta és megtiltotta légierő fenntartását. Ezzel az egy esetleges támadással szembeni védekezés alapfeltételét is tiltotta, hiszen az I. világháború végére egyértelművé vált, hogy egy hadsereg elengedhetetlen fegyverneme a légierő. A békeszerződés betartásának ellenőrzésével egy időben a kormány megkezdte az erőfeszítéseket a még megmaradt légierő töredékek polgári szervezetekben való elrejtésére és a rejtett fejlesztésekre. Ennek érdekében fejlesztették fel a polgári célú sportrepülést, ahol a majdani pilóták kiképzése történt. Rubik Ernő már 1921-ben a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület tagja volt. Nemcsak a repülőgépek tervezésébe vett részt, de C típusú motorospilóta vizsgát tett, valamint műszaki ellenőrként segítette az egész országban a vitorlázórepülés terjedését.
1936-ban Mitter Lajossal megalapította az Aero-Ever kft. vitorlázórepülőgép-gyártó üzemet Esztergomban, amelynek vezetője, majd üzemigazgatója volt. A gyárban kezdetben vitorlázó gépeket gyártottak melyekkel nemcsak a repülésvezetés alapjait tanulták a hallgatók, de megalapozta az akkor modernnek számító hadseregekben elterjedő deszantos fegyvernem alapjait is. (Mint ismeretes a II. világháborúban a motoros gépek által vontatott teherszállító vitorlásokhoz a szembenálló felek nagy reményeket fűztek. Így pl. a normandiai partraszálláskor a frontvonal mögé irányított vitorlázók szállították a diverzáns tevékenységre küldött deszantosokat is).
1938-ban az üzemet besorolták a hadsereg számára dolgozó üzemek közé. 1940-től a Vöcsök, Pilis és Cimbora nevű típusokat katonai célra módosítva gyártották és szállították Pápára a majdani szállító-deszant alakulatoknak kiképzési célra. Ugyanezt a célt szolgálta volna a Káplár nevű katonai iskola repülőgép is, ennek a gyártását azonban rövidesen törölték. 1942-től beindult a nagy, 15 személyes vitorlázó-szállító gépek tervezése is.
Üzemében időközben, a II. világháború elején ráálltak a motoros gépek gyártására is, természetesen elsősorban a sárkányok készítésére.
Személyes megjegyzésem: a nevét viselő repülőtérről írt Wikipédia szócikk hibásan közli, hogy a világháború alatt az üzemben a termelés leállt. A szócikk szerzőinek a szíves figyelmébe ajánlom ennek az írásnak a végén található irodalmat.
A világháborút követően id. Rubik Ernő a 1949-től 1951-ig az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE) központi tervezőirodájának a vezetője, emellett a BME meghívott előadója volt.
1961–1967 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese, majd 1971-ig a Malév műszaki tanácsadója volt.
A Magyar Mérnökakadémia alapító tagja.
Születésnapján 1990-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjét kapta, életműve elismeréséül.
Kiemelkedő munkássága, példaértékű oktató-nevelő munkája eredményeként sok ezren szerették meg és váltak odaadó híveivé a repülésnek.
Repülőgépein generációk nevelkedtek, tevékenysége elválaszthatatlan a magyar repülés történetétől.
szerkesztette Pester Béla
Forrás: Nagyváradi-M.Szabó-Winkler, Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből; Műszaki könyvkiadó 1986.
