SumidaALFÖLD PIRAMISAI A KUNHALMOK
A kunhalmok több ezer éves antropogén (emberi kéz által létrehozott) térszíni formák, az ember tájalakító hatásainak kézzel fogható nyomai. Pontatlanul nevezték el a kunokról, a valóságban ugyanis jóval a kunok előtt keletkeztek. A köztudatba azonban beépült a kunhalom kifejezés, így nem érdemes ezt megváltoztatni. A keletkezésüket és kialakításukat tekintve két alapvető típusba sorolhatjuk a halmokat. A legrégebbi halmok a lakódombok típusába sorolandók, ezeket “tell” telepeknek is hívjuk. Keletkezésük a késő neolitikumra, kora középső bronzkorra tehető, tehát akár 5500 évesek is lehetnek. Ezek nagy kiterjedésű, laposan elnyúló, ovális alakúak. A térszínből való kiemelkedésüknek köszönhetően e típusú halmokat „megülte” az ember, és településeket alakított ki rajtuk. A több ezer év következtében a települések maradványai által még inkább kiemelkedtek a térszínből. Ezen halmok régészeti szempontból igen értékesek. A másik nagy csoport, a markánsan kiemelkedő kúp alakú halmok vagy sírdombok, kurgánok. Ezek a temetkezési helyeknek emelték. Az eltemetett magas társadalmi rangú embereket fagerendákkal kirakott gödörsírba helyezték, okker rögöt tettek mellé (az életet szimbolizálja), a sírt szőrmékkel bélelték, a sír fölé több méter magasan földet hordtak fel.
Az így kialakított halmokat a későbbi korokban élt emberek őrhalmoknak, határhalomnak használták.
Kialakításuk sajátosságai miatt a kunhalmok régészeti, talajtani, topográfiai, botanikai, zoológiai, tájtörténeti, vallási, kultúrtörténeti szempontból kiemelkedően értékes egyedi tájértékeink. Korukat tekintve legtöbbjük idősebbek az egyiptomi piramisoknál, méltán nevezik őket az „Alföld piramisainak” is.
Ezen halomtípusok a világ kimondottan e tájára jellemzők. Alapvetően a Góbi-sivatagtól a Fertő-Hanság vidékéig találhatók, egykor több mint 40 ezer halom volt fellelhető a Kárpát-medencében. Az utóbbi néhány száz év intenzív mezőgazdasági művelésének köszönhetően nagy számban pusztultak el, és rongálódtak meg. Sajnos, igen kevés jó állapotban lévő kunhalom maradt meg napjainkra.
A kunhalmokról Ady Endre, Móricz Zsigmond munkáiban is olvashatunk, Illyés Gyula Kúnhalom című versében így ír róluk:
“ti vagytok a mi – katedrálisaink!
„Márvány-zenék?!” Oh, csak módunk szerint,
így, sárból! – óh ti, piramisaink!”
A kunhalmoknak, bár kultúrtörténeti értéküket nem lehet elvitatni, mostoha sors jutott, a valaha feltételezett negyvenezer halom közül mára mindössze néhány ezer maradt fenn, ezekről pedig olyannyira elfeledkezett a „nemzeti emlékezet”, hogy a legtöbben nem is tudnak létezésükről
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
bronzkor.hu
termeszetvedelem.hu
nak.hu
képek forrása:
turistamagazin.hu
https://www.legifoto.com/magyar/oldalak/kunhalmok_legi_foto
