“Látott hal” A tihanyi gardahalászat

“Látott hal” A tihanyi gardahalászat

A Balaton mentén talált legrégebbi halászati eszköz valószínűleg az a 7000 éves csontból készült szigony, mely egy zalavári ásatáson került elő. A régészeti leletek bizonyítják, hogy a halászatot már évezredek óta űzték a környék lakói. Híres nyelvemlékünkben, a Tihanyi Apátság Alapítólevelében 1055-ben I. András királyunk 10 halászó háznépről rendelkezett.

A gardát Magyarországon nagyon sok néven említik. Neveinek többsége kapcsolatban van a hal külső jegyeivel, , elsősorban a formájával, és ez a forma leginkább egy kardpengére hasonlít. Ilyen nevek fordulnak elő, mint kardoshal, kardkeszeg, kardahal, karda, garda, gardakeszeg, balatoni hering, stb.

A „látott hal”, a garda fogása azért válhatott a tihanyiak specialitásává, mert ott voltak a halrajok megfigyeléséhez szükséges, vízközeli hegyek. A gardák vonulását ugyanis ősszel, amikor bandákba verődtek, a halászbokor egyik tagja, az úgynevezett „hegyenjáró” figyelte valamelyik tihanyi dombról. A garda ősz végén hatalmas csapatokba verődve összegyűlt a Tihanyi-szorosban, többnyire a Tihanyi-kút (a Balaton legmélyebb pontja: 11m) tájékán, ahol gyakran erős áramlás észlelhető. A kékeszöld hátú, bandázó gardarajok úszó, sötét fehőként figyelhetők meg a környező dombokról. Amikor a hegyenjáró látta a halraj mozgását, riasztotta társait, és kezdődhetett a garda halászata. A hegyenjáró fontos beosztás volt, általában az egyik tapasztalt, jó szemű halászt bízták meg ezzel a feladattal. Jól kellett ismernie a Balatont, a víz mozgását, a hínáros területek elhelyezkedését. Egyezményes jeleket használtak, ezek segítségével tudták a vízen lévők a gardarajt becserkészni, hálójukat kivetni.

A garda volt a tihanyiak „kenyérhala”, az a cserealap, amit a helyi asszonyok a környező falvakba vittek el, hogy lisztre, gabonára cseréljék. A hal egy részét a halkereskedők- a „fisérek”- szállították el a közeli piacokra, vendéglőkbe. Ami megmaradt sem veszett kárba. Felfüstölték, vagy zsinegre akasztva kiszárították. Az így tartósított hal megmaradt a szűkösebb napokra.

Forrás: Héjjas Pál – Punk Ferenc ~ Gardália című könyve

Írta: Cseke Ibolya CsIbi

Következik: Bödönhajók

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *