SumidaSMS Szent István csatahajó
1918 június 10-én a Monarchia közös flottájának a büszkeségét elnyelte a hullámsír.
Az Osztrák-Magyar Monarchia, látván, hogy Nagy-Britannia új típusú (Dreadnought: Rettenthetetlen) hadihajókat épített, 1908-ban úgy döntött, hogy szintén modernizálja haditengerészetét.
A magyar országgyűlés megszavazta, hogy anyagilag hozzájárul a terv kivitelezéséhez, azzal a feltétellel, hogy egy hajót a Ganz-Danubius művek fiumei hajógyára készíthet el. 1912-ben megkezdték a gyártást, majd Fiumében, 1914. január 17-én 11 órakor vízre bocsátották a magyar történelem legnagyobb és legmodernebb hadihajóját, az S.M.S. Szent István csatahajót. (Az S.M.S. a Seiner Majestät Schiff rövidítése volt, jelentése: Őfelsége hajója).
A Szent Istvánt a Ganz-Danubius Fiumében lévő hajógyárában építették. Az építés megkezdése előtt új sólyateret kellett építeni, mert a korábbi nem volt alkalmas ilyen méretű hajó építésére. Vízkiszorítása 20.008 tonna, hossza 152 méter, szélessége 28 méter volt.
A Szent István annyiban tért el testvérhajóitól, hogy ezen a hajón az első kémény köré egy platformot építettek, ami a parancsnoki hídtól egész a hátsó kéményig tartott, és számos fényszórót helyeztek rá. Ugyancsak itt alkalmazták először az egymás mögött és felett elhelyezett ágyútornyokat. Ez utóbbi konstrukció azonban a Szent István kis merülése miatt súlyponti problémákat okozott. Többek között erre volt visszavezethető a csatahajó gyors megdőlése és végzetes átfordulása is.
További különbség volt még, hogy ez a hajó nem volt torpedóhálóval ellátva. Míg a testvérhajói négy, addig a Szent István két hajócsavarral rendelkezett. Később mindkét utóbbi módosításnak szerepe volt a tragikus végkifejletben
A Szent István csatahajót 1915. november 17-én állították hadrendbe, parancsnoka Grassberger Ödön lett. Ezután sokáig Pola (Pula) kikötőjében tartózkodott, csupán hadgyakorlatokon vett részt, mivel az első világháborúban a csatahajóknak kevesebb szerep jutott. Ennek oka, hogy az antant flottái blokád alá vonták az Adriát a Jón-tengerrel összekötő Otrantói-szorost, melyen csak tengeralattjárók tudtak átjutni.
Horthy Miklós ellentengernagy, flottaparancsnok terve az volt, hogy támadást intéznek az antant erői ellen. A Szent István (kapitánya ekkor már Seith Henrik volt) és testvérhajója, a Tegethoff, 1918. június 9-én éjjel elindult Pola kikötőjéből, hogy csatlakozzon a többi hajóhoz.
A hadművelet azonban balszerencsésen kezdődött, ugyanis a Szent István és a Prinz Eugen műszaki probléma miatt csak egyórás késéssel tudta elhagyni a polai hadikikötőt.
Heinrich Seitz sorhajókapitány, kötelékparancsnok számára a késlekedés azt jelentette, hogy már csak világosban fogják elérni a kijelölt találkozási pontot.
Ezért megparancsolta, hogy mindkét csatahajó gőzturbináiból hozzák ki a maximumot, és végig teljes gőzzel haladjanak. Mindez természetesen a kéményekből kiáramló hatalmas füsttel járt együtt.
Aznap, június 9-én a túlparton Luigi Rizzo korvettkapitány parancsnoksága alatt két MAS (Motoscafo Anti Sommergibile, azaz tengeralattjáró-elhárító motorcsónak) futott ki Ancona kikötőjéből. A MAS-15 és MAS-21 jelű torpedócsónakok a horvát partvidék felé vették az irányt, ahol is Lutrosnjak szigeténél vettek fel lesállást.
Június 10-én, hajnali 3 óra 15 perckor nem messze Premuda szigetétől, a MAS-21 szolgálatos matróza füstcsíkokat jelzett a lassan világosodó keleti horizonton.
Rizzo korvettkapitány azonnal parancsot adott, hogy forduljanak a horizont fölé magasodó füstcsíkok irányába. Az olasz motorcsónakok helyzeti előnyüket kihasználva észrevétlenül átsiklottak a csatahajókat a jobb oldalon kisérő torpedónaszádok sorfalán.
700 méteres távolságról indították a motorcsónakok oldalára szerelt vetőcsövekben lapuló torpedókat. Hajnali 3 óra 25 perckor óriási dörej tépte szét a távozó éjszaka csendjét, és a Szent István csatahajóról magas, piszkosszürke vízoszlop lövellt a magasba. A MAS-15 mindkét kilőtt torpedója telibe találta a csatahajót.
A torpedók kilövése után Rizzo korvettkapitány parányi motorcsónakjai éles fordulót vettek, és igyekeztek meglépni a detonációtól felvert kísérőhajók bosszúja elől.
A Tegethoffnak nem esett baja, a Szent Istvánt viszont több helyen is találat érte, a torpedók megrongáltak két kazánt és lyukat ütöttek a hajó oldalán, ezért a víz elöntötte a hajó belsejét. A Tegethoff megpróbálta a partra vontatni a bajban lévő járművet, de az acélsodrony elszakadt. A Szent István csatahajó nem sokkal reggel 6 óra után elsüllyedt. Legénysége 1087 főből állt, 85 matróz és 4 tiszt vesztette életét, köztük 41 magyar.
Amikor Horthy értesült a Szent István megsemmisüléséről, lefújta a támadást, mivel lelepleződött haditerve. Az Osztrák-Magyar Monarchia számára elúszott az esély, hogy tengeri fölényhez jusson és nem sokkal ezután elvesztette a háborút. Az olaszok minden évben megemlékeznek győzelmükről, június10-én ünneplik a haditengerészet napját.
A hajóroncs a Premuda-szigettől 9 mérföldre, délre 66 méter mélyen fekszik az iszapba fúródva, 120 fokos dőlésszögben, a gerincével felfelé, balra fordított lövegtornyokkal.
Legelőször Tetar Djuric jugoszláv haditengerészeti búvár merült le a roncshoz 1974-ben. Az eseményről dokumentumfilm készült, melyet a jugoszláv tévé is leadott az Adria titkai sorozatban Titok a titokban címmel.
1990 szeptemberében az olaszok indítottak expedíciót a Szent Istvánhoz, Enrico Scandurra vezetésével, melyről a RAI televízió is beszámolt.
A magyarok által szervezett Szent István Búvárrégészeti Expedíció többször is – 1994. október 25-én, 1995 szeptemberében és 1997 őszén – lemerült a roncshoz, Czakó László vezetésével. Az expedíció során felfedeztek négy lyukat a hajó oldalán, mely a támadás során keletkezett. Eltávolították a Szent István névtábláját, mely más tárgyakkal együtt a pulai múzeumba került.
A Szent István csatahajó elsüllyedésének 90. évfordulójára, 2008. október 2-án emlékmerülést rendeztek, amelyet Zelenák József kutatóbúvár szervezett. A búvárok a Szent István roncsainál egy kegyeleti emléktáblát helyeztek el, melyre magyar, német és horvát nyelven a hajdani haditengerészet jelmondata került:
„A kötelesség előbbre való mint az élet”
Szerkesztette Pester Béla
Forrás:
– Érdekes világunk, 2014.01.16. Tokár Tamás Zalán
– Magyarország az I. világháborúban
