Ahol a termesztett nővényeinket őrzik

Hazánk hagyományaihoz az agrárkultúra épp úgy hozzátartozik mint a népművészet, vagy a népszokások. Az intenzív (kizsákmányoló) mezőgazdaság mellett fontos megőrizni a hagyományos kultúrnövényeinket, mint egyik nemzeti kincsünket.

Mai olvasmányunkat, meghívott vendég szerkesztőnk, Haulik Beatrix, környezetmérnök, ökotoxikulógus írta.

~Cseke Ibolya CsIbi~

Az elmúlt száz évben a gazdálkodók által hosszú ideje használt helyi fajták és tájfajták 75%-át elveszítettük világszinten, mivel ezek kikerültek a termesztésből, helyüket az intenzív mezőgazdaságban használatos fajták vették át. Ez a tendencia sajnos Magyarországon is érvényes. Hazánkban a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ (korábban Agrobotanikai Intézet) végzi a régi termesztett növények génmegőrzését. Az intézetet 1959-ben alapította Jánossy Andor agrobotanikus. A nemzetközi szinten is elismert intézmény mintegy 100.000 tétel szántóföldi és zöldségnövény magjának megőrzését biztosítja és ezzel a világ 13. legjelentősebb génbankjaként tartják számon.

Az intézmény feladata az országos szántóföldi- és zöldségnövény génbank gyűjtemények fejlesztése, valamint közép- és hosszú távú megőrzése. A magminták bázis és aktív tárolás keretében kerülnek megőrzésre. Az aktív tárolás 0-4 ‘C között történik, így a magok élettartama kb. 20-30 év, míg a mélyhűtött tárolás során -20 ‘C-on tartják a tételeket, így tárolva a magok élettartama akár több, mint 100 év is lehet. A mélyhűtő tárolókat bázistárolónak hívják. Vegetatívan (azaz nem magról szaporított) növényekből (pl. burgonya, batáta és csicsóka) is őriznek mintákat.

A minél magasabb szintű biztonság érdekében a bázis gyűjteményből duplikátumok kerülnek elhelyezésre az Aggteleki Nemzeti Park területén az Esztramos hegy gyomrában.

A tároláson felül a helyi körülményekhez alkalmazkodott, nemzeti örökségünk részét képező hazai tájfajták, helyi változatok eredeti termőhelyen történő fenntartását is biztosítja az intézmény. Így maradhatnak fenn például olyan növények is, amelyek a nemzeti fajtajegyzéken már nem szerepelnek, a termesztésből kiszorultak. A fenntartásuk azért fontos, mert a kiskertekben, családi gazdaságokban nagyon jól hasznosíthatók, hiszen a hazai körülményekhez már alkalmazkodtak.

Különösen fontos feladat a régi fajtáknak, tájfajtáknak a begyűjtése, majd felszaporítása és tárolása. Sajnos a forrás- és kapacitáshiány az elmúlt évtizedekben komoly akadály volt a gyűjtőutak szervezésében.

A tárolt magokból minden évben ősszel és tavasszal magánszemélyek is mintát kérhetnek, amiket aztán otthon a kiskertben elvethetnek, így mindenkinek lehetősége van régi, hagyományos tájfajták kipróbálására. A listán elsősorban Kárpát-medencében gyűjtött tájfajták, helyi populációk és régi, köztermesztésből kikerülő magyar fajták szerepelnek.

Írta: Haulik Beatrix

forrás:

www.nodik. hu

www.biodiv. hu

botkert.hu

A biológiai sokféléség mégőrzésénék 2015-2020 közötti időszakra szóló nemzeti stratégiája

fotók: internet