Tojásírás Gyimesbükkben

Tojásírás Gyimesbükkben

A hímes tojás számos nép hitvilágában a húsvéti ünnepkör ősi, kultikus szimbóluma. Az újjászületés, a feltámadás jelképe, de ugyanakkor termékenységszimbólum is. Lehetséges, hogy ősi hímes tojás szavunk is a nő és férfi kapcsolatára utal. A hím szó csak másodlagosan jelent díszt, a két fogalom szorosan összetartozik.

Gyimesben a mai napig él a tojás írás, mint díszítő technika. Íróka segítségével, meleg viasszal viszik fel a mintát a szoba hőmérsékletű tojásra, amit utána festőlébe mártanak. Ma is kedvelt a hagymahéjból főzött oldat.

Szintén régi eljárás a metszés. A viasszal megírt tojást ecetben vagy savanyú káposzta-lében órákig áztatják, ami – a megírt terület kivételével – lemarja a tojáshéj felszínét.

Gyimesbükkben a húsvéti hímes tojást nagypénteken írják. A hiedelem szerint a nagypénteken főzött és írott tojás nem romlik meg. Vannak olyan tájegységek, ahol különböző színűre festik a tojásokat, Gyimesben viszont csak a piros színt használják. Régebb növényi eredetű festékkel festették a tojásokat. Ennek alapanyagát hagymahéj és piros anyagot tartalmazó bogyók képezték. Ma azonban már ezt az eljárást nem alkalmazzák, helyette bolti festőt használnak, amelyet a tasakon adott utasítások szerint készítenek el.

A piros színnek mágikus funkciót tulajdonítanak. Azt tartják, hogy azért piros a hímes tojás, mert a Golgotán felállított kereszt tövébe helyezett tojásokra Jézus Krisztusnak ráfolyt a vére. A mágikus piros a vér és a tűz színe, továbbá a megújulás, a szerelem, a tavasz, az öröm, a szabadság, a kicsírázó élet, s Jézus kiontott vére következtében a feltámadás és az örök élet jelképe. A piros szín szerencsét hoz, óv a betegségtől és a tűztől.

Az íróka, amelyet a gyimesiek kesicének neveznek , az az eszköz, amellyel végzik a tojásírást. Az íróka elkészítéséhez szükség van egy 10-15 cm hosszúságú, ceruza vastagságú botocskára vagy kifaragott fára, amelynek az egyik fele – a feje – valamivel vastagabb mint a nyele. Majd egy kis csövecskét készítenek: Egy 4-5 mm szélesre kivágott fémlapocskát rácsavarnak egy tűre, ezt a csövet bele erősítik a pálcika végébe, majd cérnával a fejhez rögzítik. Lényeges, hogy a kis fémcső minél vékonyabb legyen, hogy egyenletesen tudjon átfolyni rajta a viasz, és így az írás pontosabb lesz.

A tojásíráshoz méhviaszt használnak, ebbe mártogatva a kesicét, egyenletes vonalakat húzva a tojás felületére. Ajánlatos több kesicének a használata, mivel munka közben a viasz úgymond belefagyhat az írókába, s akkor nem folytatható az írás.

A megolvadt viaszba kormot kevernek, így az írás nyoma munka közben szemmel tartható. A tojás megírásának módszere: bal kézbe veszik a megírandó tojást, majd jobb kézzel írni kezdik a hímet. A tojás felületét beosztják: hosszában két körvonallal négy cikkre, majd ezeket nyolc, háromszöghöz hasonló félcikkre. Vannak olyan hímek, amelyeket további mezőkre osztanak. De van olyan minta is ami egyáltalán nem igényel beosztást, ilyen például a “vesztett útas” vagy a “tekerőlevél”. Ezután következik magának a mintának a tojásra való rárajzolása. Gyimesben leggyakrabban négy-öt mintát alkalmaznak, viszont óriási a motívumskála.

Az írás műveletét a tojások festése követi. Erre megfelelő festőt készítenek, amelyben kellő ideig hagyják a tojásokat. Miután a tojás átvette a festőlé színét, kiveszik belőle, megszárítják és puha, felmelegített textilneművel áttörlik őket. Szalonnával átdörzsölve teszik fényessé a tojások felületét.

A tojást megíró személy kézügyességétől függ, hogy hány tojást ír meg. Gyimesbükkben tevékenykednek olyan tojásíró asszonyok is, akik egy nap leforgása alatt akár kétszáz tojást is megírnak. Manapság már nagy mennyiségben, eladási szándékkal is írnak hímes tojást.

A gyimesi hímes tojás szerelmi ajándékként is funkcionál, a lányok kedvesüknek mindig szebb, különlegesebb írott tojást ajándékoznak.

De nemcsak a lányok (fiúknak), hanem keresztanyák is ajándékoznak húsvéti hímes tojást keresztgyermekeiknek. Ezeket az ajándéktojásokat húsvét vasárnapján adják át.

A tojásminták egy részét felfedezhetjük máshol is, pl. a hímzéseken. A gyimesi hímzésminták között is felbukkannak olyan elnevezések, mint a “kakastaréj”, “berbécsszarva”, “százközepű”.

A tojásminták elnevezését vizsgálva különböző kategóriákat állíthatunk fel. Ezek a következők:

1. Állatokkal kapcsolatos nevek:

a kakastaréj, fecskefarka, berbécsszarva, medvetalpa, kakukknyelve, békasegge, kégyónyelve, nyúlfüle, pankos (pók), kecskeköröm, báránylába, varjúlába, harkály csokánya, saskörme.

2. Növényi eredetű nevek:

boldogasszony-lapi, ördögborda, szilvavirág, csercse virág, szőlős, lapis, cserelapi, töltött rózsa, tulipános, békavirág, herelapi, gyöngyvirág stb.

3. Használati tárgyakról elnevezett minták:

gereblyés, patkó, cifrakantár, vaskereszt, fűsűs, cserkabala, kupa stb.

4. Homályos eredetű nevek:

ördögtérgye, útavesztett (vesztett útas), útmutató, keresztes, csillagos, brassai, borzaskati.

5. Testrészek, öltözet

: szüves (szives), tenyér ujja, mutogató, a juhász vitézkötése.

6. Kombinált minták elnevezései:

ördögtérgye-kupa, fenyőágas-gereblyés, töltöttrózsa-ördögtérgye, kupás-patkó.

szerk.: Cseke Ibolya CsIbi

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *