SumidaTojáspatkolás – tojáscsipkézés
A húsvéthoz kötődő egyik “legkreatívabb” dolog a tojásfestés, így aztán talán nem is véletlen, hogy a gyerekek és felnőttek körében is viszonylag népszerű az ünnepi tojásdekorálás. Azon felül, hogy az otthon kifestett tojások is rendkívül látványosak lehetnek, akad néhány egészen emlékezetes “tojásos műalkotás” is a világon.
Először 1615-ben, Strassburgban említik a húsvéti tojásokat. Ezek eredetileg egyszínűek voltak. Nyugat-Európában a leginkább elterjedt szín a piros, Kelet-Európában pedig az arany volt és csak a 17. században kezdték többszínűvé festeni, illetve különféle mintákkal ellátni a tojásokat.
A tojáspatkolás egy jellegzetes magyar hagyomány
A tojáspatkolást a szájhagyomány szerint eredetileg a kovácsok találták ki, hogy bizonyítsák kézügyességüket az év végén ajándékként elkészített „patkolt tojás” révén.
Egy másik hagyomány szerint az 1800-as években a kovácsinasokat úgy tesztelte a bizottság, hogy tojást adott nekik, akik meg tudták patkolni, azokat felszabadították.
Magyarországon jelenleg legfeljebb néhány ember foglalkozik tojáspatkolással, amelyhez általában libatojást és ólomlemezt használnak.
Székesfehérvári a tojáspatkoló világrekorder Koszpek József. Rekordja: 1119 darab, kézzel készített patkó egy strucctojáson. Egy 61 patkós tyúktojás a Vatikánban található, egyik kölni látogatásakor kapta a pápa.
Koszpek József rekordját eddig senkinek sem sikerült megdöntenie: ő 1119 apró patkót használt fel egy strucctojás kidekorálásához. Emellett más rekordokat is megdöntött, így például 34 fémelemmel díszített egy papagájtojást, 146 elemmel tyúktojásokat illetve 598 patkóval emutojásokat.
A famíliában ugyan korábban még senki nem patkolt tojást, de lovat annál inkább. Koszpek Józsefnek a nagyapja és az édesapja is kovácsmester volt, utóbbi évtizedekig vitt saját műhelyt Székesfehérváron. A család úgy döntött, hogy az 1939-es születésű Józsefnek először le kell érettségiznie, csak utána állhatott be inasnak az apja műhelyébe. Így aztán a fiú előbb szerzett építésztechnikusi oklevelet, és csak később tette le a patkoló- és kocsikovács szakmunkásvizsgát.
A legeredményesebb technológiára nem volt könnyű rátalálni. Kezdetben a patkolás gyakran tojástörésbe fordult át, eleinte napi 8-10 tojás végezte a kukában. Időbe telt, mire rájött, tápos tyúk tojásával nem is érdemes próbálkoznia, kizárólag olyan állat tojik megfelelő „alapanyagot”, amit magokkal és fűvel etettek, azaz a tojásának magas a mésztartalma. Azt is meg kellett tanulnia, hogy a kifújt tojást legalább fél évig kell szárítani, hogy a keménysége rugalmassággal párosuljon, megkocogtatva pedig érces hangot adjon.
Ma már profiként csak nagy ritkán – száz esetből egyszer – töri el a tojást patkolás közben. Idővel az egyik legjobb hazai tojáskováccsá vált. Hivatalos ranglista ugyan nincs, de biztos benne, hogy valamennyi kategóriában – a zebrapintytől a struccig – csúcsközeli a teljesítménye. Galambtojáson 89, libatojáson 204, emutojáson 404 patkó a rekordja.
Koszpek József nevéhez fűződik a nyitható tojás (apró zsanérral „ajtót” varázsolt rá), amelynek leglátványosabb darabja a „matrjoska” (egymásba nyíló liba-, gyöngytyúk- és zebrapintytojás), de egy életkép formájában egy strucctojás belsejében megörökítette az édesapja kovácsműhelyét is.
Tojáscsipkézés
Ne tévesszen meg a kézműves dekoráció neve, a csipkézett tojásnak – a kinézetén kívül – semmi köze a vert, kikeményített textilhez.
Hívhatnák úgy is, hogy a legtöbb türelmet igénylő tojásdíszítési technika, ugyanis még jobban oda kell figyelni az elkészítésre, mint patkolt társánál. Pontosan ezért általában libatojásból készül, hiszen ez nagyobb, mint a tyúktojás, keményebb a héja is, ezáltal könnyebb vele dolgozni.
A dekoráció elkészítése úgy zajlik, hogy egy kisebb fúró szerszámmal – fogorvosi fúróval, vagy kifejezetten erre a célra kifejlesztett fúró fejekkel – csipkemintázatot vájnak a tojásba.
Ez lehet egy egyszerű motívum is, de a legszebb tojások mindig valamilyen különleges mintával – például folyondár virágdekorációval – készülnek.
Sánta Mária nem hétköznapi technikát alkalmaz az ünnep jelképének a díszítéséhez. Mestere az azsúrozott, más néven áttört tojások technikájának. Igényes munkái ámulatba ejtők. Az egyik úgy néz ki, mint egy leheletvékony csipke, a másik horgolt terítőre hasonlít.
„Az áttört tojások készítésére a nyugdíjas éveimre lett időm. Eleinte csak tyúktojásokon próbálkoztam. Igazából mindent a saját káromon tanultam, mert egyszerűen nem volt kitől tanácsot kérni”
„Egy újságban figyeltem fel, hogy egy férfi horgolásos mintákat fúr a tojásokba. Ő viszont nem dolgozta ki viasszal. Ebben az időben már egyszerűbb mintákkal készítettem tojásokat, de az újságcikk inspirált arra, hogy bonyolultabb technikákat is kipróbáljak, és azokat ugyanúgy viasszal mintázzam. Fontosnak tartom ezt a lépést, e nélkül nekem csupasznak tűnnek”
Írta és szerkesztette: Pester Béla
