Magyarország legöregebb harangja

Magyarország legöregebb harangja

“A harangok Rómába mennek”

Harangok és kereszténység

A legenda szerint az itáliai Campana tartománybeli Nola városának püspöke egy álombeli látomás alapján készíttette el az első harangot a 4. században. A legenda pontosan így szól: a püspök esti imádsága közben elaludt, és azt álmodta, hogy ragyogó angyalkák vették körül, akik a kezükben lévő virágokat megrázva csilingelő hangot keltettek. Ebből kifolyólag lett a harang olasz neve campana (campanile = harangtorony).

Tehát a harangozás hagyománya egészen az 4.századig nyúlik vissza, de a déli harangszó csak III. Kalllixtusz pápa 1456. június 29-én a kereszténység védelmében, illetve az iszlám hódítás ellen kiadott imabullája óta vált napi szokássá.

Az első templomi harangok Itáliában készültek még a késői antik időkben, az 4. században. A harangöntés és harangozás szokása innen terjedt el a kora középkori Európában, Itália után elsőként Franciaországban, Angliában, majd a Német-római Birodalom területén.

A harangszó eredetileg a zsolozsma kezdetének jelzésére szolgált, és csak a 15. századra vált általánossá a harang hangjának imajelző szerepe.

A déli harangozást először az 1413-as kölni zsinat rendelte el, de csak pénteki napra, Jézus Krisztus kínszenvedésének emlékére. A napi háromszori harangozás szokása a 15. század későbbi évtizedeiben terjedt el.

A nándorfehérvári diadal és a déli harangszó

Oszmán Birodalom hadai 1453. május 29-én bevették Konstantinápolyt, a győzedelmes II. Mehmed szultán pedig 1455-ben egészen a Duna vonaláig nyomult előre a Balkánon. A nyugati keresztény kultúra határát ekkor már a Magyar Királyság határai jelentették, így a kor híres magyar hadvezérére, Hunyadi Jánosra várt a feladat, hogy feltartóztassa a muszlim hadak erőszakos előretörését.

A népszerű vélekedéssel szemben III. Kallixtusz pápa a törökök elleni harc és a keresztény világ védelméért szóló déli harangozást elrendelő Cum hiis superioribus annis, vagy Bulla Turcorum néven ismertté vált híres imabulláját nem a nándorfehérvári diadal után, hanem még az 1456. július 4. és július 21. között lezajlott csata előtt, 1456. június 29-én hirdette ki a római Szent Péter bazilikában.

Hunyadi és Kapisztrán János világraszóló győzelmének híre viszont éppen azokban a napokban kezdett el szétterjedni Európában, amikor a pápai bullát is felolvasták a templomokban, így a déli harangszót kezdettől fogva összekötötték a nándorfehérvári diadallal.

A nándorfehérvári diadal hírére, amely augusztus 6-án érkezett meg a Vatikánba, III. Kallixtusz még aznap módosította bulláját, és könyörgés helyett hálaadásból rendelte el a déli harangozást.

Azóta kondulnak meg minden nap délben a harangok a keresztény világban,

kivéve nagypénteket és nagyszombatot, Krisztus szenvedésének és kereszthalálnak napját, amikor a „harangok Rómába mennek”.

A háborús időkben gyakoriak voltak az úgynevezett egyházi rekvirálások,

vagyis a harangok katonai célokra, ágyúöntéshez való lefoglalása.

Részben az egyházi rekvirálások, részben pedig a középkorban, illetve a korai újkorban különösen gyakori pusztító tűzvészek miatt csak nagyon kevés, 19. század előtt öntött harangunk maradt fenn. A történelmi Magyarország területéről ismert legrégebbi harang az erdélyi Kalotaszentkirály református templomának kertjében áll, amelyet még Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, 1481-ben öntöttek.

A kalotaszentkirályi Mátyás-harang bármilyen értékes történelmi relikvia , ma már nem tudja elütni a delet a történelem viharaiban az oldalán keletkezett repedés miatt. Van viszont egy ezzel csaknem egyidős harangunk Vas megyében, amely még napjainkban is minden délben megkondul. Ezt a harangot abban az évben öntöttek, amikor Kolumbusz Kristóf először lépett az Újvilág földjére.

Pornoapáti becses harangja és az Árpád-házi Szent Margit templom

A sajátos nevet viselő Vas-megyei településről, Pornóapátiról, a Szombathelytől alig 16 kilométerre, az osztrák határ tőszomszédságában fekvő 416 fős lélekszámú kisközségről egy a II. András királyunk korában, 1221-ben keltezett oklevél tesz először említést, Porno néven.

Mielőtt a község nevéről bárki a felnőtt filmekre asszociálna, sietve le kell szögezni, hogy a falu neve a nyelvészeti kutatások szerint a német Parnau névből ered.

A község ciszterci apátságát 1221-ben a Ják nemzetségbeli István nádor fia, Chepan alapította, ennek emlékét leljük fel a falu elnevezésének második tagjában. A 15. század végén a kegyúri jogokat gyakorló Ellerbach család kihalása után a község Bakócz Tamás esztergomi érsek, az egyetlen, majdnem pápává választott egyházi főméltóságunk birtokába került.

A községet Szulejmán szultán és Pargali Ibrahim nagyvezír Kőszeg ostromára vonuló oszmán hadai 1532-ben felégették. A hódoltsági időkben a monostort erődítménnyé alakították át, az apátságot övező egykori vizesárok nyomai még mai is fellelhetők.

A monostor 1643-ban a jezsuiták birtokába került, és a szentgotthárdi perjelséghez csatolták.

Az apátsági épületek a 18. század derekára teljesen az enyészeté lettek, és az egykori monostori templom is annyira tönkrement, hogy 1799-ben lebontották.

Az 1780-ban késő barokk stílusban emelt, és Árpád-házi Szent Margitnak szentelt római katolikus templom tornyában helyezték el az egykori monostori templom harangját, amely Magyarország legrégebbi, ma is működő harangjának számít.A harangot 1492-ben öntötték.

„Dicsőség királya, jöjj el békével!”

Ezt vésték hajdanán a pornóapáti harangra.

A harangnak kalandos története van. Először 1532-ben menekítették a helyiek, akik a törökök elől a Pinka árterébe – vagy az is elképzelhető, hogy az apátság környékén lévő halastavak egyikébe süllyesztették– mert nem akarták, hogy ágyú legyen belőle. Az első világháború idején is elrejtették a harangot, akkor állítólag az országút alá ásták el.

Miért van megfúrva a pornói harang?

Szily János püspöksége idejéről él egy legenda. A helyiek még ma is mesélik, hogy a püspök annak idején „megirigyelte” a pornói harang Szombathelyig elhallatszó gyönyörű hangját, ezért három lyukat fúratott a harang palástjába.

De feltehetően később fúrták rá a lyukakat, aminek az említett szájhagyományhoz nem sok köze lehet. Bizonyos, hogy szakemberek munkája. A furatok átlós irányban helyezkednek el, kettő magasabban, kettő mélyebben. A legvalószínűbb, hogy a később felállított kisebb harang, vagy harangok hangzása indokolta a furatok elkészítését.

A pornóapáti templom régi harangja ma már elektromos vezérlésű, utoljára a faluban élő Hábetler Jánosné kongatta meg őket – valamikor az 1980-as években. Margit néni huszonkét esztendőn át naponta háromszor szólaltatta meg az ország legrégebbi harangját.

Túristák számára a harangok, mintha „mostohagyerekek” lennének. Mert ugyan kinek jut eszébe egy templomlátogatás során, hogy felmásszon a toronyba, és megnézze a harangot? Pedig számos közülük nem csak hangja, de gyönyörű kidolgozottsága okán is figyelmet érdemelne. Szeressük hát a harangokat, és ne feledjük: a hangjuk az utolsó utunkra is elkísér…

szerk.: Cseke Ibolya CsIbi

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *