A mangalica megmentése

A mangalica megmentése

A mangalica zsírsertés az egyetlen magyar őshonos sertésfajta. A fajta az 1800-as években jött létre. 1833-ban József nádor látogatást tett Milos szerb fejedelem topcsideri birtokán, ahonnan ajándékba kapott 10 kocát és 2 kant a szerbek zsíros Sumadia sertésének Knyáz- Milos vonalából. Ezeket az állatokat József nádor a kisjenői birtokán lévő szalontai és bakonyi állományai keresztezésére használta fel. Ezt olyan nagy sikerrel tette, hogy az 1840-es évekre már kialakult az egységes külsejű magyar fajta: a mangalica, mely a vidék, a falu szinte kizárólagos sertése lett

A fajta három színváltozata volt ismert: a szőke, a fekete és a fecskehasú, míg a vörös színű szalontai sertés lassan a XX. század folyamán alakult át vörös mangalicává. A szőke mangalica adja a fajta zömét, a fekete szín mára kihalt, a fecskehasú és vörös fajták csak színükben különböznek a szőkétől.

Típusai

• Szőke mangalica: a leggyakoribb változata. Jól hasznosítja a táplálékot, kül- és belterjes tartásra egyaránt alkalmas. Zsír- és hústermelésre is bevált. Sok változata ismert, hiszen a fajtára hatott a táplálék, a tartás sokfélesége.

• Vörös mangalica: a szőke mangalica és a göndör szőrű szalontai sertés keveredéséből jött létre, valamivel nagyobb súlyú és szaporább a szőkénél.

• Fecskehasú mangalica: a szőke és a fekete mangalica kereszteződéséből jött létre, hasa szőke, háta fekete. Kisebb termetű, de szaporább, mint a szőke változat.

• Fekete mangalica: az ország déli részén volt jelentős. A szerémségi fekete sertés és a szőke mangalica kereszteződéséből jött létre, jobb ellenállóképességű, de gyengébb termelési tulajdonságú volt, mint a szőke változat. A 20. század elején kipusztult.

• Vadas mangalica: igen ritka változat, elsősorban hegyvidékeken volt jellemző, valószínűleg a szőke mangalica és a vaddisznó véletlen kereszteződéséből jött létre.

A fajta eredetét tekintve három fő korábbi sertésfajta játszott szerepet kialakulásában. A szalontai sertés már a honfoglalás előtt a Kárpátmedencében élt, míg a Bakonyi sertést a rómaiak terjesztették el, az ő nápolyi-római eredetű mediterrán sertésüket behozva. A 19. században bekerült és a mangalica végleges formáját megadó szerb Sumadia sertés ugyanúgy mediterrán eredetű sertés, mint a fekete és fecskehasú színű mangalicában meglévő horvát-szerémségi ős. Így nem meglepő, hogy a mai mangalicák nagyon hasonlítanak a rég kihalt ősi mediterrán sertésre, és sok tulajdonságuk eltér a többi kelta-germán eredetű, az európai vadsertésből származó “fehér” sertésektől.

Egyetlen élő rokona a spanyol ibérico sertésfajta, mely szintén mediterrán eredetű. A mangalica legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy egész teste durva, forgácsszerű szőke szőrrel borított. A szőr köntös nyáron vékonyabb és simább, télen vastagabb, durvább és jobban göndörödő. A mangalica szaporasága nem nagy, általában 4-8 csíkos malacot ellik, darabonként 600 gramm és 1000 gramm közötti súlyban. A mangalica malacok 7-8 hetesen érik el a 6-8 kg-os tömeget, és később is lassabban fejlődnek, mint a modern sertésfajták egyedei. Kb. ekkorra eltűnik róluk a csíkosság is.

Igen ellenálló, edzett, rideg tartást jól tűrő fajta. Hízodalmas, gyorsan zsírosodó típusú. Egy 150-160 kilogrammos hízó akár 70 liter kisütött zsírt is adott az egyéb hús félék és szalonna mellett. A világ legzsírosabb sertése: az 1924 novemberi budapesti hízósertés kiállításon voltak olyan mangalica falkák melyek 73,9 %-os zsiradékárut produkáltak a tömegükhöz mérten.

A mangalica jelentőségét jelzi, hogy Győrben és Kőbányán hizlalótelepeket hoztak létre. A kőbányai telep éves forgalma 1870 és 1894 között átlagosan 600 000 sertés körül volt. Ám ekkor már a gazdasági környezet változásnak indult. Az erdőket, amelyek makkoltatásra alkalmasak voltak, kiirtották, a legelőket felszántották. Csökkent a zsírsertések iránti kereslet, viszont nőtt a hússertés iránti érdeklődés. Megjelentek a nyugati fajták, amelyek már nem külterjes, hanem belterjes gondozási módot kívántak. A legnagyobb csapás a fajtára az 1895-ben kitört sertéspestis volt, amely 20 évig tartott, és 4,5 millió sertés pusztulását okozta. Az elhullott állatok 95%-a mangalica volt. Ezután többé nem tudta visszaszerezni piaci pozícióit, állományának mérete egyre csökkent.

Az első világháború után az elcsatolt országrészeken volt a mangalicaállomány nagy része, de az országhatárokon belül egy egységesebb, homogénebb populáció maradt.

Az 1927-ben megalakult Mangalica Tenyésztők Országos Egyesülete célul tűzte ki a fajta fejlesztését. A törzskönyvezés irányelveit és szabályait Rácz Mihály, az állattenyésztéstan tanára dolgozta ki, és ez kisebb változtatásokkal a mai napig érvényben van. A második világháború újabb tragédiát jelentett, a mangalicák száma jelentősen csökkent.

A háború után létrehozták a Magyar Állattenyésztő Szervezetek Országos Szövetségét, 1945-től az 1950-es évek végéig a mangalicák száma nőtt, de nem érte el a háború előtti 30 ezres állományt. Az 50-es évek végétől a modern hússertésfajták kiszorítják a mangalicát, egyedszámuk rohamosan csökkent. 1973-ban a mangalica védetté nyilvánításáról döntöttek, 1974-től állami támogatás mellett folyik tenyésztése

Mindezek ellenére 1990-ben a mangalica teljes kihalás stádiumába jutott, kevesebb, mint 200 db (!) tenyészállat volt belőle az egész világon. A fecskehasú és vörös mangalica kocák száma 30 db-ra csökkent, így kihalásuk hónapok kérdése volt csupán.

Az 1990-es években újra megalakult a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete, ami a gyakorlati tenyésztőmunkát végzi. A fajta fenntartásáért hatóságként a NÉBIH (jogelődje a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Állattenyésztési Igazgatósága) felelős. Ma a mangalica már nem veszélyeztetett, s ebben szerepe van nemzetközi sikerének is: jó minőségű húsa az alapja a világhírű spanyol Serrano sonkának

1991 tavaszán Juan Vicente Olmos Llorente a spanyol Jamones Segovia Sa serrano sonkagyár vezetője kapcsolatba lépett Tóth Péter agrármérnök jelölttel, hogy valamilyen zsíros ridegen tartható ősi sertést keressenek magas minőségű sonka és karaj félék alapanyagának. Ez természetesen a mangalica lett, így a megalakított Olmos és Tóth Kft 1991-től a fajta ismételt felszaporításán dolgozik. Alapelv, hogy a sertések magyar takarmány és magyar élőmunka felhasználásával magyar sertéstelepeken hízzanak meg és magyar vágóhíd végezze a feldolgozást. A mangalica fajta tenyészállatainak száma 2010-ben meghaladja a 7000 kocás létszámot és az Olmos és Tóth Kft hízó eladása eléri a 15 000 db-ot.

A kocák egész évben hatalmas legelőkön, karámokban vannak, ahol nagy csoportokban “sertésbarát” körülmények között élnek. A fiaztatatás is tágas, a kocáknak nagy mozgásteret adó kutricákban zajlik, de itt már kiemelten gondoskodnak az újszülött malacokról. Külön etetők, itatók, fűtés és pihenőtér áll rendelkezésükre. Természetesen már pár napos korban megkapja minden egyes mangalica malac azt az egyedi számot, mely segítségével egész életében, sőt még a termékéből is visszakereshető. A kocák a fialás után kb. 4 héttel kerülnek először a tenyésztési programban kijelölt kanokhoz, majd vissza a legelőre. A malacok a lehető legmodernebb technológiákat alkalmazó higiénikus malacnevelő termekbe kerülnek áttelepítésre. Innen két hónap után 35 kg-osan költöznek végleges helyükre a hagyományos nagycsoportos tartású szalmával almozott tágas karámokkal ellátott hizlaldákba. Itt érik el összesen egy év alatt a 140-160 kg-os vágósúlyt.

A kutatók eredményei nem támasztják alá azokat a közléseket, melyek szerint a mangalica zsírja kevesebb koleszterint tartalmazna az általánosan elterjedt hízósertés típusokénál. A mangalicáról az a hír járja, hogy húsa egészségesebb, könnyebben emészthető, kevesebb benne a koleszterin, és az ember számára létfontosságú telítetlen zsírsavat tartalmaz. A mangalica zsírjának koleszterintartalma megegyezik bármilyen más sertésével. Az állat zsírsavösszetétele csak abban az esetben tartalmaz telítetlen zsírsavakat, ha az eredeti, makkoltató rideg tartásban nevelik, és hagyják az állatot a saját ütemében növekedni. Ilyenkor a jószág zsírja alacsonyabb hőfokon olvad, mint a többi sertésé. Ennek a kritériumnak nem minden tenyészet felel meg.

Írta és szerkesztette: Pester Béla

Forrás Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *