SumidaA kuvasz
Őseinkkel a népvándorlás során jött a Kárpát-medencébe, mint a nyájak nagy testű, határozott fellépésű védelmezője. A Keszthely melletti Fenékpusztán feltárt honfoglalás kori leletben talált kutyacsontokról kiderült, hogy a mai kuvasz ősétől származnak.
Neve eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyes források szerint türk eredetű szó, és olyan verzió is van miszerint az ótörök küvez, vagyis “büszke” szóból ered, amelyhez közvetlenül kapcsolódik a kipcsák qubas (egy kutyafajta). Ezek viszont közvetlenül származtathatók a perzsa kuwāsa (= minőség, vagyon) szóból, ami a legrégebbi ismert szóalak, de mégis ez hasonlít leginkább a magyar névhez. A kuvaszról szóló írásos emlékek feldolgozását nehezíti az a tény, hogy a fajtát több néven is illették: simafejű magyar komondor (a komondor volt a borzasfejű), farkaseb, kovasz, parasztkutya. A kuvasz szó jelentett egyszerűen keveréket is.
Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint mind kutya, mind pedig kuvasz szavunk hangutánzó kifejezés, miként számos más nyelvben is.
Alternatív etimológia: mongol [null цагаан хувцас] ᠴᠠᠭᠠᠨ ᠬᠤᠪᠴᠠ – ‘fehér’ jelentéssel. “Fehér kutya” néven létezik a kuvaszra nagyon hasonlító mongol fajta. – Ebben az esetben a hunokkal és így velünk jöhetett be Magyarországra. /Benesóczky A. Tamás/
Színe: fehér, az elefántcsontszínű árnyalat megengedhető. Marmagassága: 71-75 cm (kan), 66-70 cm (szuka). Súlya: 40-52 kg (kan), 30-42 kg (szuka). Nagy testű, erős, izmos felépítésű, rendkívül tetszetős formájú eb.
Legszebb a feje, amely harmóniát, nemességet, erőt sugároz. Koponyája megnyúlt, nem lehegyesedő, homloka enyhén domború. Az orrhát egyenes, az arcorri rész nem hegyesedik el. Orrtükre fekete. Fogazata erőteljes, fejlett, ollósan záródó. Szeme sötét, mandula alakú, tekintete magabiztos. Füle tövében megtört, felső harmada a fejtől kissé eláll, majd teljesen hozzásimul. Figyelő helyzetben füle megmozdul, de nem áll fel. Nyaka erős, izmos, lebernyeg nélküli. Háta feszes, és enyhén lejtős ívet alkot. Mellkasa hosszú és mély. Fara enyhén csapott.
A kuvasz értelmes, becsületes, kiegyensúlyozott kutya. Gyengéd, hűséges, nagyon ragaszkodik a gazdájához, ugyanakkor arra törekszik, hogy függetlennek látsszon. Igen éber, eltökélten védelmezi családját, otthonát és mindazt, ami azon belül található. Bátor, szívós, de hatalmaskodó természetű állat. Csak ritkán ugat: ha tehát a hangját hallatja, akkor tanácsos megnézni, hogy mit jelez. A kuvasz gond nélkül tartható szabadtéri kifutóban, feltéve, hogy rendszeresen találkozhat gazdájával és annak családjával.
Ha magára hagyják és keveset foglalkoznak vele, vagy éppen sokat tartják láncra kötve, elvadulhat, bár ez a többé-kevésbé minden őrző-védő kutyára jellemző.
A macskák és egyéb háziállatok társasága nem okozhat gondot, ha a kuvaszt megfelelően szocializálták. Magas fájdalomküszöbe és megbízható jelleme miatt nagyon jól tűri a gyermekek társaságát, ám ereje, mérete és önállósága miatt a gondozást nem szabad a gyermekre bízni. Tisztában kell lenni azzal, hogy a kuvasz buzgón védelmezi a családjához tartozó összes személyt és állatot – tehát a gyermekeket is megvédi az idegen gyerekektől, akik esetleg bántják őket. Más kutyákkal szemben domináns módon viselkedik, és a kihívást soha nem hagyja megválaszolatlanul.
A kuvasz feltehetőleg már a népvándorlás idején őseink kutyája volt, és az is elképzelhető, hogy vadászatoknak is részese volt. Nem terelőkutya volt a pásztor mellett, hanem őrző-védő szolgálatot látott el, mint a komondor. Ismerve a mai kuvaszt, nem nehéz feltételezni, hogy méltó ellenfele volt a nyájat megtámadó farkasoknak, esetleg az embernek. A kulturált állattenyésztés kialakulása után a kuvasz elkerült a pásztorok mellől és “beköltözött” a falvakba, a majorságokba. Fajtatisztaságát valószínűleg a majorokban tudta megőrizni, hiszen ott volt kevésbé kereszteződhetett más kutyákkal.
Hunyadi Mátyás kedvelte a fajtát, udvarában hajtóvadászatokon is használták, főleg farkas és vaddisznó ellen. A 15. században fellendült a marhakereskedelem, és a hatalmas magyar szürkemarha-gulyákat kuvaszok kísérték a nyugat-európai állatvásárokra, többek között Nürnbergbe. A nyájak napi 20-25 kilométert tettek meg, s őrzésükre fáradhatatlan, mindig éber, bátor állatokra volt szükség. A hajcsárok a vásárokon nemcsak a marhákat adták el, hanem nagyon gyakran néhány kutyát is. Így előfordulhat, hogy ezek a példányok részt vettek a hasonló nyugat-európai fajták kialakulásában. A kuvaszok megbecsültségére jellemző, hogy Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben a kuvaszt mint kutyafajtát említi.
A 19. században a szilaj állattartás megszűnésével megváltozott a kuvasz feladatköre is. Már nem a nyájakat védte a farkasoktól és a tolvajoktól, hanem a tanyákat, majorságokat. Ezért aztán nem volt szerencsés éjszakákon a tanyák között kóborolni, hiszen a kuvasz a feladatteljesítés közben nem ismert kegyelmet.
A 20. század elején felébredt az érdeklődés a magyar pásztorkutyák iránt, így született meg Buzzi Géza tollából az első fajtaleírás 1905-ben. Megindult a tervszerű tenyésztés. Mivel az I. világháború után a kuvaszpopuláció legjava a határokon kívülre került, elsődleges cél akkor a mennyiségi szaporítás volt. Raisits Elemér vezetésével kezdődött meg a minőségi szelekció, és 1935-ben Anghi Csaba, Abonyi Lajos és Müller Iván kidolgozták a fajta standardját. A hazai állományt Erdélyből hozott egyedekkel javították fel. Az első fajtakiállítást 1931-ben Abaúj-Torna vármegyében tartották.
A második világháború iszonyatos pusztítást végzett a kuvaszok között. A fosztogató katonák géppuskáinak először a gazda portáját, tulajdonát védő kutyák estek áldozatul. Ezért a világháború után szinte a semmiből kellett elindítani a színvonalas tenyésztést. Ebben vezető szerepet játszott a Gyapjúforgalmi Vállalat Kovács Antal által létrehozott Gyapjús nevű kennele, ahonnan hosszú ideig világhírű egyedek kerültek ki. A tenyésztést négy fajtatiszta kuvasszal az ötvenes évek elején kezdték, és szigorú szelekcióval érték el, hogy 1956-ban hódító útjukra indulhattak a Gyapjús kuvaszok. A világ minden kennelében felhasználták az innen kikerülő kutyákat. A leghíresebb Gyapjús kuvasz Gyapjús Gézengúz volt, aki a Belle és Sebastien filmsorozat ihletője volt, az író Cecile Aubrey kisfiának hű védelmezője. Belle szerepében csak a sorozat első epizódjában volt látható.
A kuvasz, mint minden munkakutya igényli a rendszeres foglalkozást és a feladattal való ellátást. Örző-védőként nyilvánvalóan önmaga „osztja be” az idejét annak, hogy a territóriumát milyen gyakorisággal ellenőrzi, járja körbe. Az ingerszegény környezet nincs túlságosan jó hatással rá, ilyenkor előfordul, hogy érdeklődési körét kiterjeszti a védendő területen kívülre magyarán, néha csavarog egyet.
Kertszomszédunkban kb. tíz éve él egy kuvasz-husky keverék, Lilike. Alkatában, viselkedésében domináns a kuvasz vérvonal, a husky csupán a szőrzet színében és simaságában van jelen, nem hullámos, hanem sima. Kiváló őrző, de felnőttkora első éveiben feszítette a tettvágy és a két méter magas kerítés sem okozott gondot számára, ha menni akart. Miután a gazdái bevezették a rendszeres sétát a telken kívül, ez a viselkedése megszűnt. A napi egy-félóra alatt telítődött annyi élményanyaggal, hogy már felhagyott a csavargással. Barátokat, ismerősöket szívesen lát, a gyerekeket imádja, szinte bármit megtehetnek vele. Ha túllépik a nyaggatásában a határt, inkább félrevonul.
Lakásba, városi környezetbe nem való. A téli, néhány napig tartó -10-15 fokos hidegben néhány takaróval kibélelték a kutyaházát, azokat kiszórta az udvarra, nem igényli a puha meleg fészket. Csak a szeretetet, mint minden kutya.
Írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás: fajtaleírás; a képanyag négy világtáj kuvaszklubjának honlapjáról származik!
