SumidaPortugál csempeművészet
Portugália, Európa legnyugatibb országa, területe és lakosainak száma nagyjából megegyezik Magyarországéval. Erről az országról legtöbbünknek a kitűnő borok, a foci és a nagy felfedezők jutnak eszünkbe.
A portugál örökség leggazdagabb eleme a csempeművészet . Mindenütt találkozunk vele az országban, Lisszabonban még múzeuma is van.
A spanyol és portugál nyelvben használt azulejo, „csempe” elnevezés az arab „azard,” kék szó lágyabb formája.
Míg nálunk ezeket a mázas kerámia lapokat általában a konyhák, fürdőszobák falainak burkolására használjuk, addig Portugáliában a házak ékszerének számít. Ezek a többnyire kék mázas, kiégetett agyagcserép lapocskák az évszázadok alatt a tisztaság, a gondozottság kifejező eszközei lettek a portugálok építészeti – és lakáskultúrájának.
Azulejo? Igen, mert kezdetektől fogva a kék szín és annak milliónyi árnyalata volt az uralkodó színe ezeken a négyzet alakú csempelapoknak
A csempe (azulejo) ugyan nem portugál eredetű – a technika arab közvetítéssel terjedt el az Ibériai-félszigeten, ám sehol másutt nem alkalmazták, ilyen változatos művészi módon és ilyen széleskörűen a XV. századtól fogva. Festményszerű csempeképek borítják a templomok, kolostorok, paloták falait, homlokzatát, de találkozunk azulejo díszítéssel lakóházakon, parkokban, üzletekben, kórházakban, éttermekben vagy metróállomásokon is.
A különböző korokban alkalmazott technikáktól függően a csempe lehet többszínű vagy kék-fehér, sima felületű vagy kidomborodó. Mintája lehet geometrikus vagy figuratív rajz, lehet keretbe foglalt vagy a rajzolatot követő, szabálytalan szélű. A csempeművészet legrégibb és legváltozatosabb példányai a XVI. századi -még az 1755-ös pusztító földrengést is túlélt – Sao Roque-templomban találhatók de az ország legtöbb templomában, kolostorában is felfedezhetőek.
Több pékséget, gyógyszertárat, divatüzletet, de még csavarboltot is találhatunk, ahol fennmaradtak a mesterséget illusztráló egykori csempeképek. A modern csempeművészet legszebb példányait a lisszaboni metróban fedezhetjük fel, többek között Hundertwasser csempeképét az Oriente állomáson, vagy a magyar Szenes Árpád festménye alapján készült azulejót a Rato állomáson.
A csempék idővel kikerültek az épületek belsejéből a külső homlokzatokra. Lépten-nyomon szembekerülünk egyszerűbb vagy díszesebb, reneszánsz, barokk, neonklasszicista vagy szecessziós csempébe öltöztetett épületekkel. . Az azulejo díszítő szerepe kiterjedt a parkokra is, amelyeket csempéből készült padok, csempével borított kerítések, csempeképekkel övezett szökőkutak tesznek hangulatossá.
A reneszánsz után a portugálok kedvence, a barokk kor stílusjegyei érvényesülnek a csempék mintázatában és képi megjelenítésében. Erre a korra jellemző. hogy a hagyományos kék mellett megjelennek a sárga, zöld és lila színek is. A technika fejlődésével e művészet palettája új és újabb színekkel gazdagodik.
Napjainkban a hagyománytisztelő portugálok pénzt, fáradságot nem kímélve igyekeznek újra életre kelteni a csempelapjaikon a régi nagyszerű mintákat és a korábban kissé elhanyagolt egyedi nemzeti értéküknek számító azulejo művészetét a középületeik, lakóházaik homlokzatainak díszítésére.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
