SumidaA Mátyás Graduale
2018-ban emlékezünk meg Mátyás születésének 575. és királlyá koronázásának 560. évfordulójához. Történelmi véletlen, – ha szabad ezt a fogalmat használni – hogy erre az évre esik az egyik legszebb és legértékesebb Corvina hazaérkezésének 85. évfordulója is.
A könyvtár egykori gazdagságának, jelentőségének a híre azonban a gyűjtemény pusztulásával és a századok múlásával sem fakult meg. Az Európa és Amerika negyvennégy gyűjteményébe szétszóródott mintegy száznyolcvan Corvina ma is méltóképpen emlékeztet a XV. századi, nagy magyar uralkodó legismertebb alkotására, a Bibliotheca corvinianára.
A Graduale nemcsak azért különlegesség, mert a Corvinák sorába tartozik, hanem művészileg is egyedülálló. Mátyás király könyvtárának legdíszesebb kötete a feltehetően az 1480-as években készült. Míg a többi corvinát csak a címlapon díszítették, a Gradualét a címlap szépséges miniatúrája mellett 46, bibliai jelenetet ábrázoló nagyméretű és számos kisebb színes iniciáléval látták el. Iniciáléi minden lapon jelen vannak, nemcsak a kezdőoldalon és nemcsak narratív, közérthető illusztráció, hanem ikonográfiailag is kiemelkedő képsorozat. A Mátyás király és Beatrix királyné látogatta királyi kápolna gyönyörű liturgikus, istentiszteleti könyve volt ez a kódex. Feltehetően egy háromkötetes énekeskönyv középső kötete lehetett. Funkcióját tekintve az ünnepi liturgiákhoz kapcsolódó zsoltárokat előéneklő szólista számára készült. Maga az elnevezés is ebből ered, nem igazán latin eredetű szó, a szólista a bibliai eredetű szövegek felolvasására épített szószék – ambo – lépcsőjén, a – gradusán – állva énekelte a zsoltárt, amelyre a közösség a refrénnel válaszolt.
Mint énekgyűjtemény az adott egyházi ünnephez szorosan kapcsolt énekeket tartalmazza.
A kódex miniatúra dísze: A nagy hártyalevelekre írt Graduale gondos kiállítása, gazdag díszítése arra vall, hogy reprezentatív liturgikus énekeskönyvnek készült. Mai terjedelme kétszázegy levél (méretük általában 503×370 mm), mert a hiányzó hetvenötödik levelet a beszámozáskor nem vették figyelembe. A díszes címlapot két levél előzi meg a nagyszombati liturgia énekeivel. A miseénekek dallamát négy vörös vonalon négyszögű (quadrata) neumák jelzik. Általában öt hangjegysor van egy lapon a gótikus textúrával írt megfelelő szöveggel. A ritmikusan ismétlődő sorok dekoratív hatását az ünnepeket jelző vörös feliratok, továbbá az énekek előadására vonatkozó rendelkezések (rubrikák) és festett iniciálék fokozzák. Nincs olyan lap, amelyre ne került volna legalább egy kisebb iniciálé (méretük általában 34×20-40 mm), váltakozva kék vagy bordó alapon fehér, illetve arany arabeszkdíszítéssel. A miniatúradísz gazdagságát legjobban a számszerű adatok szemléltetik: egy címlapkeret Mátyás és Beatrix címerével, negyvenhét nagyméretű miniatúra (közülük negyvenhat figurális iniciálé), négy közepes méretű és több mint négyszáz kisebb, festett kezdőbetű díszíti a kötetet. A címlapként kialakított levélen a húsvétvasárnapi liturgia kezdődik. A Graduale festője áradó mesélőkedvvel és a korabeli legjobb flamand miniátorok gazdag formakincséből merítve alakította ki a címlap szép keretét.
A miniatúrák jelentéstartalma és ikonográfiái sajátosságai alapján aligha lehet kétséges, hogy a festmények az egyes ünnepek eszméit tolmácsolva egy egységes program kifejezői. A tudatos szerkesztés egyaránt megnyilvánul a témák kiválasztásában és nem hagyományos képi megformálásában. A festmények többsége a tipológia szellemében komponált. Magva gyakran kevésbé ismert vagy ritkábban ábrázolt ótestamentumi jelenet, amelynek jelentéstartalma az ünnepi liturgia szellemében módosult, s ezt szokatlan szimbólumok jelzik.
Ha a teljes igazsághoz hűek akarunk lenni, meg kell jegyezni, hogy a Graduale budai keletkeztetése vitatott. Egyes vélekedések szerint a burgundiai királyi hercegségben készült, és Filipecz püspök angers-i követjárásával; a magyar diplomáciai küldöttséggel kerülhetett Budára.
Ismereteim nem teszik lehetővé a vitában az állásfoglalást, ezért változatlan tartalommal másolom ide Soltész Zoltánné Juhász Erzsébet jegyzetét (Akinek többek között az Ómagyar Mária siralom hazahozatalát is köszönhetjük) :
„A Gradualét Budán illuminált kódexnek tartó nézet kialakulásában a miniatúradísz csonkaságánál fontosabb érvként szerepelt a festmények kvalitásainak változékonysága. Elsősorban Hoffmann Edit értékelése, aki szerint “e képek nagy része kétségtelenül másolás: silány kivitelben a legszebb kompozíciók,” jelentős mértékben segített elterjeszteni azt a felfogás, hogy a kódex díszítése mintakép alapján Budán készülhetett. A miniatúrák feltételezett másolat volta azonban önmagában – a mintaképek ismerete nélkül s azonos stílusú, technikájú budai munkák vagy a festők budai működését bizonyító egyéb adatok nélkül – nem elégséges érv a kódex budai lokalizálásához, mert külföldön is másolhatták e festményeket. Közrejátszhatott a miniatúrák nem egységes színvonalú kidolgozásában a sietős munka, esetleg a megrendelésből adódó időhiány. Tény, hogy a kódex elején (10r és 14r lev.) két miniatúrát figurális díszű keret, illetve betűtest zár magába, míg a későbbi képeknél csupán geometrikus vagy növényindás díszű a keret. Ez egyértelműen a tervezett kivitel színvonalának szándékos leegyszerűsítését jelzi, és leginkább időhiánnyal magyarázható. Ha a Graduale ciklusa Budán készült volna, ez a szándékos színvonalcsökkenés időhiánnyal nehezebben lenne indokolható.”
Írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás:
– Országos Széchenyi Könyvtár EPA
– A Mátyás Graduale, MAGYAR HELIKON/Corvina 1980
