SumidaLajta monitorhajó
Az SMS Leitha , vagy közismert nevén Lajta monitor a legrégebbi úszóképes folyami hadihajó az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből.
Állomáshelye Óbudán a kikötőben volt, és személyzete a monarchia népeinek tagjaiból állt, de jellemzően magyar nemzetiségűekből feltöltvel.
2010 augusztus 20-i ünnepélyes újrakeresztelése óta a Lajta Monitor Múzeumhajó nevet viseli. A hajót 1871-ben építették, és egészen 1921 januárjáig teljesített katonai szolgálatot.
Általános jellemzők:
Vízkiszorítás 367,35 t
Hossz 50,5 m
Szélesség 8,65 m
Merülés 1,3 m
Sebesség 9,6
Fegyverzet 2 db 6’’-os elöltöltős toronylöveg
Legénység 6 fő
A hajó pályafutása
A Lajta monitor első harci bevetésén 1876-ban esett át. Amikor az osztrák-magyar felségjelzés alatt közlekedő Radetzky személyszállító hajó a nemzetközi vízi útnak számító Dunán, török fennhatóság elől menekülő bolgárokat szállított Zimonyból Galatzba. A török álláspont szerint ők a szultán elleni lázadók voltak, ezért Belgrádnál szerb hivatalnokok leszállították őket a hajóról. A Monarchia hadvezetése ebben a császári lobogó megsértését látta és elégtételt követelt, amelynek nyomatékául december 8-án a Lajta és testvére, a Maros megjelent a belgrádi erődök előtt. A flottademonstráció hatására a törökök engedtek a nyomásnak, leváltották az erőd parancsnokát, majd 21 ágyúlövéssel köszöntötték a megsértett lobogót.
Később részt vett Bosznia-Hercegovina okkupációjában, ahol 1878. július 29-én kezdődött a Száva-parti Bródnál Bosznia és a Neretva menti Metkovičnál Hercegovina megszállása.
A Száván monitorozva a Lajta tényleges harci cselekményben is részt vett a szárazföldi hadműveletek támogatása során. A boszniai bevetés arra is jó volt, hogy megtapasztalták a hajó előnyei és célszerűsége mellett a hiányosságokat is. Így kiderült, hogy a gyakori alacsony vízállás mellett nehézkesen lehet vele manőverezni, és a toronylövegek nem válnak be minden helyzetben, a hajók túl sok szenet fogyasztanak, és az alkatrészek hamar elhasználódnak. Ezeknek a felismeréseknek az alapján végeztek további átalakításokat rajta.
Az első világháború harcaiban is tevékenyen részt vett. 1914. augusztus 11-től december 1-ig megint a Száván harcolt. E harcok során augusztus 12-én esett el a fedélzetén szolgáló Huj János matróz, aki egyben a Császári és Királyi Haditengerészet első hősi halottja volt.
A hajót is érintő legnagyobb veszteséget 1914. augusztus 11-étől december 1-jéig vívott Száva menti harcokban szenvedte el, Belgrád első elfoglalásában. Október 3-án még harcképtelenné lőtte a Szabács melletti francia ütegeket, de szétlőtték parancsnoki tornyát, és teljes személyzete hősi halált halt.
Sérülése olyan súlyos volt, hogy csak a segítségére siető testvérhajója, a Maros mentette meg az elsüllyedéstől. A harcképtelenné vált Leithát Bródba vontatták javításra. Ekkor a monitor tűzerejét is módosították, és kapott két új 7 cm-es ágyút is. Helyreállítása után november 22-től december 2-ig a Dunaflottila parancsnoki tisztét betöltő lobogós, vagy más néven vezérhajó volt.
1915. október 6. és 9. között jelentős szerepet vállalt Belgrád második elfoglalásában. 1916. október 2. és 3. között bevetették a Dunán Rjahovónál átkelő román csapatok ellen. 1916. november 22. és 26. között részt vett a központi hatalmak Szvistovnál végrehajtott dunai átkelésénél.
1918. április 10-én, Óbudán leszerelték, és kivonták a hadiflotta hajólistájáról de később a Tanácsköztársaság vezetői szorgalmazták a dunai flottilla megszervezését, ezért újra használhatóvá tették. A német nevű hajóknak magyar nevet adtak, és ekkor lett a Leithából Lajta. Új nevén is részt vett harci bevetésen: 1919. június 2-től 24-ig Esztergom és Komárom között a cseh intervenciós csapatok ellen harcolt. 1919. június 25. és 26. között a hajó és személyzete is csatlakozott a világ egyik első antikommunista felkeléséhez, amit éppen e hajótípusról neveztek el monitor lázadásnak. A lázadás során esett el fedélzetén Csicsery László sorhajóhadnagy, akit az utolsó olyan császári és királyi tengerésztisztnek tekintenek, aki egy volt császári és királyi hadihajón szolgálva halt hősi halált.
1921. január végén Korneuburgban az antant ellenőrzése mellett végleg leszerelték. A bontást pár hónap alatt végezték el, és ezután a csupasz hajótestet elárverezték. Új tulajdonosa a Dunakotró és Gőzhajózási Vállalat lett, amely 1928-ban átépítette elevátorhajónak, és a József Lajos nevet adta neki. Így szolgált egészen a második világháborúig, majd az azt követő államosítások során a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál tűnt fel, ahol FK-201 néven szintén munkába állították.
A civil élete
Az átépített hadihajó „civilként” is részt vett kiemelkedő feladatokban. 1930–1931 között a Lágymányosi-öböl északi részének feltöltésén dolgozott. Ezek a munkálatok tették lehetővé, hogy felállíthassák itt a legnagyobb méretű Császári és Királyi emlékművet. A második világháború után segédkezett a nagy fejlesztések megvalósításában, és részt vett Sztálinváros, a százhalombattai hőerőmű, a paksi atomerőmű, az óbudai lakótelep és a nagymarosi vízlépcső építésénél.
Újjászületése
A hajó lelkes hadtörténészeknek köszönhetően 1992. november 1-jén védetté vált, és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonába került. Először a Honvéd Folyami Flottilla hadikikötőjében helyezték el, majd a Zoltán Gőzös Alapítvánnyal kötött megállapodás alapján időszakosan Neszmélyen állították ki.
A széles körű összefogásnak és a pályázaton elnyert európai uniós támogatásnak köszönhetően, 2009-től a komáromi hajógyárban az 1887-es állapota szerint felújították, és 2010. augusztus 20-án újrakeresztelték: Lajta Monitor Múzeumhajó
Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezrede kapta feladatul azt, hogy a hajó látogatható állapotban maradjon. Ennek érdekében a hajó kezelőszemélyzetét jelentő hat főt az ezred állományából biztosítják. A hajó részt vesz állami protokoll eseményeken, és a „Nyitott kapuk” rendezvényei során megtekintését az ezred hadikikötőjében biztosítják. Továbbá minden évben a hajó születésnapján, Budapest belvárosi Duna-szakaszán bemutatják a nagyközönségnek. 2011-ben a hajó 140. éves születésnapjára külön ünnepi programot szerveztek.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
