SumidaHany Istók a magyar Maugli
A „mi lett volna, ha” kezdetű mondatoknak nincs helyük a történelemben, de itt mi most nem történelmi hűségre törekszünk, hanem egy félig meddig igaz történet és a legenda határán egyensúlyozunk. Tehát mi lett volna, ha Kipling szülei történetesen nem Indiában, hanem valamilyen oknál fogva Magyarországon telepednek le és mi lett volna, ha a későbbi világhírű író nem a dzsungel, hanem a Hanság fiának történetét dolgozza is fel. Vajon akkor is világhírű lett volna? Akkor nem Bliss Cottage hanem egy Hanság széli kunyhó lenne az író kedvelőinek a zarándokhelye?
Maradjuk tehát a realitások vékony mezsgyéjén, nézzük mit tudunk Istókról. Hivatalosnak tekinthető feljegyzések szerint
„1749 márciusában furcsa emberi lényt fogtak ki a kapuvári halászok a Hanság lidércfényes lápi világából. Nyolc-tízéves gyermeknek látszott, kettős szemhéja volt, és keze, lába ujjai között úszóhártya feszült.
Tény az, hogy 1749. március 17-én a kapuvári templomban feltételesen megkereszteltek egy 8 év körüli fiút, mely a keresztségben az István nevet kapta.
A korabeli írások szerint: “A fiú mezítelen volt, puszta füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt ruhát és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott, és úgy úszott, mint a hal. Majd egy évig élt a kapuvári várban, megette már a főtt ételt, viselte a ruhát és külsőleg is emberré kezdett válni. Alkalmasint a vártól nem mesze folyó Rábába ugrott és leúszott a Hanyba. Meg se találták soha többé.”
A gyermek kettős szemhéja és az ujjai között feszülő úszóhártya elképzeléséhez erősen izgalmi állapotban lévő fantázia szükségeltetik, de mindez semmiség ahhoz képest ahogy a helyi legenda kiszínezte az esetet.
„Valamikor réges-régen – így mesélik az öregek – kapuvári halászok fönt a Hanyban egy gyereket fogtak ki a Király tóból, aki ugyan teljesen meztelen volt, de mégsem fázott, mert testét halpikkelyek fedték.
Félig ember volt, félig hal: ujjai között úszóhártya feszült. Főtt ételt nem evett meg, kígyókkal, békákkal táplálkozott.
Behozták a kapuvári várba, s mivel nem tudták, hogy meg van-e keresztelve, hát megkeresztelték. A keresztapaságot maga a tiszttartó vállalta. A keresztségben az István nevet kapta, s mert a Hanyban találták, hát elvezeték Hany Istóknak.
Hany Istók félt az emberektől. Rúgott-harapott, ha a közelébe mentek. Legszívesebben a vár sötét folyosójának zugaiban bújt meg, vagy a várat körülvevő vizesárokban uszkált. Később, mikor már hozzászokott az emberi társasághoz, eltűrte, hogy ruhát adjanak rá, hogy felöltöztessék. Akkor volt a legboldogabb, amikor piros nadrágot adtak rá.
Befogták a konyha körüli kisebb munkákra is, fát aprított, vizet hordott, sepregetett. Rákapott lassan a főtt ételre is, de azért, ha szerét ejthette, szívesebben evett békát.
Beiratták iskolába is, ahol a mester sokszor megfenyítette, mert kötekedő, verekedős volt.
Telt-múlt az idő, Istókból legény lett. Volt a tiszttartónak ugyanakkor egy lánya, Piroska volt a neve, aki körül szívesen legyeskedett, végül szerelmes lett bele.
Nem csoda hát, ha igen bánkódott, amikor Piroska a kezét nem neki, hanem másnak nyújtotta, s ezzel a bizonyossal meg is esküdött.
Javában állt a lakodalom, a vigasság, amikor Hany Istók is beállított a lakodalmasokhoz és egy kendővel letakart tálat helyezett az asztalra. Amikor a vendégek kiváncsiskodva felemelték a kendőt, a násznép nagy riadalmára a tálból békák ugrottak ki, kígyók másztak elő.
Ekkor a hajdúk megfogták Hany Istókot, jól elverték, s aki aztán bánatában, hogy kedveskedni akarásait félreértették, beleugrott a Rábába és örökre eltűnt”.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park része a Hanság, amelyet a környék népnyelve “Hany”-nak nevez. Az ősi háborítatlanságban gazdag lápi és mocsári növényvilág alakult ki.
Hany népe sajátos hiedelem- és mondavilágot teremtett a láp fölött sejtelmesen hol itt, hol ott megjelenő, sárgásan, kékesen derengő fénycsóvák köré. Ezek a titokzatos “lidércfények” a lápban keletkező gázok öngyulladásával keletkeztek, de a néphit szerint a felvillanó kis bolygótüzek halálba csalogatva a kapzsi embereket, az elásott kincsek fölött lebegtek. Így hát nem csodálkozhatunk azon, hogy a szerencsétlen fiúcska története ilyen szépen kikerekedett.
Sajátos, hogy az eltelt több mint kétszázötven év alatt mindössze Jókai a Névtelen vár című regényében dolgozta fel egy kisebb epizódban a történetet.
A legenda utóélete:
– 1979-ben Tőke Péter írt regényt a történetből, a könyv három kiadást ért meg, majd pedig 2013-ban megjelent a regény folytatása „Hany Istók, a láp fia” címmel.
– Siklósi Szilveszter 2008-ban készített a legendából egy mérsékelt érdeklődést keltő 40 perces tévéfilmet.
– 2014-es évadra a győri Vaskakas Bábszínház számára Pallai Mara írónő írt egy 65 perces színdarabot, a magányról, a kirekesztettségről és a másságról. Meg az elfogadásról.
Írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
Kapuvár honlapja
Kisalföld 2007.
