Koppány vezér földje

Koppány vezér földje. Első rész: Somogyvári bencés apátság

A kutatók szerint nem lehet véletlen, hogy Szent László király Somogyváron, Somogyország szívében alapított monostort. Ez ugyanis Koppány vezér földje volt, aki 997-ben innen indult Veszprém ostromára, majd ütközött meg Szent István király (1000-1038) seregével a mai Sóly közelében.

A somogyvári Várdomb aljában lévő forrás legendája szerint Koppány legyőzése után itt mosta le a kardját Szent István. Máig eleven hagyomány, hogy ezen a helyen állt Koppány vára, és Szent László a XI. század végén azért telepített ide szerzeteseket, hogy a pogányságnak még az emlékét is eltörölje. Koppány szálláshelyét a régészeti kutatások során azonban napjainkig nem találták meg.

A somogyvári bencés kolostor alapítása

A XI. századi királyi alapítású monostorok közül a tihanyi mellett a somogyvári az egyetlen, amelynek alapításáról hiteles feljegyzés maradt ránk. Alapításának ünnepén, 1091-ben, Szent László király mellett jelen voltak az országos és egyházi főméltóságok, II. Orbán pápa követe, Saint-Gilles apátja szerzeteseivel és Péter, a somogyvári monostor apátja.

„Az egyetemes katolikus anyaszentegyház tudtul adja a most élőknek és a jövendőbelieknek, hogy Pannónia területén egy királyi apátsággal gyarapodott az Úr megtestesülésének 1091. évében, Lászlónak, azon vidék legdicsőségesebb királyának uralkodása idejében. Azt a helyet pedig, ahol Isten kiválasztotta magának, hogy ott szeplő és folt nélküli egyházat alapítsanak, Somogynak nevezik és annak a vidéknek igen neves városa.”

A király rendkívüli gesztusa volt, hogy a somogyvári szerzeteseket a többi magyarországi bencés rendháztól eltérően nem rendelte a pannonhalmi apátság alá. Kiemelte őket a területileg illetékes veszprémi püspök fennhatósága alól is, egyedül a dél-francia Saint-Gilles apátjának tartoztak engedelmességgel.

Szerzeteseket is csak Saint-Giller-ből fogadtak be még legalább két évszázadon át. Szent László király a somogyvári apátságot a Szentháromság és az apostolfejedelmek, Szent Péter és Szent Pál oltalmába ajánlotta, az apátság védőszentjének pedig Szent Egyedet, az anyaapátság patrónusát választotta.

Szent Egyed, az apátság védőszentje

Az athéni származású Egyed Rómán keresztül zarándokolt Aries vidékére, ahol remeteként élt. Legendája szerint magányában egy szarvastehén táplálta. Egy vadászat alkalmával a király és emberei üldözőbe vették kedves állatát, és amikor a szarvas Egyedhez menekült, a vadászok kilőtt nyila a szentéletű remetét sebezte meg. A király megbánta tettét, ezért a remete barlangjánál monostort alapított, amelynek Egyed lett az apátja. A monostor köré települt város, Saint-Gilles is az apátról nyerte a nevét.

Egy vasárnap Egyed a király lelki üdvéért mutatott be misét, amikor megjelent neki Isten angyala egy papírossal, amire az volt írva, hogy a király bűnét a szent érdeméért Isten megbocsátja. Még az is rajta volt, hogy ha valaki Szent Egyedhez fohászkodik, bármilyen nagy is a vétke, kétségbe ne essék, mert feloldozást nyer. A legendának e mozzanata jelentősen hozzájárult Egyed népszerűségéhez. Sírja a középkor egyik kedvelt búcsújáró helye volt. A bűnbánók védőszentjének tisztelete elsősorban dél-franciaországi kultuszhelye körül és Nyugat-Európában volt elterjedt, de nem volt ismeretlen Magyarországon sem. A XI. században koponyaereklyéjének három darabját őrizték Esztergomban.

A somogyvári bencés apátság temploma egykor a legnagyobb volt a magyarországi apátságok között, és a harmadik a sorban, a királyi alapítású egyházak, Fehérvár és Pécs után. Hiteles helyként, majd Somogy megye székhelyeként az állami adminisztráció egyik pillére, a megye egyházi központja volt. .

1106-ban, II. Paszkál pápa pármai oklevelének kiadásakor már működött az apátság. Miután III. (Ferdeszájú) Boleszláv lengyel uralkodó elzarándokolt Szent István fehérvári sírjához, a somogyvári Szent Egyed apátságot is felkereste. Itt ismerhette meg és hívathatta magával az egyik szerzetest, aki udvarában a lengyelek első krónikaírója lett Anonymus Gallus néven. Műve nem csak a lengyelek, de Magyarország középkori történetének is elsőrendű forrása.

1204-ben az elhuny somogyvári apát helyére Imre király (1196-1204) jelölt új apátot. A francia szerzetesek függetlenségük védelmében a pápához fordultak segítségért. Az apátság függetlenségének megóvásáért folytatott viszálykodás alatt tűz ütött ki, és az épületek súlyos kárt szenvedtek. Ezt követően a források és a régészeti feltárások tanúsága alapján nagyobb építkezésre következtethetünk. Ekkor épülhetett a hatalmas, körülbelül 200 oszlopos, 600 m² alapterületű, négyzet alaprajzú XIII. századi kora gótikus kerengő

Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. .

A kolostort és a templomot hozzávetőlegesen a 16. század első feléig használta a rend. A török veszély erősödésével, a mohácsi vereség után végvárrá kezdték átépíteni a templomot és a kolostorépületet. A főkapukat, ablakokat befalazták, a templomtornyokból bástyákat alakítottak ki. A nyugati homlokzat elé egy kisebb őrtorony épült. Az 1543-ban ideérkező török csapatok azonban megostromolták és kifosztották az apátságot. A szerzetesek később nem tértek vissza. A törökök erődítményül használták az épületeket, majd az egykor pompás kolostorépület és a hatalmas templom lassan az enyészeté lett.

A magyar és az európai szellem találkozásának köszönhetően ötszáz éven át Somogyvár az országrész szellemi – közigazgatási központja volt. A levert Koppány vezér ma élő utódai büszkék arra, hogy a szülőfalujuk egykor Somogyország közepének számított. A Szent István és Szent László korából örökölt országos politika Somogyvárt – mai fogalmaink szerint fél országrészt irányító – megyeközponttá tette. Méltán lett a feltárt rom – Pusztaszer és Mohács után – nemzetünk harmadik történelmi emlékhelye.

1972-ben kezdték meg az apátság régészeti feltárását. A munkák közel két évtizedig tartottak. Az alapítás 900. évfordulóján, 1991-ben nyitották meg a romokat a látogatók előtt.

1983-tól történelmi emlékhely.

1989-től évente megrendezik az alapító Szent László neve napjához (június 27-i) kapcsolódóan a Kupavári Napokat.

szerk.: Cseke Ibolya CsIbi

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *