SumidaVértesszentkereszti apátság romjai
A Vértesszentkereszti bencés apátság romjait a Vértes erdejének sűrűje rejti a Gerencsérvártól 2 km-re északra, Pusztavám község közelében, Oroszlány közigazgatási területén. A Vértes vadonjában, egy emelkedésen, hatalmas fák között bukkan elénk a kolostor romja.
Az Árpád-kor egyik legnagyobb hatalmú nemzetsége, a Csák nemzetség volt a sűrű erdőkkel borított, vadban gazdag Vértes térségének birtokosa. Csákvár lehetett a hatalmi központjuk. Először egy birtokadomány kapcsán fordul elő a kolostor neve (1146). A XII. század első felében épült legkorábbi bencés kolostort sánc és árok övezte. Az egyenes szentélyzáródású templomot, és a délről hozzá csatlakozó kolostor épületét az 1964-1971 között Kozák Éva vezetésével végzett régészeti ásatás során találták meg. A XIII. század elején a Csák nemzetség legtekintélyesebb tagja, Ugrin, aki esztergomi érsek (1203), a család másik tagja, Miklós pedig több megye ispánjaként II. András király hűséges embere volt. Ők lehettek azok, akik fölépítették az új, pompás, a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomot és kolostort, amelynek romfalai ma is magasan állnak. A legalább két évtizeden keresztül elhúzódó építkezések során több kőfaragó és építő műhely is dolgozott itt. A templomtól északra épült föl a kolostor négyszöge. A fehér kváderköveket, a pompás faragványokat látva nem vitás, hogy a XIII. század egyik legnagyszerűbb kolostora épült föl a Vértesben, amelyet bizonyára legalább egy tucatnyi szerzetes lakhatott.
Ebben az időben a XIII. század elején meggazdagodó uralkodó réteg birtokainak központja már a művészeti tevékenység központjává is lett. A XIII. század első évtizedeiben a főúri réteg már olyannyira meggazdagodott, hogy versenyre kelhetett művészi létesítmények terén is az egyházzal, sőt követni tudta a legelső feudális urat, a királyt is. A templomépítő alakja, ebből a szempontból jellemző. Első felesége francia, második pedig görög nő volt (aki feltehetőleg Annával, III. Béla feleségével, jött). Lehet, hogy ő az a titokzatos N. (Nicolaus), aki számára Anonymus Gestáját írta. Csák Miklós életének nagy részét délvidéki birtokain töltötte, de családi monostorát itt, az ősi birtokon építtette fel.
Vértesszentkereszt templomának és a kolostornak csak egyszerű, lóhere alakú szentélyfejet készítettek, ami a keleti az ókeresztény építészetből származhatott. A főszentély jobb és bal oldali félköreinek domborodásai a főaspissal hereleveles keresztet képeznek, ennek a nyugati elterjedését a keresztes hadjáratokkal szokták kapcsolatba hozni.hanem a kereszt általános. A monostor nevében viseli a keresztet, sőt szentélye alaprajzában is ez látható . A keleti kapcsolatot az is alátámasztja, hogy a Csák-nemzetség több tagja részt vett II. Endre keresztes hadjáratában.
A templomot nyolc kétsoros pillér, egy fő- és oldalhajóra osztotta : úgynevezett háromhajós, keresztházas. A templomhajókat fejlett rendszerű boltozat fedte, a hajókat elválasztó nyolcszögű pillérfőket egyéni témájú faragott dísz borította. A nyolcszögű pillér tartotta a keresztboltozatot is, ami számos XIII. századi műemlékeinken is feltűnik. Ezek olyan fejlődési sorozatba állíthatók, melyben a vértesszentkereszti pillért – folyamatosan gazdagodó formában – az aracsi, türjei, jáki emlékek követik.
A pillérfejezetek faragványai egyedülállóak hazánkban. A román stílus “beszélő” oszlopfőinek kedvelt alakjai: az egymás szakállát tépő figurák, a bűnt jelképező állatot Bibliával és regulával fegyelmező szerzetes stb.
A XIV. század elején a Csákok hatalma erősen lehanyatlott, váraik, birtokaik, így az apátság is I. Károly király kezére került. Támogatta az apátságot, s bizonyára többször föl is kereste a Vértesben vadászgatva Nagy Lajos király (1342-1382). Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) adományaként a Vértes vidék várainak zálogbirtokosai, s egyben az apátság kegyurai a Rozgonyiak lettek, majd a XV. század második felében az Ujlakiak léptek örökükbe. Az apátsággal nem sokat törődtek ezért elszegényedett. Ujlaki Miklós azt kérte a pápától, hogy a romos, szinte lakhatatlan építmény a bencések helyett hadd kaphassák meg a pálos szerzetesek (1475). Mátyás király folyamodványa eredményeképpen végül a domonkos szerzetesek vehették birtokukba (1478). Amikor Tata vára török kézre került (1543), a szerzetesek elmenekültek, a kolostor gazdátlanná vált.
A térség 1687-es fölszabadítása után alkalmi kincskeresők bolygatták a romot, majd építkezésekhez kezdték elhordani köveit. A XIX. században figyeltek föl rá, de csak 1940-ben kezdték területét megtisztítani, s ekkor végeztek kisebb feltárásokat. Az 1964-ben megkezdett régészeti munkák után az 1980-as években került sor állagmegóvásra-helyreállításra, ami évtizedekig tartott. A régészeti leletanyag válogatott darabjai, a legszebb faragott kövek a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán láthatók. Az Esterházy család tatai angolkertjében álló műromba az apátsági épületek 24 faragott részletét foglalták bele.
Építésének ideje a XII. századra tehető. Az apátság romjai a román stílusú építészet egyik megmaradt legszebb magyarországi emléke. Különösen szépek a remek kőfaragásos oszlopfők, zárókövek, a szimbolikus állat- és emberfigurák, a növényi ornamentika.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
