SumidaA pumi a mindent tudó
„Igaz ugyan, hogy Bogáncs sem tudja, hogy ő kutya, mégpedig pumi a javából. Tehát nem puli, hanem pumi, aki ugyancsak a pásztorkutyák felekezetébe tartozik, de belül nyurgább csontozatot, kívül pedig rövidebb szőrt visel. Más különbség nincs köztük, csak hasonlóság, ami a hűséget, okosságot, kitartást és bátorságot illeti.”
Fekete István könyvének a negyedik bekezdésébe tisztázza Bogáncs hovatartozását, a bekezdés második része mintegy is „fajtaleírást” is ad, ennek ellenére az olvasók legtöbbje pulira emlékszik.
Lássuk hát milyen is az a pumi!
A XVII-XVIII. században Magyarországon alakult ki az ősi puli, valamint az országba bekerült német és francia felálló fülű, terrier jellegű terelő és kísérő ebek kereszteződése folytán. A XX. század eleje óta önálló kutyafajtaként jegyzik.
A pumi közepesnél kisebb testű (kanok 41-47 cm, szukák 38-44 cm), nagyon élénk vérmérsékletű, bohókás megjelenésű, terrier jellegű pásztorkutya. A terrier jelleget leghatározottabban feje mutatja: arcorri része megnyúlt, füle felálló, melynek felső egyharmada előre bicsaklik. Nyaktartása a közepesnél magasabb, állandóan figyelő jellegű. Törzse és a végtagok oldalról négyzetes formát mutatnak: a törzs hossza azonos a marmagassággal. Csontozata finom és szikár. Izomzata jól fejlett, nem terjedelmes, különösen feszes és szívós. Arányos, harmonikus megjelenés mellett rendkívül szikár fajta. A farka magasan tűzött, határozottan felfelé induló és élére állított karika formájában kereszttájékra kunkorodó.
A mozgása igen élénk, temperamentumos. Lépéshossza rövid, nagy energiájú, mozgása “pattogó”, dinamikus. Hetykén, büszkén jár. Ügetése könnyed, harmonikus, melyet a mancsból mancsba lépés és a lebegő fázis jellemzi. Vágtája – böködő szökdécselés, nagyon gyors és fordulatos.
A szőrzete tincseket képező göndör vagy hullámos, sohasem sima és sohasem zsinóros. Átlagban 4 – 7 cm hosszú, kisebb-nagyobb tincsekbe rendeződő, rugalmas, bozontos és sűrű. Erőteljes de nem durva, szálkás jellegű felszőrökből és puha aljszőrökből tevődik össze, melyek egymáshoz viszonyított aránya 50-50 %-tól egészen 65-35 %-ig terjedhet.
A füleken dús, felálló, szálkás “korona” szőr van. A szem és az arcorri rész szabadon kivehető.
Több színben előfordul, de mindig egyöntetű kell hogy legyen.
A szőr színe : fekete; a szürke (általában feketén született és kiszürkült, de előfordul szürkén született is) különböző árnyalatai; fakó: vörös, sárga, krém alapszínű általában fekete vagy szürke árnyékoltsággal; fehér.
A pumi attól is pumi, hogy pumisan néz ki. Ehhez viszont, a szőrével egy évnél sűrűben kell foglalkozni. Néhány hetente át kell fésülni, és körülbelül negyedévente nyírni is kell. Ehhez a kutya hozzászokik, jól tűri, a szőrében is kevesebb a gubanc, és rövidebb ideig is tart.
Hajdanán a juhászok a pulit és a pumit tavasszal együtt nyírták a nyájjal. Ezen kívül szabadidejükben szinte minden nap foglalkoztak a kutyáikkal, kiszedték a szőrükből a bogáncsot, az elhalt szőrszálakat, feltépték a puli tincseit. Falun ma is jellemző, hogy mindkét fajtát csak évente, de akkor szinte kopaszra nyíratják. Ez sokszor keserves macera mind a kutyának, mind a kutyakozmetikusnak, mert sajnos, a falusi gazdik egy része ennyivel le is tudja kutyája szőrápolását.
Mint minden juhászkutyánál, nagyon fontos a korai szocializáció! Minél hamarabb (akár már 7 hetes kortól) meg kell ismertetnünk kis puminkat idegen zajokkal, emberekkel, állatokkal, helyszínekkel stb… Ennek hiányában felnőtt korban félős viselkedést mutat!
A juhászkutyáknak, így a puminak is érzékeny az idegrendszere. Büntetés esetén legtöbbször elég a hangos szó. A verést, durva bánásmódot megsínyli!
Másodszor, mint minden terriernél nagyon fontos a következetes nevelés! Ne hagyjuk, hogy az „édes szőrgombolyag” elvarázsoljon bennünket, mert ha későn kapunk észbe, könnyen átveszi az irányítást, és a fejünkre nőhet!
A pumi, mint általában a juhászkutyák nagyon intelligens fajta. Könnyen és gyorsan tanul. Az új feladatokat is képes gyorsan megoldani, „használja az eszét”. Számára éppen ezért a „hagyományos” kutyaiskolai feladatok (ül, áll, fekszik, lábhoz) egyhangúak, unalmasak. Ez a kutyafajta nem erre lett kitalálva. A játékos, gondolkodást igénylő feladatokban leli igazán örömét. Imád pl.: eldugott tárgyakat keresni, kitűnő a szimatmunkában, agilytiben, fresbee-ben. Tehát azokban a helyzetekben tud maximumot nyújtani, amikor a feladat célja adott, de a megoldáshoz vezető utat ő önállóan határozhatja meg. „Mondd meg a pumidnak, mit akarsz, de hagyd rá, hogy hogyan!” Talán ebben különbözik leginkább a többi fajtától.
Hatalmas mozgásigénnyel rendelkező fajta. Mivel alapvetően igen játékos, a megmozgatás nem jelenthet gondot! Imádja a hatalmas sétákat, a labdát, a vizet… Ha nem tudunk vele nagyokat sétálni, labdával is kitűnően elfáraszthatjuk (bár elég kitartó, legyünk mi is azok…).
Persze sokat segíthet más kutyák társasága is. Amennyiben nem tudunk számára megfelelő mennyiségű mozgást biztosítani, ne vegyünk pumit! Egy idő után ugyanis a felhalmozódott energiát nem kívánt viselkedési formákban adja le. Feladatokat talál magának: pl.: megkergeti a bicikliseket, autókat, örjöng a kerítésnél, szétszedi a bútorokat, azaz kibírhatatlanná válik.
A pumi alapvetően jól kijön más állatokkal, illetve más kutyafajtákkal. Fontos a jó szocializáció, tehát a szoktatást már fiatal korban kezdjük el! Elég domináns jellem, így két kan együtt tartása elég problémás, nem javasolt. A szukák viszonylag jól kijönnek egymással.
Gyerekekkel alapvetően barátságos, de itt is fontos, hogy korán ismerkedjen velük.
Mivel pásztorkutyáról van szó, a pumi hajlamos terelgetésre, legyen szó más állatokról, kutyákról, vagy akár a család tagjairól. Ez a köröző mozgáson kívül esetleg boka csipkedésekben is megnyilvánulhat. Természetesen erről következetes neveléssel leszoktatható.
A pumi folyamatosan figyeli környezetét és folyamatosan kommunikál is vele. Füle, farka állandó mozgásban van, egész teste azonnali tettrekészséget sugároz minden pillanatban.
Beszédes fajta, általában mindent hangosan kommentál. Hangosan örül a sétának, játéknak, a gazdi hazaértének. Ugat, ha idegen lép a kapuhoz, ha jön a postás, vagy ha egyszerűen csak mondanivalója van a gazdi számára. Összességében azonban mégsem ugatós fajta, mert nem ugat feleslegesen. Ha nem történik semmi, ő is csendben van.
szerk: Pester Béla
