SumidaCsíksomlyói búcsú története
A búcsú szó jelentése: büntetéstől való szabadulás, a bűnök elengedése.
A Csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza. IV. Jenő pápa körlevélben kérte a híveket, hogy nyújtsanak segítséget a ferences rendnek a templomépítésben. Az elvégzett munkaért cserébe pedig búcsút engedélyezett. Akkor a búcsú július 2-án, a templom búcsús napján, Sarlós Boldogasszony napján volt. Tehát Csíksomlyó a középkor óta jelentős Mária-kegyhelynek számít.
Az erdélyi katolikusok egy legendás csatához kötik a búcsújárás egyik hagyományát. A legenda szerint 1567-ben János Zsigmond, erdélyi fejedelem erőszakkal akarta Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát áttéríteni az unitárius hitre. Pünkösd szombatján a fejedelem nagy sereggel vonult be Csíkbe, de vereséget szenvedett. A helyiek a győzelmet – a hagyomány szerint – Szűz Máriának köszönhetik, akihez az asszonyok, gyermekek imádkoztak segítségért csíksomlyói templomban. Nem létezik hiteles történelmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ez a csata valóban megtörtént volna.
A XVII. századi török támadások súlyos csapást hoztak a térségre. A csíksomlyói templomot és kolostort felgyújtották, de a Mária szobrot sem elvinni, sem elégetni nem tudták. A monda szerint a szobor olyan súlyossá vált, amikor a török vezér el akarta vitetni, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták elhúzni. A török vezér ezt látva kardjával megsebezte a szobor nyakát és arcát, amelynek nyomai ma is látszódnak.
A templom története
A kegytemplom és a hozzá tartozó kolostor története a XV. században indul, a korszaknak megfelelően az ide telepedő ferences szerzetesek gótikus stílusban emelték a templomot és a hozzá tartozó kis kolostort Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A meg-megújuló török támadások ellen erős kőfallal is elkerítették, ám az ostromokkal csak 1661-ig dacolhatnak védői, az ekkor bejutó oszmán felkoncolja a teljes védősereget, a lakosokat rabláncra fűzve hajtják el.
A XVIII. századig több karbantartást végeznek a templomon, de idővel szűkösnek bizonyult ezért 1804- ben új, neobarokk templomot terveznek a helyére. Konstantin Schmidt tervei alapján hosszú építkezés veszi kezdetét, a tornyok 1830-ra készülnek el. Az átadás a hajóépítés és a homlokzati munkák befejezése után 1876-ban történik.
A kegytemplomot elsősorban a csodatévő szoborral azonosítják, az évszázadok során mélyen tisztelt zarándokhellyé lett – messze földről is ellátogatnak fejet hajtani Mária szobra előtt. A XVI. században hársfából faragott reneszánsz 227 cm-es Mária-szobor valószínűleg a legnagyobb kegyszobor a világon. A misztikus hangulatú szobron Mária hármas koronát visel, fölötte 12 csillagból álló koszorú, jobb kezében királynői jogart, balban pedig a kisded Jézust tartja, míg jobb lábával Nestorius, az eretneknek kikiáltott pátriárka fejét tapossa. Úgy tartják, a szobrot Hunyadi János készíttette törökök feletti győzelmének hálajeléül az égieknek hálát adva. A hársfa szobor a legendák szerint a későbbi időkben több ízben jelezte a közelgő veszedelmet, arca ilyenkor elborult, szemei könnybe lábadtak. Mária központi alakja mellett Szent István és Szent László királyok szobrai állnak. Emberek csodás gyógyulásáról, boldogulásáról tanúskodnak a szobor két oldalán elhelyezett köszönetnyilvánító táblácskák.
A templombelső gazdag díszítését tehetséges mesterek szorgalmának köszönheti az utókor. A berendezés nagy részét a brassói festő-szobrász Papp Miklós készítette. A festés Urbánszky Fülöp kolozsvári festőt dicséri. Figyelemre méltók a szép festett üvegablakok a XX. század elejéről, melyek magyar és más szentek alakjait ábrázolják. Érdemes elidőzni a művészien megfestett Szent Antal oltárkép előtt is. Az oltártól jobbra található két vasajtó domborművei Csíksomlyó és a Ferences rend történetét örökítik meg.
A kegytemplom udvarában található a Szent János kápolna. Külön említést érdemel az Erdély-szerte híres itt található orgona, mely a legkorszerűbb és legszebb hangú az egész térségben. A templom alatti kripta elsősorban a rendi halottak nyughelye, de világiakat is hantoltak ide.
A templom jobb oldalán áll a XVIII. században épült ferences kolostor épülete, udvarán látható Kájoni János ferences barát, nyomdász és orgonaépítő szobra
Csíksomlyói búcsú
A templom mögötti Kis-Somlyó-hegyen három kápolna is áll, itt a hegyoldalban gyűlik össze a többszázezernyi zarándok pünkösdkor, a Makovecz Imre által tervezett Hármashalom-oltáron tartják a búcsú napján a szentmisét. A bájos kis Salvator-kápolna az 1456-os nándorfehérvári győzelem emlékére épült. A hívek a körmenetben ehhez a kápolnához vonulnak fel. A mögötte lévő Szenvedő Jézus-kápolna jóval kisebb épület, melyben a térdeplő, oszlophoz kötözött Krisztus szobra látható. A domboldalon lejjebb található Szent Antal-kápolna 1750-73 közt épült.
Nemzeti kegyhellyé Csíksomlyó csak a trianoni trauma után vált. E tekintetben a búcsú egyik leglényegesebb vonatkozása a Regnum Marianum eszmeisége, amely a Szűzanyának felajánlott Szent Korona gondolatán alapul. Csíksomlyó alapvetően a Segítő Máriával való találkozás helye, a búcsú pedig ennek alkalma.
Évről-évre több százezren gyűlnek itt össze. A pünkösd szombatján délután 1 órakor tartják a nagymisét. Máriát dicsőítő énekkel és körmenettel érkeznek a hívők. A gyergyóalfalusi keresztalja megy a menet elején, amelyhez újabb és újabb városokból és falvakból érkező keresztaljak csatlakoznak. A menet a több kilométer hosszúságot is eléri. A körmenet legértékesebb tárgya a labarum, azaz a hadi zászló, amely az ókorban a győzelem jelképe volt. A díszes kelmével bevont méhkas alakú jelvényt a pünkösdi búcsú alkalmával a főpapi kordon előtt viszi a helyi katolikus gimnázium legjobb végzős diákja. A menetet a csángók zárják.
A menet a kegytemplom mellett szétválik. Az egyik ág Jézus hegyét északról kerüli meg és megy fel a nagymise helyszínére, a másik ág jobbra fordulva megy fel a hegyre. Amikor a papság a labarummal felér a Salvator-kápolna elé, eléneklik az „Egészen szép vagy Mária” éneket.
A mise kezdetére legtöbben már a helyükön vannak az egyes tájegységeket jelző táblák alatt. Itt vannak Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Udvarhelyszék, Kászon, Háromszék, a Maros- és Nyárád-mente székelyei. Sok nő piros-fekete csíkos székely szoknyát, több férfi piros vagy fekete szegésű fehér posztónadrágot, azaz “harisnyát” visel, egyes kászoni nők pedig különleges főkötőt. Gyímes táblája alatt gyímesi csángók ülnek a gyepen, ők szinte mind népviseletben jönnek, a nők oldalt nyitott tarka szoknyában, a férfiak vászonnadrágban, felette hordott vászoningben széles bőrövvel, báránybőr mellényben. Többségüknek ez még hétköznapi viselet. Ők 8-10 órát gyalogolnak, hogy megérkezzenek a misére.
A búcsúról a hívők nyírfaággal a kezükben vagy járműveiket azzal feldíszítve térnek haza. Búcsúfiaként a legjellegzetesebb a mézeskalács.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
