SumidaXántus János
“Winnetou barátja: Old Shatterhand”
Xántus a XV. században Erdélybe vándorolt görög család sarjaként született a Somogy vármegyei Csokonyán, háromgyerekes családban. Apja, Xántus Ignác uradalmi jogtanácsos, anyja Wunderlich (Szidnay) Terézia.Az ifjú Xántus tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a győri bencés gimnáziumban később a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte, majd ugyanitt tanult jogot. Kaposvárott helyezkedett el mint aljegyző, s köz- és váltóügyvédi vizsgáját 1847-ben Pesten tette le.
Az egyik legkalandosabb életű magyar vadászutazó világszerte megbecsült természetrajzi gyűjtőként írta be a magát a tudomány nagykönyvébe.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz önkéntes nemzetőrként csatlakozott, 1848 nyarán, majd innét a horvátok mozgolódása idején Pestre ment, ahol beállt a honvéd tüzérekhez. Tűzmesterként vett részt a pákozdi csatában és huszár főhadnagyként Komárom védelmében is. A komáromi várőrségből átlépett a gyalogsághoz, ahol a 46. zászlóaljban a főhadnagyságig vitte és egy kitörés közben 1849. február 8-án az osztrákok Érsekújvárnál elfogták. Gyalog kísérték Pozsonyba, ahová betegen érkezett és a kórházba vitték. Felgyógyulása után hadifogolyként a königgrätzi táborba került, ahonnan 1850 júliusában szabadult. Az aradi véres napok után a Pilzenben állomásozott Khevenhüller-Metsch ezredbe beosztották közembernek. Édesanyja mindent elkövetett, hogy fiát a katonaságtól megszabadítsa. Ez bécsi ismerősei közbenjárására sikerült is. Xántus azonban hazajövetel helyett Prágában összeköttetésbe lépett az emigránsokkal, hazafias nyilatkozatai miatt Prágában ismét elfogták és a hadbíróság börtönbüntetésre ítélte. Ebből a fogságból sikeresen megszökött, és a felelősségre vonás elől Németországon, Belgiumon és Franciaországon keresztül Londonba emigrált, majd 1852-ben áthajózott az Amerikai Egyesült Államokba.
Vitorlás hajón érkezett New Yorkba 1852 júniusában. Hosszas hányattatás után az amerikai hadsereg katonájaként ismerkedett meg az indiánok vadászkultúrájával. Abban az időben Amerika őslakóinak zöme vadászatból biztosította létfenntartását. Az íjjal és nyíllal való vadászat számos eszközével ismerkedett meg, amikor Fort Tejon erődjében teljesített szolgálatot. Akkoriban a prériken még milliós létszámú bölénycsordák vágtattak.
Xántus a prérin töltött katonaévei alatt maga is kivette a részét a bölények elejtéséből. Természettudományi gyűjtőként is gyakran indult vadászkirándulásokra. Az állandó sorsbizonytalanság közepette a Smithsonian Intézet megbízatása jelentette számára a biztos pontot. A természetrajzi gyűjtemény megszerzése érdekében rengeteget vadászott, s az elejtett állatokat gondosan konzerválva juttatta el Washingtonba.
1852-ben a Missouri folyón felhajózott Lexingtonig, és onnan lóháton indult a vadnyugatra, hogy részt vegyen Saint Louis – Kalifornia vasútvonal (Pacific vasút) nyomvonalának kitűzésében. 1854-ben Kansasban mérnökké léptették elő; először ebben az államban találkozott indiánokkal. Topográfiai felméréseket végzett Indiana államban, majd Texasban (1853). 1853-ban a New Orleans-i egyetemen vállalt oktatói állást. Az ottani magyar közösségben élt, majd 1854-ben ellátogatott az Iowa állambeli, szintén magyarok lakta New Budába. A környező prérit bejárva gyűjtötte be a később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott növény- és állatgyűjteményének első darabjait. 1855 szeptemberében a kansasi Fort Riley erődjében vállalt szolgálatot, mint szanitéc őrmester – Vésey Lajos álnéven (innen nevének Nyugaton mindmáig használt változata, a John Xantus de Vesey).
Xántus gyűjteménye 2 ezer madarat, 200 emlőst, sok száz madárfészket, hüllőt, halat, rovart, növényt, koponyát és csontvázat tartalmazott.
Az 1857. évi hivatalos jelentés írója, Hammon így méltatja munkáját: „Aligha akad párja földrészünkön, ha megfontoljuk, hogy 16 hónapi munka árán egyetlen személy alkotta meg, aki még hozzá majdnem állandóan el is volt foglalva hivatali kötelességeivel, s ezenkívül még különböző nehézségeket is le kellett küzdenie.”
Nem titok, hogy Xántus jövőbeni terveihez mintegy referenciaként is felhasználta az elejtett állatokat, melyek bizonyították, hogy a természetrajzi gyűjtésekben jártas, felkészült szakember, akinek még nagy tervei lehetnek….
Xántus a Mexikóban és a Kaliforniai-félszigeten elejtett állatokból a Smithsonian Intézet közvetítésével a Magyar Nemzeti Múzeumot is gyarapította. Több mint húsz alkalommal indultak útnak gondosan csomagolt ládák távoli szülőföldje felé. Frivadszki János, a természettudományi osztály őre így értékelte az anyagot: „Páratlan tevékenysége által 72 emlős, 1267 madár, 294 madártojás, 105 madárfészek, 116 hüllő, 3783 csiga s kagyló, 23 sugárállat, 28 polip, 1608 példány rovar és számos becses könyv jutott nemzeti intézetünknek.”
1856 derekán kapta meg első nagyobb, önálló feladatát: az Arkansas folyó forrásvidékének feltérképezését. 1857-ben Washingtonba utazott, és ott a Smithsonian Intézet kaliforniai térképező munkákkal bízta meg. A munka elkezdése előtt még kirándult Oregonba, felhajózott a Columbia folyón, ellátogatott Sacramentóba és Stocktonba, megnézte az aranybányákat. Kaliforniában gyűjtött növényeket és állatokat a környéken, és ezt folytatta azután is, hogy átkerült a Fort Tejon katonai erődbe. 1858-ban hivatalos megbízásból bejárta az azon időtájt alig ismert Kaliforniai-félszigetet, és tovább délnek utazva eljutott La Pazba. A Magyarországra küldött gyűjtemények és beszámolók okán munkásságát egyre inkább elismerték, és ennek jeleként 1859. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
Később a Coastal Survey megbízásából tengeráramlási megfigyeléseket végzett a Kaliforniai-félsziget csúcsánál, a San Lucas-foknál, ami alkalmat teremtett számára ahhoz, hogy a tenger élővilágát is gyűjtse. 1861 augusztusában kilépett a Coastal Survey alkalmazásából, s év végén visszatért Magyarországra, hogy 1862. január 22-én (más források szerint január 27-én) megtarthassa akadémiai székfoglaló előadását Adatok a tenger természettani földrajzához címmel. Még 1862 június 23-án visszatért Amerikába, ahol már folyt az amerikai polgárháború, s Xántus régi barátja William Alexander Hammond képzett orvos és természettudós éppen a hadsereg egészségügyi alakulatának főparancsnoka volt, s 1862 július 28-án kinevezte Xantus Jánost a helyettesévé, ebben a szolgálatban 1862 decemberéig maradt. Ennyi volt Xántus amerikai polgárháborús szolgálata az unionisták oldalán. Hamarosan elfoglalt egy – az amerikai külügyminiszter által – felajánlott állást, s 1864 júniusáig az Egyesült Államok mexikói konzulja volt Manzanillo állomáshellye
Betegeskedése miatt végleg lemondott amerikai tartózkodásáról és 1864 júliusában hazatért, de előbb Hollandiában és Belgiumban tanulmányozta az állatkerteket és nagybecsű természettudományi gyűjteményt hozott magával a Magyar Nemzeti Múzeum számára.
Újra itthon
Hazatérve megromlott egészségi állapota miatt először Ótátrafüredre utazott gyógykezelésre, ahol a fürdővendégek egy forrást Xántus-forrásnak neveztek el és augusztus 4-én szenteltek fel. Ezután erdélyi körutat tett, szeptember 2-án az orvosok marosvásárhelyi gyűlésén egy természetrajzi könyvtár Pesten történő felállítását indítványozta, valamint belgiumi és hollandiai tapasztalataira hivatkozva felvetette egy állami állatkert létrehozásának tervét. Ezen intézmény 1862. március 12-én megalakult, s a bizottság tiszteletbeli elnökévé választotta. 1866. augusztus 6-án nyitotta meg a pesti Állatkertet, melynek igazgatói tisztét is betöltötte.
1868-ban tisztségét feladva októberben Kelet-Ázsiába indult Triesztből egy osztrák–magyar expedícióval. Először Ceylonban, Sziámban, Kínában és Japánban végeztek gyűjtéseket, majd miután Xántus a kutatóút vezetőivel összekülönbözött azon, hogy a gyűjtött anyag a bécsi vagy a pesti múzeumba kerüljön-e, 1869 elején különvált az expedíciótól. Celebesz, Borneó és Jáva szigetén hatalmas állattani anyagot gyűjtött (ennek legnevezetesebb darabja egy preparált orangután volt), valamint 2500 darabos, párját ritkító borneói etnológiai gyűjteményéből alapították meg a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak az alapjait.
1870 novemberében hazatért és gyűjteménye feldolgozásába kezdett. 1872. március 5-én a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első őrévé (tkp. igazgatójává) nevezték ki. Ugyanebben az évben Rómer Flórissal összeállították a bécsi világkiállításon szereplő első magyar néprajzi gyűjteményt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, amelynek 1890-ben alelnöke lett
1894 tavaszán súlyos tüdőgyulladáson esett át, s családja 1894. április 10-én levitte az Adriai-tenger partjára, Voloscába gyógyulni, de hamarosan elborult elmével került haza, s meghalt. Sírja a Kerepesi temetőben található
Xántus Amerikában természetrajzi gyűjtései közben gyakran használta vadászpuskáját. A legendás Henry karabély, a tipikus észak-amerikai előágytáras ismétlőfegyver – melynek zárólemezébe a John Xántus nevet vésték – ma a győri Xántus Jánosról elnevezett múzeumban található. A puska kapcsán érdemes megemlíteni azt a legendát, mely szerint Karl May, a neves német író Xántus Jánosról mintázta indiántörténeteinek hősét, Winnetou barátját, Old Shatterhandet.
Szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
forrás:
Pallas nagy lexikona.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
László-Bencsik Sándor, Nagy magyarok idegenben, Budapest, Móra, 1971, 56–62.
Göcsei Imre, Az ismeretlen vándorai, Fejezetek a föld felfedezésének történetéből, Budapest, Tankönyvkiadó, 1990.
