Az Alcsútdobozi Arborétum

A pompás, klasszicista stílusú kastélyt József nádor építtette 1820 és 1827 között nyári rezidenciaként. Az épület első terveit Heyne Ferenc készítette el, amelyeket később Pollack Mihály dolgozott át. Az alapkő letételére 1821. június 13-án került sor, és 1824-ben már el is készült a főszárny. A kastély kivitelezését Klosz Ferenc székesfehérvári építőmester vezette. A nádor pedig Fiuméből érkezve, 1827-ben költözött be új otthonába.

A kastély egykori északi szárnyához épített, istállóból kialakított kápolna ma is áll, ez 1879-1880-ban, Storno Ferenc tervei alapján, neoromán stílusban épült. Jelenleg állandó történeti kiállítás látható a belső díszeitől megfosztott épületben.

1816-ban József nádor és felesége Hermina anhalti hercegnő Magyarországra költözött. A házaspár egy ideig ebben a kastélyban lakott. József nádor mintegy 20 év alatt alakított ki birtokán mintagazdaságot, a magyar kertművészet és klasszicista építészet egyik remekét. A nádor maga is kiváló kertész hírében állt, saját keze nyomát is magán viseli a park, de szolgálatába fogadja Tost Károlyt királyi kertészként. Az úgynevezett platán-kor ideje volt ez, így a kertben rengeteg különféle platán faj került. Emellett akkor még különlegesnek számító újdonságok is kerültek a kertbe: tulipánfa, kanadai nyár, vasfa, közönséges pagodafa, fekete dió, amerikai kőris, juharok, törökmogyoró, vadgesztenye, szilek, hársak, fehér akác, vérbükk, lepényfa.

József nádor 1847-ben bekövetkezett halálával a kert első korszaka lezárult. A kastély fiára József Károly Lajos főhercegre szállt, aki 1867-ben költözött a birtokra. Ő tovább csinosítgatta a kertet és a kastélyt is, több új épület született ez idő alatt. A pálmaházat, amely döbbenetesen nagy volt, 1872-ben Ybl Miklós tervei alapján építették fel.

Alcsúton született Vitéz Habsburg-Lotharingiai József Ágost főherceg, magyar kormányzó, 1944-ig a magyar politikai élet befolyásos személyisége. Saját magát magyar arisztokratának tartotta. A főherceg nyári rezidenciáján Alcsútról és a környező településekről cselédek és mesteremberek dolgoztak. A kastély és a hozzá tartozó hatalmas birtok rengeteg munkát biztosított. A főherceg és felesége Agusta Mária Lujza bajor hercegnő részt vállalt alcsúti, felcsúti és a környező tanyákon élő gyerekek oktatásában, iskoláztatásában. A főherceg gyermekei használták a kastély mellett található kis díszes épületet a Babaházat.

1941-ben a parkot védetté nyilvánították. A kastélyt lakói 1944 végén hagyták el. A végső győzelemben még ekkor is reménykedő nyilas vezetés tanácsára a két hónapon belüli hazatérés reményében értékeiket hátrahagyva távoztak, de visszatérni már nem tudtak, majd emigrációba kényszerültek.

A kastély és a park átvészelte a második világháborút és a szovjet hadsereg állomásozását, de később a kastély valószínűleg gyújtogatás miatt leégett, köveit a lakosság és a vállalatok széthordták. Jelenleg csak a főhomlokzat egy része van meg. 1952-ben ismét védetté nyilvánították a parkot, és elkezdték a rendezési munkálatokat, hogy megnyithassa kapuit az Alcsúti Arborétum.

Az Alcsúti Arborétum Természetvédelmi Terület majdnem 40 hektár terjedelmű, a Vértes hegység lábánál elterülő természetvédelmi terület. Az ország legértékesebb élőfagyűjteményeinek egyikeként van számon tartva. Az arborétum magját József nádor egykori kastélyának parkja képezi.

József nádor 1825-től telepítette ide a növényeket. A kertet egy Schönbrunnból hazatérő kertész, Jámbor Vilmos tervezte meg angolkert rendszerben. Ez a terület előtte egy birkalegelő volt. Összesen három fa volt a kertben, ami most a kertben látható, az mind mesterséges telepítés. Egy olyan növényhonosítás is egyben, amely az országban egyedülálló. 300 olyan növényfajt ültettek el, ami azelőtt Magyarországon ismeretlen volt.

Az arborétum főleg óriásira fejlett idős fáiról ismert, de szép elrendezése, az itt látható külföldi egzóta fák, cserjék is maradandó élményt nyújthatnak. Az arborétum fenyőgyűjteménye sok érdekességet, ritkaságot kínál – a hazai fajokon kívül messze földről ideszármazott érdekességeket is.

A virginiai borókák (Juniperus virginiana) közül a legnagyobb példány törzse a 200 cm körméretet is eléri. Ebből a fából ceruzákat is készítenek, ezért ceruzafenyőnek is hívják. A görög jegenyefenyők (Abies cephalonica) közül a legnagyobb törzsének átmérője 280 cm, de vannak itt nagy balzsamfenyők (Abies balsamea), szürkés-hamvas kolorádófenyők (Abies concolor), andalúziai jegenyefenyők (Abies pinsapo) és numídiai jegenyefenyő (Abies numidica) is. Lucfenyői között is találhatók itt érdekességek, mint a japán luc (Picea polita), vagy az ezüstös lombú szúrós luc (Picea pungens). A rövid tűjű, kanadai származású hemlokfenyő (Tsuga canadensis) tobozai feltűnően aprók. A duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) megdörzsölve kellemes narancsillatot áraszt. Itt található a kettős tűjű, sötétzöld feketefenyő (Pinus nigra) és az erdeifenyő (Pinus sylvestris) legnagyobb hazai példánya is: előbbi törzsének körmérete 275 cm, utóbbié 345 cm.

Az arborétumban levő tó szigetének különlegessége az észak-amerikai lombhullató mocsárciprus (Taxodium distichum), ami a talajból fölfelé álló, úgynevezett légzőgyökereket is fejleszt – ezek akár a fa tövétől 15 méterre is felbukkanhatnak. Az arborétum 2008-ban pályázatot nyújtott be a dísztó rekonstrukciójára, melynek során a tó partvédőművének felújítása, a tómeder kotrása, az eliszaposodás megakadályozása és a vízminőség javítása történt meg, a munkálatokra mintegy 200 millió forint áll rendelkezésre a 2009 és 2012-es időszak alatt

A tuják (korábbi nevükön életfák) több faja is él az arborétumban. Közülük a legérdekesebbik az óriás tuja (Thuja plicata). Egyik, szépen fejlett példánya eléri a 230 cm törzskörméretet is. Alsó ágai a földre hajolva és ott legyökerezve “fiókákat” neveltek. Megtalálható még itt a kínai származású páfrányfenyő (Ginkgo biloba), az örökzöld mamutfenyő (Sequoia gigantea), a lombos fák közül a nagyméretű közönséges platán, boglárfa (juharlevelű platán, Platanus acerifolia) és a törökmogyoró (Corilus colurna) – utóbbinak 300 cm törzskörméretű példánya is van. Nő itt számos hárs, nyír, bükk és tölgyfa is, mint például a ritka magyar tölgy (Quercus frainetto).

Az arborétum látogatását érdemes a tavaszi virágnyíláshoz időzíteni, az idén májusban, ottjártamkor például jázminillatú volt az egész kert, hiszen minden részén voltak virágba borult jázminbokrok.

A park Alcsútdobozhoz közeli bejáratát 2010 körül áthelyezték egy kilométerrel távolabbra. Gépkocsival érkezőknek ajánlatos figyelni a híd előtt álló forgalomirányító jelzését, ugyanis a hídon a forgalom a szűkület miatt csak váltakozva haladhat át. A parkolás ingyenes, a parkolóőr rendkívül udvarias és segítőkész. A dohányzás természetesen az egész park területén a legszigorúbban tilos, a növényhajtások, virágok szedése ugyancsak.

Az arborétumról további képek itt láthatóak: https://www.facebook.com/pester.bela/media_set?set=a.1844959012231344.1073741880.100001517889616&type=3

Írta és szerkesztette: Pester Béla