SumidaA TISZAVIRÁG
Tömeges rajzást – a milliárdnyi kérész kirepülését, víztükör feletti násztáncát, párzását, peterakását, pusztulását – nevezzük tiszavirágzásnak. A tiszavirág (az ivaros alakok) rövid élete, rajzása igen látványos és népszerű, egyedülálló jelenség, mely egyre nagyobb érdeklődésre tart számot.
A tiszavirág Magyarország és Európa legnagyobb méretű kérésze, mely látványos rajzása – tiszavirágzás – révén vált közismertté. A tiszavirág, latin nevén Palingenia longicauda a kérészek (Ephemeroptera) rendjébe tartozik, és mint ősi csoportot az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, ezen belül a hatlábúak (Hexapoda) altörzsébe és a rovarok (Insecta) osztályába soroljuk.
A kérészekről már az ókorban említést tesz Arisztotelész (Kr. e. 384-322), aki magyarázattal is szolgál az elnevezésről:
„A Kubán(Hypanos) folyón, mely a Kercsi szorosba(Kimmériai Boszpórusz) ömlik, a nyári napforduló tájékán szőlőnagyságú zsákocskákat hoz a víz a tenger felé, amelyekből szárnyas négylábúak bújnak ki. A rovar körülbelül estig röpköd és él, de amint a Nap lenyugszik, elbágyad és elhal, mindössze egy napig élvén, és mely körülmény folytán ephemeron (egynapi) a neve.” (Historia Animalum, V. Könyv, Arisztotelész)
Arisztotelész helytelenül négylábúként (hatlábú helyett) emlegeti a tiszavirágot.
Mitől magyar a tiszavirág?
A tiszavirág európai és világszinten is jelentős természeti örökségünk. A faj egykor egész Európa-szerte elterjedt volt, 1922-ben pusztult ki a Loire-ból, 1952- ben pedig az utolsó nyugat-európai lelőhelyéről, a Rajnából is. A Dunából 1974- ben tűnt el, így a tiszavirág ma már egész Európában csak a Tiszában és vízrendszerében található meg. A fogyatkozás, illetve kipusztulás fő okaiként a folyószabályozásokat és a szennyezéseket szokták megjelölni. A szocialista nagyipar felbomlásával a Tisza mentén a vízszennyezés és az oktalan partrendezés is csökkent, és a 60-70-es években oly gyakori Palingenia longicauda visszatelepülése megkezdődött. A faj 2000.-re sok régi élőhelyére visszatelepült: a Tisza mellett újra megjelent a Bodrogban, a Berettyóban, a Körösök vízrendszerében és a Marosban is. Megtelepedett a Keleti-Főcsatornában is. A Tiszavirág az egész magyar Alföldön él, és a Szolnok városi és az alatti, korábban visszaszorulóban lévő szakaszokra is újratelepült.
Érdekes viszont, hogy a Dunából még a leggondosabb gyűjtések ellenére sem került elő.
A tiszavirág élőhelye
A párosodás után a nőstények a folyó fölött repülve lerakják petéiket. A kikelő lárvák (nimfák) az agyagos aljzatba, partfalba fúrják magukat, 10—15 cm hosszú U alakú lyukakban élnek. A magyarországi kutatások (Andrikovics Sándor és Turcsányi István, 2000), melyeket a 2000. évi cianidszennyezést követően az egész magyarországi Tisza-szakaszt célozták (28 helyszín), azt mutatták, hogy a lárvák a szerves anyagban viszonylag szegény aljzatot kedvelik, ami rendszerint agyagot jelent (sárga és fekete agyag), ritkán azonban más aljzatban is előfordulnak. Ennek ellenére az agyag a meghatározó és az is fontos, hogy a part, ill. a partközeli mederfenék meredek legyen, és a víz kellő sebességet érjen el. Ez utóbbi két tényező akadályozza meg, hogy lágy iszap rakódjék az agyagra, és ezzel kedvezőtlenné váljanak az életkörülmények.
A tiszavirág életciklusa, a tiszavirágzás
Az egyes telepeken a lárvák lebegő üledékek szűrésével (az iszap szerves korhadékával) táplálkoznak. Egyedfejlődésük 3 évig tart, tehát egy adott telepen három nemzedék él együtt. A lárvák eközben kb. 20-szor vedlenek. Növekedésük a hőmérséklettől nagymértékben függ. A hőmérsékletfüggő lárvanövekedés befejeződése az, ami kiváltja a rajzást, és ennek lezajlása meleg és szélcsendes időben teljesen zavartalan, de a kisebb környezeti változások, sőt még a viharos idő sem zavarja meg.
A tiszavirág évenként a hőmérséklettől, légnyomástól, vízállástól stb. függően júniusban, az Alsó-Tiszán június első hetében, a Közép-Tiszán a második héten, a Felső-Tiszán pedig június utolsó dekádjában rajzik.
A hímek az utolsó lárvastádiumot követően nehezebben repülő ún. szubimágókká válnak, amelyek a partra repülnek és cserjékre, levelekre kapaszkodva, de akár az ember ruhájára is rátelepedve egy újabb vedlés után kezdik meg néhány órás vagy félnapos kifejlett életüket.
A nőstények valamivel később jelennek meg mint a hímek, és levetve lárvabőrüket, egyből imágóvá alakulnak, azaz azonnal párzóképesek. Ezután csak párjuk keresésével törődnek, nem is táplálkoznak.
Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, s a víz fölött, a levegőben párosodnak Röviddel a párzás után a hím elpusztul, a nőstény a vízre ereszkedve a lerakja a petéit, majd párja sorsára jut.
Az utódokról való gondoskodás után a vízfelszínt elborítják a teljesen legyengült kérészek, amelyeket a halak és a madarak szednek össze.
A magyar ember kapcsolata, viszonyulása a tiszavirághoz
Régen …..
A tiszavirág és a vele rokon nagy termetű kérészfajok, valamint az ember kapcsolata igen régi keletű, az írásos emlékek az ókori Mezopotámiáig visszavezethetők. A tiszavirág, valamint az előfordulási területén tevékenykedő, gazdálkodó ember között szerteágazó kapcsolat alakult ki. Ez a kapcsolat leginkább a halászat-horgászat területén jelentkezett és jelentkezik és meglehetősen régi keletű, hiszen ősidők óta léteznek olyan halászati módszerek, melyek csalit, így a tiszavirág lárváját és kifejlett formáit is alkalmazzák.
A tiszavirág és a tiszai ember kapcsolatáról érdekes információ, hogy nem csak a halászok számára volt fontos időpont a tiszavirágzás, hanem a környék gazdálkodóinak is, akik ilyenkor állataikat a vízpartra hajtották, ahol azok bőségesen fogyasztottak a parton összegyűlt rovartetemekből. A hatalmas mennyiségű rovart a partokon takarmányozás céljából be is gyűjtötték, sőt még trágyázásra is használták.
Szilágyi (1995) a tiszai halászatról szólva a kisszerszámos halászati módszerek közül a szigony használatánál említi, hogy tiszavirágzás idején az ügyesebb halászok sikerrel zsákmányoltak a rajzó tiszavirágok után felszínre felúszó harcsákból.
Most….
A napjainkra meghatározó kapcsolat kizárólag egy területen jelentkezik, és ez a természetvédelem. E kapcsolat új keletűnek tekinthető, mivel maga a természetvédelem sem tekint vissza hosszú múltra.
A tiszavirág 1993 óta védett, és a jogszabályi védelem az élőhelyére és minden alakjára kiterjed: lárva, szubimágó, imágó, elpusztult egyed. Azért védett, mert a folyószabályozások és -szennyezések tönkretették élőhelyeit, a Tisza egyes szakaszairól teljesen kipusztították, másutt csak mutatóba maradt néhány. Azóta viszont régi élőhelyeit újra elfoglalta, sőt újabb élőhelyeken is megjelent (pl. Keleti főcsatorna)
A fentiekben részletezett ősi halászattal összefüggő tevékenységek: tükörhálózás, szigonyozás, fenékhorgok használata mára tiltott tevékenységek lettek, használatuk állatkínzásnak minősül. Ugyanakkor a tiszavirág csaliként való használata szintén tiltott.
Azonban a horgásztársadalom egy része nem ért egyet az elpusztult példányok begyűjtési tilalmával, noha tudott tény, hogy a párzást követően a nőstények nagy száma elpusztul mielőtt petéit lerakhatná, és ezután a Tisza vize mossa ki belőlük a megtermékenyített petéket.
Másrészről pedig ha nem lenne általános érvényű védettsége, azaz bármilyen engedményre lehetőséget adna a jogi szabályozás, hatalmas visszaélésekre és vitákra adna okot. Nyomban kereskedelmi szinten is megjelenne a kitermelés, és hamarosan a horgászboltok is árusítanák a „csodacsalit”, hiszen igény lenne rá, az üzlet pedig „csak” üzlet.
Tehát összefoglalva: a tiszavirág védettsége nemzetközi és hazai szinten is indokolt. A védettség kiterjed a csalizási tilalomra is, dacára, hogy teljesen egyértelmű, nem ez jelenti a veszélyt a faj számára.
A tiszavirág jelentősége
A tiszavirág ökológiai alkalmazkodóképessége rögzített és rugalmatlan, nehezen alkalmazkodik az élőhelyek változásaihoz, ezért indikátorfajnak tekinthető a Palingenia longicauda – jelenléte a folyók tisztaságának és a benne lezajló ökológiai változások mutatója. A tiszai ökológiai rendszer egyik alappillére a tiszavirág-telepek zavartalan működése.
Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak. A Tisza magyarországi szakaszát tekintve a tiszavirág mintegy 30 halfajnak táplálkozásában szerepel mint táplálékállat. A tiszavirág lárvája az aljzaton történő furkálással élőhelyet is teremt más mederfenéki élőlények számára.
Tiszavirág a művészeket is megihlette. Versek, szobrok de még egy híd is megörökíti ezt a szépséges rovart.
Szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
forrás:
Andrikovics, S., Turcsányi, I. (2001): Tiszavirág (Tisza Mayfly), Tisza Klub Füzetek 10, pp. 69.
Gorové, L. (1819): Egy különös tüneménynek, az úgy nevezett Tisza – virágzásának leírása. – Tudományos Gyűjtemény. 8: 3-22
Hamar, J. (2000): Tiszavirágzás 2000. 1-4. – Tisza Klub kiadvány
Lengyel Sz., Kiss B., Müller Z. & Aradi Cs., (2004) A tiszavirág telepeinek elhelyezkedése és szerkezete, valamint állományának nagysága a Felső-Tisza egyes szakaszain, in Természetvédelmi Közlemények 11.
Szilágyi M. (1995): A Tiszai halászat
