SumidaVörös sün ház, Budapest legidősebb ma is lakott háza
Budapest bizonyosan legrégebbi eredetű és ma is lakott épülete nemcsak természetszerűen hordozza magában a budai vár történelmét, hanem a legek mellett számos történelmi nevezetesség is kötődik hozzá. Már az épület címe – Hess András tér 3. – is árasztja a történelmi levegőt, az első magyarországi könyvnyomtató nevét viseli, aki 1473 pünkösdjén valahol ennek a háznak a közelében nyomtatta ki a Chronica Hungarorumot, a Budai Krónikának is nevezett első nyomtatott könyvünket.
De egy ideig itt őrizték a Pálos rend alapítójának ereklyéjét.
Építészettörténészek a gótikus ablakmaradványból megállapították, hogy az eredeti ház már emeletes volt és 1260 körül épülhetett. Első lakóiról nincsenek ismereteink, azt viszont tudjuk, hogy az 1300-as évek első felében igen rangos tulajdonosa volt, név szerint Kont Miklós (? –1367. április vége) aki 1345 és 1351 között Nagy Lajos király pohárnokmestere volt. A pohárnokmester a király légbizalmasabbjai közé tartozott – a cím viselője zászlósúr volt. Ő lett az uralkodó egyik vezető diplomatája, majd vezette Nagy Lajos második itáliai hadjáratát, később egyszerre töltötte be az erdélyi vajda és a nádor tisztét.
Szent Pál testereklyéje…
Kont Miklós özvegye az épületet a csatkai pálos kolostornak adományozta, s egy rövid ideig e ház falai között őrizték Remete Szent Pál (test)ereklyéjét is. Az ereklye meglehetősen hányatott sorsa volt. A IV. században, Egyiptomban elhunyt remete csontjait a XII. században Konstantinápolyba vitték, majd 1240-ben Velencébe került. Nagy Lajos annyira kedvelte a pálos rendet, hogy megfogadta, ha sikerül győzelmet aratnia Velence felett, a szent ereklyét a pálosoknak adja. A szent maradványainak nagyobb részét 1381 októberében szállították Budára. Ennek emlékére a középkor végéig az épületet „Remete Szent Pál testét őrző háznak” hívták, és erről nevezték el ekkoriban Szent Pál utcának a mai Fortuna utcát.
Érdekes módon a következő három évszázad háztörténetéről már alig tudunk. Bár a magyar középkorból viszonylag kevés írásos dokumentum maradt fenn, arról oklevelek vallanak, hogy a XV. században iparosok bérelték – többek között egy asztalos és egy ablakkészítő.
Fogadó, mulató és színház…
Töröktől való 1686. évi visszafoglaláskor súlyosan megsérült, épületrészeket újjáépítették, és az 1696. évi összeírás a térre néző részt már Vörös Sün, “Rothen Igl” néven említette. A Vörös Sün vendégfogadó lett, amely a Fortuna szálló felépítéséig (1784) az egyetlen volt a Vár területén és báloknak, táncmulatságoknak, sőt az első budai színielőadásoknak is helyet adva.
Az ingatlant 1773-ban Nepauer Mátyás budai építőmester vette meg, II. József 1783-ban elrendelte, hogy a kormányszékek Pozsonyból Budára költözzenek. Mivel a Vörös Sün fogadó ekkorra már kicsinek és korszerűtlennek találtatott, a magisztrátus felszólította a tulajdonost az épület bővítésére, de az nem tudott vagy nem akart a felszólításnak eleget tenni. Ekkor a fogadó működtetési joga máshoz került.
A Vörös sünről a XIX. századból nem sok feljegyzés maradt. Annyit tudni lehet, hogy 1810 körül a homlokzatát a korai klasszicizmus ízlésének megfelelően átalakították. 1889-ben Hofhauser Elek az udvari függőfolyosók szerkezetét kicserélte, az eredeti vasrács-korlátok megtartásával.
Vöröslámpás ház…
XX. század első fele is inkább rontott, mint javított a hírnevén: a két világháború között vöröslámpás házként működött, amíg 1938-ban a hatóság a műintézményt be nem záratta.
1944-45-ben tető- és vakolat sérüléseket szenvedett, ekkor kerültek elő a középkori falmaradványok
Az 1960-as évek elején végzett műemléki helyreállítás fő törekvése az volt, hogy a ház középkori állapotában eredeti falai érzékelhetőek legyenek, ezen túl láthatóvá váljanak a középkori nyíláskeret-maradványok. Ezért a Hess András téri főhomlokzat mellett a Táncsics Mihály utcai homlokzaton az eredeti épület határait a falsarkok kőmaradványai és az eltérő vakolatrészek, míg a Fortuna utcai homlokzaton az eredeti
épületet, az eltérő párkánymagasságok mutatják.
A ház földszintjén az egykori fogadó nagyon távoli leszármazottjának is tekinthető bolt és kávézó működik.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
