SumidaHess András (1472-1473) és az első Magyarországon nyomtatott könyv
Az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum azaz a Budai Krónika, Hess András budai műhelyében látott napvilágot, Gutenberg 42-soros bibliájának elkészülte után mintegy két évtizeddel, 1473. június 5-én fejezte be. A nyomdászat ilyen korai magyarországi megjelenése figyelemreméltó eseménynek számít. A „mesterséges írás” találmánya a német nyelvterület után előbb Itáliában (1465), majd Franciaországban (1471) honosodott meg. Magyarországgal egyidejűleg jelent meg az első nyomtatott könyv a Németalföldön, megelőzve többek között Spanyolországot és Angliát is.
A nyomda alapítása
Hess 1472 nyarán kezdhette meg a Budai Krónika elkészítését. A munka tíz hónapig tartott, és 1473 Pünkösdjére készült el, amint azt a könyv befejező soraiból (a kolofonból) tudni lehet. A neve alapján német származású Hess Rómából, Georg Lauer műhelyéből nyomdászati ismereteket és öntött betűket hozott magával. Papírt valószínűleg Vitéz János esztergomi prímás támogatásával szerzett a Velencei Köztársaság területén működő papírmalmok egyikéből. A berendezést nyilván helyi iparosok segítségével állította össze, és a szedést maga végezhette, sőt valószínűleg a nyomtatást is, ezért tartott olyan hosszú ideig első művének elkészítése.
A nyomdász Vitéz János prímás, királyi kancellár bíztatására, és Kárai László alkancellár közvetlen hívására érkezhetett Magyarországra, aki, mint a magyarországi humanizmus kiemelkedő alakja, értesült már a szövegtöbbszörözés új lehetőségéről. A Mátyás király és közte kialakult konfliktus miatt azonban a Budára érkező nyomdász állandó mecénás nélkül maradt. Az elkészült krónika ajánlása ezért nem a kegyvesztett és 1472-ben meghalt Vitézhez, hanem Káraihoz szól, aki feltehetően a helyet adta a nyomda működéséhez, a budai Vár területén, a mai Hess András téren.
Az első magyarországi nyomda szempontjából különös fontosságú az egyetlen szövegszerű dokumentum: a Chronica ajánlása. Ennek az írásnak a jelentőségét nem csupán a hazai tipográfia, de a hazai kultúrtörténet egésze már korán felismerte, mivel nincs egyéb írott forrás a magyarországi nyomdászat kezdetéről.
Hess András műhelye
Hess munkamenetét rekonstruálva bizonyosnak látszik, hogy műhelyében mindössze egyetlen, kis méretű sajtó lehetett,
méretei lapján nem tartozott korának jelentős nyomdái közé. Alig félmázsás betűkészlete és egyetlen sajtója nyomtalanul tűnt el az idők forgatagában. Nincs nyoma annak, hogy 1473 után is folytatta volna Budán a könyvnyomtatást, sem neve, sem betűi nem tűnnek fel ezt követően egyetlen más európai nyomdában sem.
A Hess nyomda kiadványai
A Budai Krónika néven ismert mű a latin nyelvű Chronica Hungarorum , egy többféle kéziratos forrásból összeolvasztott mű a magyarok történetéről. Ezt is, mint az ősnyomtatványokat általában, címlap nélkül nyomtatták, a nyomtatás helyét, befejezésének idejét és a nyomdász nevét viszont az utolsó lap záró sorai tartalmazzák. A kötetet a nyomdász egyetlen betűtípussal a római eredetű reneszánsz antikva betűkkel nyomtatta, a címeket és kezdőbetűket utólag pirossal díszítve. Egyéb díszt a 70 levélből (azaz 133 nyomtatott lapból) álló, kis folio alakú könyv nem tartalmaz. Az első magyarországi nyomda másik kiadványa két művet tartalmaz egy kötetben: elsőnek Basilius Magnus egyházatya De legendis poetis c. művét latin nyelven, másodikként Xenophón Apologia Socratis c. művét, vagyis Szókratész védőbeszédét latinul.
A Chronica példányai és utóéletük
A kor szokása szerint 200-240 példányban készülhetett, amelyből mára 10 példány maradt fenn. Ezek közül csak két példány maradt az utókorra eredeti, budai könyvkötő-műhelyből származó díszes kötésben. A fennmaradt 10 példány közül kettő található Magyarországon: az egyik az Országos Széchényi Könyvtárban, a másik a budapesti Egyetemi Könyvtárban. A további nyolc kötet, nyolc különböző ország gyűjteményében lelhető fel. A krónika értékét mutatja, hogy 1990-ben egy müncheni árverésen egyik példánya 420 ezer márkáért kelt el, az volt akkor a legmagasabb összeg, amit Németországban valaha is megadtak nyomtatott könyvért.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
