SumidaPortugáliai Szent Izabella
1277 – 1336. július 4.
Portugáliai Izabella II. Endre magyar király dédunokája, Árpád-házi Szent Erzsébet másodfokú unokahúga. Apja III. Péter aragóniai király, anyja Konstanza, Manfréd szicíliai király leánya. A keresztségben a harmincöt évvel korábban szentté avatott nagynénjéről, Erzsébetről kapta nevét.
Már születésével békét szerzett: az örömre kibékült atyja és nagyapja, akik háborúban álltak egymással.
Még csak 12 éves volt amikor feleségül adták Dénes portugál királyhoz, két gyermekük született: Alfonz, aki trónörökös lett, és Konstanza, akit később IV. Ferdinánd, Kasztília királya vett feleségül.
A házasság politikai meggondolások alapján jött létre, és Izabellát nem tette boldoggá. Dénes király kicsapongó életet élt, több gyermeke is született a házasságán kívül.Izabella azonban mindent türelemmel viselt, úgy imádkozott és vezekelt férje megtéréséért, mintha szerzetesnő lett volna. Önmagáról teljesen megfeledkezve csak férje bűneit siratta, melyekkel Istent bántja. Jóságában odáig elment, hogy férje törvénytelen gyermekeit is anyai szeretettel nevelte.
Dénes súlyos betegsége idején Izabella végig mellette volt, és a legnagyobb szeretettel ápolta. Nem engedte át másnak a férje halálos ágya melletti szolgálatot. Kitartása elérte, hogy férje 1325-ben megtérve halt meg.
Portugáliai Izabella – miként unokanővére: Árpád-házi Szent Erzsébet – a tevékeny hit és emberszeretet mintaképe: betegeket gondozott, szegényeket ruházott, táplálta őket; a szegény lányokat gyakran kiházasította, hogy megvédje őket a zülléstől. Békességszerző tevékenysége hatékonyabb volt a hadszíntéri küzdelmeknél, áldásos eredményeket hozott: közvetített Portugália, Kasztília, Aragónia között; békét szerzett Nápoly és Szicília között.
Özvegyen maradva Izabella teljesen az irgalmasság cselekedeteinek szentelte életét. Vagyonát és ékszereit eladta, az árát szétosztotta a szegények és a kolostorok között. Magára öltötte a ferences harmadrendiek ruháját, és zarándoklatra indult. Gyalog ment el Szent Jakab sírjához, Compostellába, majd visszavonult Coimbrába, az általa alapított klarissza kolostorba. Fogadalmat csak a halálos ágyán tett, hogy a jótékonyságban ne akadályozza a szegénységi fogadalom.
A kolostort utoljára akkor hagyta el, amikor békét közvetíteni ment fia, IV. Alfonz és a veje, kasztíliai Ferdinánd között. Az út és a testvérháború miatt érzett fájdalom felőrölte maradék erejét. Estremozba érve magas láza lett, és itt érte a halál lánya és menye karjai között 1336. július 4- én. Holttestét Coimbrába vitték, és sírja hamarosan zarándokhellyé vált, mert ereklyéi körül csodák történtek. Szentté avatását 1576-ban indították el. 1612-ben nyitották fel a sírt, és épségben találták a testét. VIII. Orbán pápa 1626-ban avatta szentté. Ünnepét még ebben az évben felvették a római naptárba, július 4-re.
Portugáliában a mai napig nagy tisztelet övezi. Emlékét számos festmény, szobor őrzi. A híres portugál csempe művészet is megörökítette. Sőt bélyegeken és az eurót megelőző pénzen, az escudon is megjelent.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
