Világ legszebb kávéháza

“Kávéház nélkül nincs irodalom” – mondta Márai Sándor, XX. századi magyar írónk, aki maga is gyakorta megfordult, és inspirálódott, alkotott a New York Kávéház történelmi épületében.

A több, mint 120 éves New York Kávéház története valóban összeforr a magyar irodalommal – és bár több kort, több rendszert és sorsfordító történelmi változást élt meg a „Világ Legszebb Kávéházaként” is ismert hely, mégis mindig újjászületett.

A New York-palota épülete

A budapesti Nagykörút egyik legimpozánsabb épülete, a New York-palota kezdetekkor biztosítótársasági székházként üzemelt – de művelődéstörténeti jelentőséggel is rendelkezett. Története a XIX. században indult, amikor Max Aufricht Budapestre érkezett. Ambícióinak köszönhetően tanítóból hamarosan sikeres jogász lett, és Párizsba utazott, ahol a New York Biztosító Társaság igazgatójával karöltve hozták létre a biztosító magyarországi hálózatát – amelynek hamarosan székházra lett szüksége.

Az elképzelés egy eklektikus stílusú, hatalmas épület volt a város központjában – és nemsokára ki is adták a megbízást az épület megtervezésére Hauszmann Alajosnak, aki Korb Flóris és Giergl Kálmán közreműködésével tervezte meg a patinás, négy emeletes palotát és a benne elhelyezkedő földszinti Kávéházat. 1894-es átadását követően a földszinten berendezett, pompás New York Kávéház hamar az irodalmi és művészi élet központjává vált: a művészek, írók és költők kedvenc gyülekezőhelyeként vonult be a történelembe és a magyar kultúrhistóriába.

A Kávéház épületének dekorációja

A pazar, tágas belsőtér kialakítására már a korai években nagy hangsúlyt fektettek. A több elkülönített térre tagolódó belső teret csavart márványoszlopokkal választották el egymástól. A Kávéház külső szobordíszei, a jellengzetes tizennégy bronz ördög faunalak Senyey Károly munkáját dicséri, és az érzékiséget, a csúfolódó kedvet szimbolizálják. Itt található „El Asmodáj” alakja is, amely a kávé és a gondolkodás szellemét hirdeti a mai napig, ezzel támogatva, inspirálva a betérő művészeket.

Művészetek pártolása

A “Kutyanyelv” azaz az írópapíros

“A pazar New Yorkban kitisztították a cipődet, kivasalták a ruhádat, késő este is megborotváltak, lenyírták a hajadat meg a körmödet… A kávéház műhely és íróasztal volt, balsorsban lakás és éjjeli szállás is, hiszen hajnaltól hajnalig nem kellett belőle kimozdulni. A New York minden előkelőségével is demokratikus kávéház volt. (…) Varázsának senki sem tudott ellenállni. Mindenki mindenkit ismert benne. A pincér rögtön kiszolgált, meg sem várta, hogy rendelj valamit. Szó nélkül megkaptad mindennapi feketédet, és hozzá a tintatartót meg az írópapirost.”

A “Nyehó” és az irodalom

A New York Kávéházba belépve máig érezhető a történelem egy cseppje. Számos híres írónk, költőnk töltötte itt az idejét, többek között a budapesti kávéházban, a karzaton született meg a Pál utcai fiúk története is, Molnár Ferenc tollából.

Olyan neves művészeink törzshelyévé vált az épület mint Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Weöres Sándor. Nem is csoda hogy így alakult, hiszen a budapesti kávéház központi elhelyezkedése, és művészeteket pártoló mentalitása megteremtette az ifjú művészek számára azt a légkört, ahol nyugodtan tudnak alkotni, gondolkodni, ihletet meríteni.

A későbbiek során a Kávéház falain belül bárki kérhetett tollat, tintát és „kutyanyelvet” is az íráshoz, amelyet azonban a későbbiek során megtiltottak – Krúdy elbeszélése alapján azért, mert „Karinthy leöntötte tintával a szürke kanapét”.

Molnár Ferenc és a New York Kávéház kulcsa – egy legenda, amely mára igazzá vált!

A szóbeszéd szerint a Kávéház 1894-es megnyitóján az akkori kulturális élet nevesebb alakjai is részt vettek. A legenda szerint az est hevében Molnár Ferenc és társai a New York Kávéház kulcsát a Dunába dobták, hogy a Kávéház soha többé ne zárjon be.

A legenda több helyütt sántít, hiszen az 1894-es megnyitón Molnár Ferenc még diákéveit élte – és aligha tartozott a meghívottak közé. Elképelhető azonban, hogy a Kávéház újranyitásakor valóban megtörtént az eset, de dokumentáció híján ezt legendakén kezeljük…

Ami biztos azonban, hogy 2014-ben a Kávéház vezetősége is újravizsgálta a történetet – bár eredmény nélkül – de a hagyományok megőrzése végett 2014. október 19-én a Világ Legszebb Kávéházának vezetősége a Dunába dobta a New York kulcsait, hogy „ha állandóan nem is, de legalább még 120 évig nyitva legyen”.

Talán ennél is érdekesebb a “kis irodalmi” elnevezés, amely a New York Kávéházban született. Az akkoriban még szegényes életmódot élő kötlőink és íróink ugyanis – bár előszeretettel jártak a New York-ba – nem engedhették meg maguknak az ételrendelést. A New York akkori vezetősége készíttette a “kis irodalmit” amely a szűkebb pénztárcákhoz szabva igen olcsón – vagy épp ingyen – a költők kedvence lett. A tál sonkát, némi szalámit és sajtot tartalmazott, amelyet a művészeknek gyakran ki sem kellett fizetni.

A New York, a nagy túlélő

Mivel az irodalmi a színházi és művészvilág kultikus helye volt, nem csoda, hogy sokszor szúrta a hatalom szemét. Miután a kávéház a polgári demokrácia egyik legfontosabb, legalapvetőbb intézménye lett, mindig is az információszerzés-és pörgetés első számú helye volt, és mint ilyen, a hatalom által teljesen ellenőrizhetetlen.

1949-ben a New York kávéházat bezárták, egy ideig a Sportszerkereskedelmi Nemzeti Vállalat nagykereskedelmi raktáraként funkcionált. Saly Noémi roppant egyértelmű megfogalmazása szerint: az aranystukkós termekben ezek után klottgatyát meg brigádzászlót lehetett kapni nagy tételben. Az államosításkor a rendszer kemény kézzel szüntette meg a budapesti kávéházakat . A New York Kávéház viszont igen kivételes hely volt, 1954-ben átkeresztelték Hungáriára és újra megnyitották, ráadásul majdnem az összes újság szerkesztőségét és kiadóját betették az épület felső szintjeire, ezért aztán megkapta a Sajtópalota nevet is.

A Nyew-york palota m már egy 5*.os szállodának ad otthont,

a kávéház újjászületése után sem szakított az irodalommal, patinás falai között működik a Művész Páholy.

A többi történelmi kávéház nem úszta meg. Önkiszolgáló étterem, a kisebbekből eszpresszó, könyvesbolt, posta, patika lett.

szerk.: Cseke Ibolya CsIbi

forrás: Kereskedelmi és vendéglátóipari múzeum