SumidaKoronázási palást
Az európai textilművészet e páratlan értékű kincsét eredetileg miseruhának szánták. A kazulát, a rajta olvasható hexameterben írott felirat szerint 1031-ben Szent István király és Gizella királyné rendelte meg a székesfehérvári Szent Mária egyház számára.:
“ANNo INcARNACIONIS XPI : MXXXI : INDICCIONE : XIIII A STEPHANO REGE ET GISLA REGINA CASULA HEC OPERATA ET DATA ECCLESIAE SANCTA MARIAE SITAE IN CIVITATE ALBA.”
Szinte a teljes felületet beborító mesteri arany hímzés összetett képi program szerint készült, melynek alapja egyes kutatók szerint a középkor egyik legismertebb himnuszának, a Te Deum-nak az alakjait is ábrázolja: sorra jeleníti meg a himnuszban megnevezett angyali seregeket, prófétákat, apostolokat és szenteket.
A palást alapanyaga rozettamintás bizánci selyem, amelyet csaknem teljesen beborít az aranyszállal hímzett díszítés. Hátán Y alakú kereszt van, a villás szárain angyalok mellképei sorakoznak, a függőleges száron pedig egymás alatt, kétszer ábrázolták Krisztust. A felső képen a halál legyőzőjeként, két szörny állatot tapos el, az alsón a világ bírájaként trónján ül. A díszítés többi részét sávokba rendezték, fölül az Ószövetség prófétái, alattuk – az adományozási felirattal elválasztva – gazdagon tagolt tornyos fülkékben az apostolok ülnek. Legalul egy-egy madár párral elválasztott kerek medalionban a kereszténység első mártírjait ábrázolták. Közöttük, a kereszt lábánál foglal helyet az adományozó királyi pár felirattal kísért képe. Szent Istvánt drágaköves pántkoronával, jobbjában szárnyas lándzsával, baljában országalmával, Gizellát hasonló koronával, kezében torony alakú ereklyetartóval ábrázolták. Közöttük, a kereszt szárán egy kisebb, kör alakú keretben egy ifjú – valószínűleg Imre herceg – mellképe látható.
A díszes miseruha átalakítása a XII.-XIII.. század körül történhetett, ugyanis ekkor jöttek divatba a vállról hosszan leomló, ujjatlan palástok. Az átalakítás alkalmával a mellrészén egy széles sávot kivágtak, s az egykori négyzet és mandorla keretelésű jelenetekből csak apró részletek maradtak meg. (A mandorla, mandula alakú dicsfény: Jézus, Mária és szentek alakját övezi az ábrázolásokon) A palást ekkor kaphatta a gallért is, ami ugyancsak bizánci selyemre, felvarrt igazgyöngyökkel, aranyszállal hímzett árkádos, állatfigurás díszítésű. Ez is, mint a palást maga, eredetileg egyházi öltözék része volt, s a XII. század második felében hímezték. A miseruha, ma már hiányzó mellrészén, középen az „angyali üdvözletet” varrták ki, azt a biblikus jelenetet, amikor az angyal hírül hozza Máriának, hogy a Szentlélek emanációja (kiáradása) révén gyermeke fog születni.
Az első adat, amelyben a palást szerepel, egy III. András koronázásáról szóló feljegyzés, amely szerint “a király olyan öltözékben volt, amit már Szent István is viselt”.
E liturgikus ruhadarab mondanivalója tehát a keresztény teológia tételeinek teljességét tartalmazza. Azt az új ideológiát ábrázolja közérthető képi nyelven – de az egyes mandorlák verses felirataiban is megfogalmazva -, amelyet a magyarságnak kényszerítő szükséggel át kellett venni ahhoz, hogy a keresztény Európa közepén nemzeti létét megalapozhassa.
Mivel e kazula nyilvánvalóan köthető volt az államalapító szent király személyéhez, a később uralkodó, és teológiailag rendkívül képzett Könyves Kálmán, hangsúlyozni kívánta, hogy Ő maga is a szent király szellemi örököse. Ezért alakíttatta át koronázási palásttá az értékes miseruhát. Így ez a pompás ruhadarab a mai napig az államiságunkat jelképezi.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
forrás: Magyar Nemzeti Múzeum
Magyar Katolikus Lexikon
