SumidaA „Nílus Holdleánya” „a bennszülöttek Hajnalcsillaga”
Sass Flóra, az első magyar felfedezőnő
Lady Baker, azaz Sass Flóra – aki férjét két hosszú expedícióban kísérte a Nílus mentén – volt az első magyar felfedezőnő. Mindenben támogatta a hitvesét, sokszor ő tartotta benne a lelket, és közösen tettek új földrajzi felfedezéseket. Flóráról még a földrajztudósok is elismerően szóltak az írásaikban, sőt a férje mindig megjegyezte, hogy eredményeit soha nem érte volna el, ha a felesége nincs mellette. De ki volt ez a rendkívüli asszony?
Ő maga a születési időpontjául 1841. augusztus 6-át mondta, de vannak akik 1842-t valószínűsítik. Születési helyéről csak annyi biztos, hogy Erdélyben, székely kisnemesi családban, feltehetően Háromszékben született. Szüleit és testvéreit 1848 őszén a román felkelők meggyilkolták, az ő életét román dajkája mentette meg. A kislányt az örmény Finian kereskedő család fogadta be, ezért több esetben ezen a néven emlegetik. A családfő őrnagyként Bem táborában harcolt, majd a szabadságharc bukása után családjával együtt Viddinbe menekült. A városban uralkodó zűrzavarban a lány eltűnt, rabszolga kereskedők elrabolták….
Az angol mérnök, Sir Samuel White Baker és indiai barátja 1859 decemberében Pestre érkezett, hogy innen indulva felkeressék a híres al-dunai vadászhelyeket. Egy napon Vidin közelében egy – ekkor már csak illegálisan működő – rabszolgapiacon Baker megpillantott egy szőke, hosszú hajú lányt, akinek a rabszolga értékét öt fontsterlingre tartották. A lány szépsége megérintette a férfit, kiváltotta, magához vette azzal, hogy a rabnőt szabaddá teszi. Ez a tizennyolc év körüli lány Finnián Flóra, azaz Sass Flóra volt. A mérnök, aki négy éve elvesztette a feleségét, szerelmes lett rabnőjébe, ám a vele kötött házasság rangon aluli volt, így egyházi áldás nélkül keltek egybe. A házaspár elhatározta, hogy a férj korábbi terveit beteljesítve Afrikába utaznak.
Ebben az időben az Afrika felfedezők egyik fő célja a Nílus főforrásának megtalálása volt. Baker az újságokból értesült, hogy a Királyi Földrajzi Társaság már több expedíciót indított, ezért az az ötlete támadt, hogy ő is megpróbálja a forrás felkutatását. Támogatást nem kapott, ezért saját erejéből és pénzéből készült fel az expedícióra. 1861. április 15-én indultak hajóval Kairóból a Níluson felfelé. Tudták, hogy dél felől is elindult két felfedező ugyanezzel a céllal, ezért Baker úgy számított, hogy valahol találkozniuk kell. Ez a találkozás 1863. február 15-én megtörtént, és itt közölték a házaspárral, hogy megtalálták a forrást. A felfedezők valóban megtalálták a Viktória-tavat, amit a forrásnak gondoltak, de a bennszülöttek emlegettek egy másik tavat is. Ezért a házaspár folytatta az útját. Útjuk során rendkívüli megpróbáltatások érték Bakeréket. Az expedíció teherhordói sokszor szó nélkül faképnél hagyták őket. Két esetben a karaván fellázadt, és megakarta ölni Bakert, csak a felesége határozott fellépésére csillapodtak le, és hagyták meg az életét. Flóra kitartó erejével még a kísérők elismerését is kivívta. Útjukat siker koronázta. A Baker házaspár 1864. március 14-én rátalált az őslakosok által emlegetett nagy állóvízre. Felfedezték az Albert-tavat és a tó előtt a Níluson található vízesést. Az Albert-tóról azt hitték, hogy ez a Nílus forrása:
“Birtokába jutottam a nagy titoknak, melynek kiderítésére Julius Caesar is hiába vágyakozott. Megtaláltam a Nílus nagy víztartó medencéjét” – olvasható a felfedező naplójában
Ma már tudjuk, hogy az Albert-tó mégsem a Nílus másik forrása. Az igazi forrást 1934-ben találta meg egy belga expedíció.
Az expedícióról Baker könyvet írt, ami magyar nyelven is megjelent „A Nílus rejtélye” címmel.
1865-ben érkeztek vissza Londonba, ahol hősnek kijáró tisztelettel fogadták őket.
Angliában felfedezésükért 1864 egyik ködös novemberi délutánján a Királyi Földrajzi Társaság székházának nagytermében Viktória királynő Bakert lovaggá ütötte, de a felfedezőtársat nem részesítették ebben az elismerésben. Sir Samuel White Baker, miután megköszönte az elismerést, mondandóját így fejezte be: Van még valaki, akinek köszönetet kell mondanom, és akinek őszintén fejezem ki hálámat az önök jelenlétében. Valaki, aki, bár fiatal és gyenge, de oroszlánszíve van, és akinek hűsége és bátorsága nélkül ma este nem lennék életben és nem szólhatnék önökhöz. Elnök úr, tisztelt lordok, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutassam a feleségemet!
A walesi herceg a barátjuk lett és még az anyját is meggyőzte, hogy Flóra kifogástalan lady. Így 1869-ben a szuezi-csatorna megnyitásán már közösen jelentek meg.
Második útjuk
Baker az egyiptomi alkirály megbízásából a Nílus folyása mentén fekvő tartomány meghódítására készült arab pénzen, Anglia számára. Flóra erre az útra is elkísérte, hiszen beszélt angolul, németül, magyarul, románul és arabul is. Ezenkívül lovagolt, és értett a fegyverkezeléshez. Az expedíció kalandos útját folyamatosan lejegyezte naplójában. Baker az expedíció végrehajtásához jelentős számú katonát és anyagi támogatást kapott, de útjukat a Nílus, a betegségek, a harcos törzsek majdnem meghiúsították. Baker útjuk során kemény hódító volt, a bennszülöttek csak a jóságos feleségére emlékeztek. Ekkor nevezték el a Nílus mentiek „a Nílus Holdleányának” más törzsek a hosszú lobogó szőke haja miatt „Hajnalcsillagnak”. Évtizedek múlva is emlegették és visszavárták. Az expedíció annyiban sikeres volt, hogy ahol elhaladt, ott időlegesen megszüntette a rabszolga kereskedelmet. A második expedícióról visszatérve többet már nem utaztak Afrikába. A Baker házaspár a dél-angliai Devonshireben telepedett le. Sass Flóra itt halt meg 1916-ban.
Lady Baker Sass Flóra a férje oldalán a magyar és az egyetemes földrajzkutatás egyik legérdekesebb alakja. Anne Baker angol írónő, (Flóra dédunokájának felesége) megtalálta Flóra levelezését, naplóját aminek alapján feldolgozta regényes életét a Morning Star, az a Hajnalcsillag című művében. A könyv dr. Dezséri Kálmán fordításában, dr. Krizsán László átdolgozásában és előszavával, Bánó Attila rajzaival 1987-ben magyarul is megjelent a Panoráma Kiadó gondozásában, Rabszolgák földjén címmel.
Érdekes olvasmány
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
