Ráth-Végh István és a babonák

Ráth-Végh István és a babonák

Ráth-Végh István 1870-ben született. Édesapja Ráth György az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója volt, végzettsége szerint jogász, de maradandót elsősorban művészettörténészként alkotott. A nemességet a férfiágon kihalt Végh-család jogán kapta meg Ferenc Józseftől. Eredetileg jogász. Illetőleg: ügyész. A 1920-as évektől ügyvéd. Hatvanévesen új életet kezd, a kultúrtörténet zarándokává válik. Érdeklődése mindenevő. Ebben nagyszerű követője édesapjának. Első kötete Magyar kuriózumok címmel az 1934. évi könyvnapon jelenik meg.

Ráth-Véghet a történelem apró kuriózumai, az emberi művelődés és ostobaság ritkaságai, furcsaságai foglalkoztatják mindenek felett; az alapanyagot számtalan ismert és ismeretlen helyről gyűjti. Aki valaha olvasott Ráth-Véghet, és a hatszoros kultúrtörténeti csavarokon ráncosra röhögte a fejét, tudhatja, mintha tegnap írta volna. A nyelv, és amiről beszél, öt percet nem vénült az eltelt évtizedekben.

A régiségek, furcsaságok közül kiemelt figyelmet szentel a babonáknak. Gyűjtése teljesen átfogja az emberi élet minden területét a bölcsőtől a sírig. Ebből a gyűjtésből válogattuk most a gyermekszületés és gondozáshoz kapcsolódó kis csokrot.

A NÉVADÁS, NÉVVÁLASZTÁS

– A gyermek megszületésekor gondosan összegyűlnek a komaasszonyok, szomszédok és elkezdődik a szimpózium, mi is legyen a gyerek neve. Hatalmas védőszent neve nem jó, mert annak sok gyerek életére kell vigyáznia és mi lesz ha nem tudna törődni a gyerekkel? És vigyázni kell , fel kell írni a három királyok nevének kezdőbetűit az ajtófélfára GMB. De vigyázva kell írni úgy, hogy a rontó asszony nehogy elé tudja írni a teljes neveket fordítva, mert az megrontja a szent betűk nevét: rápsáG, tréhnyeM, rászidoB.

– Mikor megszületik a megegyezés a gyerek nevéről viszik keresztelni, de előtte az asztal alá fektették és az asztalra szegett kenyeret tettek avégett, hogyha megnő soha ne fogyjon ki a kenyérből. Közben nagyon ügyeltek nehogy lábbal az ajtó felé fordítsák, mert az azt jelentené, hogy nemsokára lábbal előre –vagyis holtan – fogják a szobából kivinni.

A PASZITA (keresztelőlakoma)

– A kis paszita a keresztelés után azonnal föltálalt reggeli, melyen csak a komaasszonyok vesznek részt. Az olyan fiatalasszonyt, akinek még gyermeke nem volt, sütőlapátra ültetik, s a gyermek javára megvámolják. Férfit nem hívnak, de nem is menne, mert kalapját elveszik, s csak pénzért adják vissza. Csak tésztafélét esznek, s bort v. mézespálinkát isznak, s a dalolás és tánc sem ritka. Tetétlenben pl. a bábaasszony vezeti: seprőn ülve bokázik a táncoló komaasszonyok előtt, elmenetkor a bábának szánt pénzdarabokat poharába dobják, s a bort a kisgyermek egészségére a pénzről kell leinnia.

– A nagy paszitát vidékenkint különböző időben tartják: még aznap este, 1-2 napra, egy hétre, a második vasárnap, a születés ideje szerint aratás v. szüret után, disznóölés idején. A vendégeket: komákat, rokonokat, szomszédokat, s néhol a papot és kántort is a bába hívja meg, s a megjelenés illemszerűen még más faluból is kötelező. A csíki székelyek azonban nem hívják, hanem várják a vendégeket, akik egyszer összebeszélnek és enni-innivalóval fölpakolózván, meglepik a komaházat. Amint az estebédhez leülnek, a kiskoma bemutatja a gyermeket, aztán hozzákezdenek az evéshez. De igen bőségesen, ahogy mondják „csak léféle volt hétféle”. Mindenkinek mindenből ennie kell, még sokat, hogy a tálak lehetőleg megürüljenek, mert annál bőségesebb és szebb élete lesz a gyermeknek. Sokhelyt betálalás előtt az ételekből valamit a tűzbe dobnak, s a tele csutorából a földre loccsantanak. Mert a bort most nem üvegből és pohárból, hanem az asztal közepén álló csutorából isszák, ki-ki mikor megkívánja. Közben beszélgetnek, de aki a koma megszólítást elhagyná, az a gyermek javára bírságot fizet.

– Az asszonynak azonban ezalatt az ágyban kellett feküdnie csizmával a lábán. Éspedig azért, hogy megtévesszék az ártó szellemet, mert a csizma láttán azt hiszi férfi fekszik az ágyban és elkotródik. Máskülönben megcselekszi, hogy éjjel kicseréli a csecsemőt a saját kölykével így az váltott gyerek lesz. Rendszerint a nyomorék, ványadt, angolkóros gyerekre szokták ráfogni, hogy váltott gyerek és a bélyeg egész életén át rajta marad.

– Majd a keresztapa felköszönti a gyermeket, hogy családjának, községének és egyházának hasznos tagja legyen.

– Az ablak alatt megjelennek a köszöntő suhancok, s fölhangzik a bakfazék csattanása is. Már 1700 elejéről ismerjük ezt az eredetileg gonoszűző zajcsapást, csakhogy ekkor még az ősi szokásnak megfelelőbben eleven szén volt a földhözvágott cserépcsuporban (később már csak por), szemeinek sokasága a gyermekre kívánt áldások bőségét jelképezvén. Rendesen a vendégek v. a főzőasszonyok valamelyike dobja, de a gyermekek is szívesen fölhasználják az alkalmat az asszonynép megijesztésére.

– Az evés befejeztével a bába az asztalra tányért, s mellé kis porcelánbabát állít, jelezvén, hogy a gyermek ilyen meztelenül jött a világra, s fölöltöztetéséhez a szülőknek pénzre van szükségük. Néhol a keresztapa maga mondja el a fölszólítást és a keresztanya járja körül az asztalt, másutt meg 2 tányér van egymás mellett, s egyikbe a gyermek részére adakoznak, a másikba a bábának szánt „bocskorpénzt” teszik. Némely helyt ennek külön tréfás kérője van, melyben a bába a meghívással járó cipőkoptatásra hivatkozik. Ahol ez a koledálás már kiment a divatból, a búcsúzáskor csúsztatják adományaikat az anya párnája alá, s ugyanekkor „lökik oldalba” a bábát is.

– A búcsúzáskor legutoljára maradnak a szoptatós anyák: ezeknek ugyanis pár csepp tejet kell ejteniök az anya ágyára, hogy tejét el ne vigyék.

A HÉTKÖZNAPOK

– Ha rossz alvó a gyerek, a bölcsőjét az apja ingével kell kibéleljék, vagy

– vánkosa alá fokhagymát tesznek a rossz szellem elűzésére, vagy

– kilenc darab kiégett szenet rongyba kell csavarni, a küszöbre tenni, kalapáccsal szétverni, pohár vízbe szórni és a gyermeket azzal a vízzel kell megitatni, vagy

– megvárni amíg a disznó az ólban elalszik, óvatosan egy marék szalmát ki kell alóla húzni és a bölcsőbe tenni.

– a gyerek első körmét az anyának kell lerágni, mert ha ollóval vágják a gyerek tolvaj lesz

– egy éves koráig nem szabad a haját levágni mert buta lesz.

– amíg ki nem jön az első foga nem szabad meglátnia a teliholdat, mert buta lesz. Ha mégis meglátná a bábaasszonynak Éva-jelmezben háromszor meg kell kerülni a házat, hogy a rontást levegye.

– ha a gyerek nyivákol az első fürdővízben az azért van mert az anyja az anyaság első idejében megrúgott egy macskát. A rontást úgy lehet levenni, hogy a teknő négy sarkára egy-egy marék hamut kell tenni, a fürdetés után ezeket átlósan kereszt alakban a vízbe szórni. A vizet át kell egy rongyon szűrni és a macskát ezzel a ronggyal kell megdobni.

– ha a gyereken kiütés keletkezik, valamelyik szomszédtól lisztet és fát kell lopni. A liszttel a gyermeket meghintik, a fával begyújtanak. Amikor a kemence kihűlt a porontyot beledugják és háromszor utána kiáltanak: Boldogságos Szűz Mária végy el ezekből a sebekből kilencvenkilencszer annyit ahány pénzt a gonosz Júdás szent fiadért kapott.

Ez a kis válogatás mindössze a gyermek első napjaira vonatkozó babonáknak, hiedelmeknek egy vázlatos kivonata, ízelítő Ráth-Végh István igen értékes gyűjteményéből. A könyv antikváriumokban néha fellelhető.

Írta és szerk: Pester Béla

forrás:

-Ráth-Végh István Két évezred babonái, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1961

-Magyar Katolikus Lexikon