SumidaHunyadiak vára
Mikszáth Kálmán „a várak királyának” nevezte a Ruszka-havasok keleti lejtőjének a Cserna folyóig benyúló lankás magaslaton épült várat.
Vajdahunyad várának történetet
Amikor 1409-ben Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387–1437) Hunyadi János apjának, Vajk kenéznek adományozta Vajdahunyadot – akkori nevén Hunyadot – a birtok elég jelentéktelen volt, még mezővárosnak sem tekintették. Pedig az Árpád-korban a megye legfontosabb központjának számított, amelyről a királyi vármegyét is elnevezték. A Kincses-hegyen eddig feltárt 75 sír XI. századi település létezésére utal, a legkorábbi pénzveret pedig Szent István korából való. A temető és a település mellett, a Szent Péter-hegyen terült el Hunyad legfontosabb létesítménye, a megye központjaként is működő sáncvár. Őskori erődítésről van szó, amelyet a XI. században újrahasznosítottak. A régészeti leletek tanúsága szerint még a XIII. században is használták, hogy majd a kő várépítészet elterjedésével a korai megyeközpont, megannyi társához hasonlóan elenyésszen. A XIV. században Déva és Hátszeg vára jutott vezető szerephez a megyében, Hunyad pedig fokozatosan elveszítette központi szerepét. Így került 1409-ben Hunyadi János apjának a birtokába, akkor még senki sem sejtve, hogy ide nem csak a középkori magyar várépítészet egyik gyöngyszeme fog megépülni, hanem a megye legjelentősebb váruradalma fog körülötte kibontakozni.
Ezzel új korszak kezdődött a család történetében, mivel immár a magyar nemesség sorába emelkedtek. Vajk halála után testvére, majd az 1420-as évek végétől Hunyadi János lett a család feje, aki apjához hasonlóan Zsigmond király udvarában kezdte fontosabb politikai szereplését. Zsigmond korában a Hunyadi család tehetősebb középnemesnek számított. A bárók közé való felemelkedésre valamivel később, Habsburg Albert (1437–1439), majd Jagelló I. Ulászló (1440–1444) alatt került sor. 1441-ben I. Ulászló kinevezte erdélyi vajdának, és ettől kezdve a magyar királyság sorsának egyik főszereplője lett. E magas méltósághoz megfelelő családi rezidenciára volt szükség, s így megkezdődött a vajdahunyadi vár kiépítése.
Hunyadi János 1456-ban hirtelen bekövetkezett halálával a család igen bonyolult politikai helyzetbe sodródott, azonban az özvegy, Szilágyi Erzsébet emberfeletti erőfeszítésének köszönhetően, végül jól kerültek ki belőle és 1458 januárjában fiát, Mátyást megválasztották Magyarország új királyának.
Mátyás, a még mindig óriási kiterjedésű Hunyadi birtokok egy részét anyjának engedte át (Munkács, Debrecen), nagyobbik részét azonban megtartotta magának. Ezek között volt Vajdahunyad is. A vár Mátyás uralkodásának első szakaszában háttérbe szorult, az építkezések is teljesen leálltak. Szerepe akkor értékelődött fel ismét, amikor az 1470-es évek végén egyértelmű lett, hogy Mátyás fiúörökös nélkül marad, és a házasságon kívül született Corvin János került előtérbe. 1479-ben Magyarország történetében addig szokatlan módon, két ispánságot adományozott fiának (Liptót és Hunyadot), majd 1482-ben magát Vajdahunyad várát is neki juttatta. Mátyás a Hunyadi család ősi fészkének átengedésével egyértelművé tette mindenki számára, hogy Corvin Jánost a család teljes jogú tagjának és örökösének tekinteti.
Corvin János halálát (1504) követően özvegye, Frangepán Beatrix örökölte meg a hatalmas Hunyadi vagyont, majd Beatrix második házassága révén mindez Brandenburgi György őrgróf tulajdonába ment át (1510). A mohácsi csatát követő polgárháborús korszakban a várat Szapolyai János emberei foglalták el 1534-ben. Két évvel később Szapolyaí Török Bálintnak ajándékozta. A Török család 1618-ig. Mivel fiú örökös nem volt, a várat unokaöccsének ifj. Bethlen Istvánnak engedte át, majd pedig ennek halála után, öccse Péter örökölte meg. A Bethlenek birtoklása korában került sor a vár utolsó nagyszabású átalakítására, ami szinte minden részét érintette. Bethlenek után a Zólyomi család tulajdonolta a várat, de a XVII. század második felében már Thököly Imre és Apafi Mihály birtokolta várat. II. Apafi Mihály halálát követően, 1725-ben kincstári birtok lett. Különféle hivataloknak adott otthont mígnem 1854-ben egy tűvész során teljesen le nem égett.
1880-ig a magyar kormány Pénzügyminisztériumának a tulajdonában volt, és ez idő alatt kezdődtek meg a nagy helyreállítási munkálatok is (1868-ban). Első restaurátorai Friedrich Schmidt tanítványai voltak, Schulcz Ferenc, majd Steindl Imre. Feladatuk nem csak a restaurálás, hanem a vár vadászkastéllyá való átalakítása volt, ugyanis felmerült annak a lehetősége, hogy a magyar királyi pár egyik rezidenciájává váljon. Az első restaurálási szakaszt egy pallér, Piátsek Gyula fejezte be, aki roppant nagy károkat okozott a várban. A következő évtizedekben a restaurálás ügye pihent. Közben, 1880-ban a Pénzügyminisztériumtól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz került a vár, amelynek a Műemlékek Országos Bizottsága is alá volt rendelve. A bizottság felügyelete alatt kisebb beavatkozásra került sor Khuen Antal, majd Schulek Frigyes irányítása alatt. A Monarchia korának utolsó nagy helyreállítását Möller István vezette, aki a világháborús események miatt 1916-ban kénytelen volt abbahagyni a munkát.
A vár leírása
A Zalasd-patak által kivájt árkon négy hatalmas pillérre támaszkodó fahíd vezet át. A Kaputorony az 1440-es években épült, korábban a várudvar déli sarkában található
Ó-kaputornyon át lehetett bejárni a várba.
Baloldalt, a város felőli parton van a huszárvár. A Kaputorony az 1440-es években épült, innen nyílik a lejárás a kazamatákba. Nyugati oldalon található a vár palotaszárnya, amelynek alsó szintjén a lovagterem, a felső szinten az Országház nevű tárgyalóterem.
A Kaputorony keleti oldalán kívülről a Buzogány-torony és a Corvin János-bástya zárja le az Aranyházat, amelynek belső falához 1458 után Szilágyi Erzsébet építtette a Mátyás-loggiát. Ez az első fennmaradt reneszánsz építmény Erdélyben.
Az Aranyházhoz délnyugatról csatlakozik a várkápolna. Mellette egy kisebb udvaron áll a vár kútja.
Az egész várat a déli oldalon kívülről a Fehér-rondella zárja le. A délnyugati rész az ún. Királyház. Belső oldalán a csigalépcsőt rejtő Királylépcső-toronnyal, külső oldalán pedig a Kapisztrán-toronnyal kapcsolódik a palotaszárnyhoz. A Kapisztrán-toronyból felvonóhídon keresztül lehet megközelíteni a Nebojsza-tornyot. A Hunyadi idején fölépült ötszintes külső erődöt utolsó menedéknek szánták, ha az ostromlók behatoltak volna a várba. Gyilokjáró vezet hozzá.
A vár építésének utolsó szakaszára a XVII. század negyedik és ötödik évtizedében került sor, a Bethlenek birtoklása korában. Akkor teljesen megváltoztatták a belső terek felosztását, a nagyobb méretűeket pedig, mint amilyen a Lovagterem vagy az Országház-terem volt, több helyiségre szabdalták. Mivel a Régi kaputorony eredeti rendeltetése megszűnt, eléje bástyaszerű építményt emeltek (Fehér-bástya). Szintén abból a korszakból való a keleti oldalon található Muníciós-bástya is. A Bethlen kor belső díszítésének szép emléke a medalionokba foglalt portré sorozat, amely ma is megtekinthető az Országház-teremben.
A vár mai állapotát lényegében a XIX–XX. századi mélyreható helyreállítások határozták meg. Ezek az építkezések a vár szinte minden részét érintették és sok esetben helyrehozhatatlan károkat is okoztak. E megpróbáltatások ellenére, összességében a vár ma is képes tükrözni azt, ami egykoron is volt: középkori építészetünk egyik remekműve.
Vajdahunyad várát, Európa legcsodásabb kastélyai közt a nyolcadik helyre rangsorolta a világhírű Lonely Planet útikönyv-kiadó és utazási filmek készítője.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
forrás:
Arányi Lajos: Vajda-Hunyad vára.
Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458–1490. Szerk. Farbaky Péter, Spekner Enikő, Szende Katalin, Végh András.
Möller István: „A vajda-hunyadi vár építési korai.” Magyarország műemlékei. Szerk. Forster Gyula
