Halassy Olivér, a tragikus sorsú bajnok

Halassy Olivér, a tragikus sorsú bajnok

A harmincas években még nem nem rendeztek paralimpiát, mégis ő a világ első mozgássérült olimpiai bajnok, az épek között.

Halassy Olivér 1909. július 31-én született Újpesten, mint a korabeli kis srácok zöme, ő is a grundokon rúgta a rongylabdát napestig, később az UTE gyerekcsapatában kezdett focizni. A kis Oli tehetséges volt, edzői komoly reménységnek tartották.

Nyolcéves volt, amikor – mint korábban számtalanszor – megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, azonban akkor a lépcsőről lecsúszott a lába és súlyosan megsérült, a bal lábát boka fölött amputálni kellett.

Ezzel a fociálmok egycsapásra szertefoszlottak, csakhogy Olivér nem adta fel, egy évvel később már úszó- és pólóedzésekre járt az UTE uszodájába. A kezdeti lépések komoly nehézséget okoztak neki a sérülése miatt, ám néhány év kemény munka után tizenhét évesen, nem kis meglepetésre megnyerte a folyamúszó bajnokságot.

Első nagyobb sikerei után már nem volt kérdés úszó és

pólóberkekben, hogy komolyan kell venni a féllábú sportolót.

tizenkilenc éves volt, amikor 1928-ban Komjádi Béla szövetségi kapitány beválogatta az amszterdami olimpiára készülő vízilabda-csapat keretébe. Onnan ezüstéremmel tért haza válogatott, ám 1932-ben a Los Angeles-i, majd 1936-ban a berlini játékokon már senki sem volt, aki megállítsa a legjobbjainkat. Ezen felül 1931-ben a párizsi, 1934-ben a magdeburgi, míg 1938-ban a londoni Európa-bajnokságon győzött a nemzeti pólócsapatunkkal.

Vízilabda-döntőről az 1500 méterre…

1931-ben az Európa bajnokságon magyar vízilabda-válogatott Belgium ellen játszott (és 9–2-re győzött), Halassy erejét nem beosztva, mindent beleadva küzdötte végig a meccset. Többek közt az ő kiváló játékának is köszönhető, hogy Magyarország végül megvédte Európa-bajnoki címét (sorozatban ötször mi nyertük meg az Eb-t). Amikor a többiek örömmámorban a győzelmet és az aranyérmet ünnepelték, Olivérnek még volt egy kis dolga a medencében… ugyanis kezdődött az 1500 méteres gyorsúszás döntője – két órával a vízilabda-mérkőzés után!

Ebben a számban az olasz Paolo Costolli és a francia Jean Taris volt az abszolút favorit, egyértelműen arra számított a szakma és a nézők is, hogy köztük dőlhet el az aranyérem sorsa. Végül azonban nem igazán a papírforma szerint alakultak az események, és nemcsak azért, mert a verseny alatt, úgy a huszadik hossz táján iszonyú jégeső zúdult az uszodára – hanem azért is, mert a magyar mozgássérült úszó, akit szinte senki sem ismert, csodát művelt.

Halassy minden hossz végén meglépett a vetélytársaktól, a fordulókat viszont a lábai miatt rosszul vette, így újra és újra behozták. Aztán ahogy pörögtek le a súlyos méterek, úgy rázta le a két nagy esélyest, és a végén egy másik olasszal, Giuseppe Perentinnel küzdött az első helyért.

A magyar hős az utolsó hosszon egy métert vert Perentinre és elhozta az aranyérmet 1500-on is. Két óra alatt a pólócsapat tagjaként is, és hosszútávúszásban is győzött.

A teljesen kifáradt, erejével elkészült Halassyt barátja, Bárány István húzta ki a vízből. Járni már mankóval sem tudott a kimerültségtől, úgy kellett bevonszolni az öltözőbe. Ott cukrozott folyadékot kapott leesett vércukra miatt. Amikor némi életet sikerült belé lehelni, megköszönte a segítséget, felállt, és már saját lábán, illetve mankójával visszatért a medencéhez, ahol már zajlott a vízilabdatorna bronzmérkőzése. A meccset félbe kellett szakítani, a közönség ugyanis csak a fiatal magyar versenyzőre, az úszóverseny hősére koncentrált, az egész nézőtér zúgott és skandálta a nevét: Halasszi! Halasszi! Végül már a zsűri és a bíró is neki tapsolt. Csodálatos pillanat volt.

Az első magyar olimpiai vízilabda-arany

Az 1932-es, Los Angelesben megrendezett olimpiára is ugyanezt a programot tervezték számára, tehát pólómeccsek és közben leúszik néhány ezer métert.

Az iszonyú hosszú hajóutat követően New Yorkból vonaton tette meg az utat a magyar küldöttség a nyugati partig, felettébb kimerítő volt, közben persze jó néhány városban megálltak, edzettek és versenyeztek is.

Halassy azzal a kéréssel kereste meg az úszók és vízilabdázók főnökét, Komjádi Bélát, hogy ő inkább csak pólósként szeretne részt venni az olimpián, érzi, hogy ott tudna inkább a csapat segítségére lenni.

Szerencsére a kérés nem talált süket fülekre, utólag már tudjuk, hogy jó döntés volt; Halassy az olimpián az Egyesült Államok elleni mérkőzésen öt gólt dobott, és ezzel 7–0-ra győzött a válogatott! Magyarország először lett olimpiai bajnok vízilabdában. Komjádi Béla szövetségi kapitány a döntő után csak ennyit mondott:

„Amit ez a féllábú gazember játszott, az valami csodálatos!”

A nyolcévesen mozgássérültté váló Halassy Olivér tehát három olimpiai tornán két arannyal és egy ezüsttel gazdagította hazánkat.

Ezenfelül Európát is uralta a pólócsapattal, 1931-ben a párizsi, 1934-ben a magdeburgi, míg 1938-ban a londoni Eb-t húzta be nemzeti csapatunkkal. Itthon pedig tíz év alatt tíz országos bajnokságot nyert az UTE-val. Noha aranyérmes csapat húzóembere volt a Los Angeles-i és a berlini olimpián is, legemlékezetesebb sikerét talán az említett 1931-es párizsi Európa-bajnokságon aratta.

Úszóként is kiváló eredményei voltak.

1926 és 1938 között 400, 800 és 1500 méteres gyorsúszásba, valamint 4×200 méteres gyorsváltóban ért el kitűnő helyezéseket. Az 1927-es Európa-bajnokságon ötödik lett 1500 méter gyorson, majd ugyanezen a távon négy évvel később aratta azt a bizonyos fantasztikus győzelmet.

Egyéniben tizenegy, csapatban 9 alkalommal nyert folyamúszásban országos bajnokságot, továbbá nyolcszoros úszó és 91-szeres vízilabda-válogatott volt. Összesen 36 bajnoki címmel büszkélkedhetett, és 12-szer javított hazai csúcsot.

Élt 37 évet

Később még hat évig úszott és nyolc évig vízilabdázott, 30 évesen vonult vissza az élsporttól. Időközben természetesen családot is alapított, született három lánya. A háború után az úszósport újjászervezésében igyekezett részt venni, komoly munkát végzett, hogy visszaálljon a régi, jól működő rendszer. Halálát is közvetve ez okozta…

1946. szeptember 10-én egy sofőr által vezetett autóval épp az Úszószövetségbe tartott, amikor, feltehetőleg egy szovjet katona, leintette és kiszállította őket a járműből, hogy “elkobozza” autót.

Homályos, hogy mi is történt pontosan azon a szörnyű délutánon, de valószínűsíthető, hogy a két férfi próbált ellenállni a fegyveres katonával szemben. Ami viszont biztosan tudható, hogy az autót elvitték, majd néhány nap múlva, abroncsai nélkül találták meg a Külső-Andrássy úton, a sofőrt és Halassy Olivért pedig agyonlőtték.

Az olimpikon 37 évet élt, a legkisebb lánya épp négy hónapos volt ekkor.

Halassy Olivér nevét olvashatjuk a margitszigeti Sportuszoda falán a bajnokainkat felsoroló márványtáblán, a mozgáskorlátozottak sportegyesületét róla keresztelték el, az újpesti uszoda és a sportcsarnok is az Ő nevét viseli. Mellszobrának avatóünnepségén megható jelenet volt, amikor az egykori csapattársa, a 96 éves Enyedi Gyula bácsi is megkoszorúzta néhai barátja emlékművét.

szerk.: Cseke Ibolya CsIbi

forrás:net

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *