Matula bácsi nyomában a Kis-Balatonon

Matula bácsi nyomában a Kis-Balatonon

XIX. századig a Kis-Balaton tava egységet képezett a Balatonnal, annak egy nyúlványa volt. A vízfelület komoly szerepet játszott abban, hogy a Zala lerakja hordalékát és szerves anyag tartalmát, mielőtt a Balatonba ömlik. A XIX. században azonban jelentős változások következtek be a térségben, amelyek a Kis-Balaton vízzel borított területeinek csökkenéséhez vezettek. A Balaton déli partján futó vasútvonal miatt komoly szabályozási munkákat végeztek, aminek következtében a tó vízszintje jelentősen csökkent. A XX. századtól a környék gazdálkodói is művelésre alkalmas területeket igyekeztek elhódítani a mocsárvilágtól lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával, ami tovább csökkentette a vizes élőhelyek arányát.

A fenti folyamatok miatt a XX. század közepére a Kis-Balaton fokozatosan elvesztette „szűrő” funkcióját, aminek a Balaton fokozott és gyors vízminőség romlása lett a következménye, mivel Zala már nem a Kis-Balaton mocsaras térségében, hanem a Keszthelyi-öbölben rakta le hordalékát.

Ezért az 1970-es években a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kidolgozott egy tervet a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer” kiépítésére, ami a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását, a mocsárvilág rehabilitációját foglalta magában.

A várakozásoknak megfelelően a mocsárvilág gyorsan regenerálódott, így a terület jelentős része pillanatnyilag fokozottan védett élőhely, ahol jelentős mértékben korlátozott a turisták mozgása. A látogatás egyes területeken csak szervezett csoportokban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakembereinek vezetésével lehetséges.

Természeti értékei

A Kis-Balaton 1951 óta nemzeti szinten védett.

1979 óta a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek egyezménye (Ramsari Egyezmény) által jegyzett terület, valamint 2004 óta az Európai Közösség természetvédelmi hálózatának, a Natura 2000-nek kiemelkedő jelentőségű egysége.

A majd 150 négyzetkilométeres országos jelentőségű védett területet elsősorban madárvilágáról ismerik a laikusok és a szakemberek, de az élőhelyek mozaikossága és fajgazdagsága révén más – elsősorban vizes élőhelyekhez kötődő – élőlénycsoportok jelentősége számottevő, mint például az egyik legbecsesebb rovarfajunk, a védett lápi szitakötő.

Védett halfajaink közül a lápi póc és a réti csík tömegesen fordul itt elő, de a Kis-Balaton nyurga-ponty állománya is messze földön híres. Kétéltűfaunája is igen gazdag, szinte valamennyi hazai békafaj előfordul itt. A vizekben gyakran figyelhetjük meg a kiválóan úszó vízisiklót és kockás siklót , illetve a napfürdőző mocsári teknőst.

A méltán nevezetes madárvilág legismertebb szereplői a gémfélék, mint a természetvédelem címermadaraként elhíresült nagy kócsag, de találkozhatunk bakcsóval is, népi nevén vakvarjúval.

Valamint számos fészkelő, telelő vagy vonuló madár figyelhető meg, mint például több récefaj, nyári lúd, vöcsökfélék, kormoránok, sirályok, csérek és szerkők.

Emlősállataink legjellemzőbbike a kiválóan úszó vidra, melynek jelentős állománya él a Kis-Balatonon. Szintén a vizek mentén él a hermelin, mely faj télen fehér bundába öltözik, csak farka vége fekete. Az erdőkben nyuszt, a nádasokban aranysakál (Toldi nádi farkasa) vert tanyát. Kisemlősök közül kiemelt értéket képvisel a jégkorszak idejéből fennmaradt északi pocok, mely a hűvös mikroklímájú sásosokban fordul elő – legnagyobb hazai állománya a Kis-Balaton nevéhez fűződik.

Gazdag a vízinövény világa is.

A hínárnövényzetet a fehér tündérrózsa a sárga virágú vízitök és a rózsaszín vidrakeserűfű színezi. Szintén a hínarak között találjuk a hegyes tövises terméséről ismert, egykor vízi gesztenyének nevezett, védett sulymot. Botanikai ritkaságai közé tartozik a világ legkisebb virágos növénye, a vízidara a csak nagy kiterjedésű lápvidékeken előforduló, igen ritka, védett lápi csalán, a tőzegpáfrány, valamint a gyepterületeken számos orchideafaj is él.

A Kis-Balaton tanösvényei

Diás-sziget, “Kócsag” tanösvény

(Fekete István emlék hely és Matula bácsi kunyhója)

A Kis-Balaton fokozottan védett területén, a Diás-szigeten található a Nemzeti Park Igazgatóság által 2010-ben átadott Kócsag Tanösvén mely 1-1,5 km hosszú, 12 állomásból álló túraút.

Kizárólag szakvezetővel, a Fekete István emlékhelyre vezető kirándulás keretében látogatható!

A tanösvény állomásait végigjárva betekintést nyerhetünk a Kis-Balaton területén előforduló vízinövények, denevérek, halak, hüllők, kétéltűek, madarak és emlősök életébe.

Megtudhatjuk, hogyan szorították vissza vízibivalyokkal a csatornákban elburjánzó növényeket s azt is, hogy milyen halászati eszköz a vejsze és hogyan használták.

A Matula kunyhó előtt állva elolvashatunk egy Fekete István által írt levél részletét, melyből kiderül milyen halak akadtak az író horgára a Kis-Balatonon tett látogatásai alkalmával.

De kis is lehetett a Tüskevár ismert alakja, Matula bácsi?

Nem tudni biztosan a kilétét, de annyi biztos, hogy nem teljesen a képzelet szülte a regényhőst. Feltételezhető, hogy Fekete István gyermekkorából lehetett valaki – egyes visszaemlékezések szerint Futó Márton kis-balatoni vadőr, aki nem járt iskolába, nem tudott olvasni, valóban a lápon élt, mezőőrféle ember volt. Az Ő feladatkörébe tartozott a rá bízott terület és a vadállomány őrzése, de azért olykor saját részre is eltett egy-egy állatprémet vagy vadkacsát. Márton nevű fia az első világháborúban esett el, a lányát Mariskának, az unokáját Ferkónak hívták, a lány hadiözvegy volt, vagyis a férje szintén odalett a harcok során. A számolatlanul jött háborús veszteség nagyrészt megmagyarázza, hogy miért lett Matulából befelé forduló, visszahúzódó ember, és azt is, hogy miért vonzódott a berekhez: a Kis-Balaton lápvilága sosem volt harci terület, mindvégig a béke szigete maradt, bármi történt is közben az országban.

A Kis-Balaton fokozottan védett területe csak a Nemzeti Park Igazgatóság által biztosított szakvezetővel, ökoturisztikai programok keretében látogatható. Azok a kirándulók akik

túravezetőt nem igényelnek, lehetőségük van a Kányavári-sziget, a kápolnapusztai Bivalyrezervátum meglátogatására.

Kányavári-sziget, “Búbos vöcsök” tanösvény

A közel két kilométer hosszú, egész évben látogatható, 1-1,5 óra alatt végigjárható tanösvény kutyával (csak pórázon) is megtekinthető. A sétaút 15 állomása kifejezetten a Kis-Balaton madárvilágának bemutatására törekszik. A táblák mindegyike egy-egy csoportot (parti madarak, énekesek, ragadózók stb) ismertet.

A sétaút nem feledkezik meg a térség denevérfaunájáról, valamint a Kis-Balatonnal kapcsolatos vízügyi tevékenységekről sem. A tanösvény jelképe a gyakran látható búbos vöcsök.

Jelentősebb környékbeli műemlékek és látnivalók

Zalaapáti

A község központjában találjuk a bencés apátság épületeit. 1715-ben Zalavárt a göttweigi (Ausztria) apátsághoz kapcsolták. Miután a zalavári székhelyet elpusztították, a rend nem az eredeti helyen, a mocsarak között, hanem attól északra található – nevében az apátság birtoklására utaló – ma 1700 lakosú községben épített új kolostort. A ma szociális otthonként működő kolostort az eredetileg ott álló középkori plébániatemplom mellé építették fel 1753-57 között, mai formáját egy későbbi átépítés után nyete el. Nem sokkal később, 1777-81 között a régi templom helyett is új épült. Az egyhajós, egytornyos hegedűablakos barokk templom freskóit Joseph Mölck, négy oltárképét Johann Schmidt festette.

Zalaszabar

Zalavártól délre az első község, mely jelentős történeti múltra tekinthet vissza. A XII. században III. István király által betelepített német eredetű Hahót-Buzád nemzetség egyik központja volt itt. A régészeti kutatás megtalálta azt a favárat, melyet a nemzetség jeles tagja, Buzád bán épített, aki később otthagyva a világi életet, szerzetessé lett, és a tatárjáráskor mártírhalált halt a domonkos rend pesti kolostorában, amikor híveit védelmezte. A cselekedetéért boldoggá avatott Buzád lehetett az építtetője annak az egyenes szentélyzáródású XIII. századi kis templomnak, amely a mai nagy plébániatemplom sekrestyéjéül szolgál. A mai formáját a XVIII. században elnyert templom vakolata alatt XIV-XV. századi részletek rejtőznek.

További érdekessége a településnek jó borai mellett, hogy először állított szobrot a legnagyobb magyar labdarúgónak, Puskás Ferencnek.

Keszthely- Fenékpuszta

Keszthelytől délre a Balaton partján találjuk a Magyarország egyik legjelentősebb ókori műemlékének, a fenékpusztai erődnek, s mellette a Festetics család hajdan híres ménesének otthont adó major ma nagyon elhanyagolt maradványait és épületeit.

Nagy Constantinus és Valentinianus császárok uralkodási időszakában épültek Pannónia provincia belső erődjei. A hatalmas, 377 X 358 méter kiterjedésű erődhöz 44 torony tartozott. Kiválóan védhető helyen, egykor a Balaton vize által körülvett félszigeten állt. Túlélte a római időket, a népvándorlás viharaiban is használták az itt megtelepedő népek. A Dunántúlon 17 évig megtelepedő gótok is nyomot hagytak itt, sőt azt is feltételezik, hogy Itália királyává lett Nagy Theodorik itt született.

A 2,5 méter széles falak mintegy 85000 m3-nyi kőanyagot tartalmaztak, melyet az évszázadok alatt a környék építkezéseire elhordtak. A 125 éve tartó feltárásokból csak a déli erődkapu, az északnyugati sarokban a bazilika és a horreum (magtár) alapfalai láthatók.

Ebből az anyagból épült a major is, melyet a Keszthelyt birtokló Festetics család épített 1769 előtt. 1799-ben telepítették ide a híres ménest, amely Magyarország lótenyésztésének egyik legjelesebb helye lett. A ménest a II. világháború után az Amerikai Egyesült Államok jóvátétel fejében elvitte.

szerk.: Cseke Ibolya CsIbi

forrás:A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság hivatalos honlapja

Ramsari: Kisbalaton.hu – A Ramsari Egyezmény

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *