Sumida„Nyolcat ütött már az óra,
térjetek hát nyugovóra.
Tűzre, vízre, vigyázzatok,
le ne égjen a házatok”
A tűz már a Föld születésénél jelen volt. Őseink először félni tanulták meg ezt a természeti erőt, majd tisztelni, később használni, saját javukra fordítani. Az emberiség már a tűz használatba vételétől kezdve két dologra vigyázott nagyon, hogy a nehezen meggyújtott tűz ki ne aludjon és nehogy a kelleténél nagyobbra nőjön veszélyeztetve kicsiny értékeiket és persze az életüket. Nem véletlen, hogy amikor (I.) Szent István királyunk törvénykönyvében megparancsolta, hogy vasárnap mindenki menjen el a templomba, ez alól csak azoknak felmentést adott, akik a tüzeket őrizték. Már ekkor, és a középkor későbbi századaiban is súlyosan büntették a szándékos tűzkárokozást, a király teljes vagyonelkobzásra ítélhette a nemeseket, a jobbágyokra pedig az úriszékek gyakorta szabtak ki halálos ítéletet.
Az ókori Egyiptomban kötelezővé tették, hogy a tűz közelében tartsanak vízzel töltött vödröket, időszámításunk előtt kevéssel pedig Rómában rabszolgákból olyan csapatot szerveztek, amelynek feladata volt a lángok megfékezése.
Az nem valószínű, hogy az őskor embere a megalitikus épületeit tűzőrségre használta volna, de az ókori Európában már a rómaiak is emeltek őr és tűztornyokat kizárólagosan erre a funkcióra.
A tűztornyok elnevezése sokat elárul, hiszen a történelemben azért építették ezeket a tornyokat, hogy az őrszem innen figyelhesse a környéket, és jelezzen, ha valahol tűz ütött ki. Általában ilyenkor húzták meg a tűzharangot, aminek hagyománya nem veszett ki a világból, mert napjainkban is akadnak olyan országok, ahol működnek a tűztornyok.
Hazánkban sok településen épült tűztorony, amelyek közül jó pár ma is áll, sőt, nem egyet felújítottak, valamint akad, amelyiket szabadon látogathatják a turisták, akiket elsősorban az vonz, hogy a tűztorony tetejéről milyen gyönyörű kilátásban lesz részük.
Ismertetőnket témája alapján mivel is kezdhetnénk mással, mint a soproni Tűztoronnyal. A városnak ez az éke, jelképe szinte eggyé vált a fogalommal, ha valaki tűztornyot említ, szinte mindenki azonnal Sopronra gondol.
Eredetileg várostorony volt: alsó, szögletes részét 1290 és 1340 között gótikus stílusban építették valószínűleg római kaputoronyra – más vélemények szerint az alap is Árpád-kori. Az 1960-as évek végén a torony mellett megtalálták és konzerválták az északi római városkapu maradványait.
A 13. századtól a tűztorony volt a városfal északi kaputornya. Az alsó részre hatalmas, hengeres, dísztelen építményt emeltek, 14–15. századi gótikus ablakokkal. Árkádos reneszánsz körüljárója a város figyelésére szolgált. Rövid és keskeny réztető után nyolcoldalas lesz a torony; a sarkokat torzított ión félpillérek fogják át.
A sors szomorú iróniája, hogy a tűztorony 1676-ban teljesen leégett. Újjáépítését a lakosság sürgetésének dacára tulajdonképpen csak 1680-ban kezdték el. Erre közadakozásból gyűjtöttek pénzt. Építőmestereket Bécsújhelyről hívtak, a követ a helyi bányákból fejtették. A körerkélyt barokkos stílusban építették újjá.
A nyolc oldalból négyen óralap látható az 1735-ös évszámmal, felettük pedig egy-egy félköríves ablak kőkeretben. A háromrészes, tagolt párkány felett az erőteljes hagymájú rézkupolán nyitott lámpás ül. Köríveit befelé hajlított toszkán félpillérek tartják; benne harang csüng.
A tűztornyok eredeti funkciójukat a telekommunikáció hétköznapi elterjedésével veszítették el. De jelképként, egy-egy korszak (néha több korszak) építészeti emlékeként mindenképpen megérdemlik a megőrzést.
A további tűztornyok ismertetését a képek melletti rövid szövegben folytatjuk.
írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás: net
