Volt egyszer egy múzeum

Volt egyszer egy múzeum

“A falut, a vidéket hozta el Laki Károly Budapestre,a XVI. kerületi,kurta kis Kalitka utcába. A majdnem kilencvenéves ház homlokzatán kalotaszegi motívumok,a gazdagon burjánzó kertben szobrok, emlékoszlop és kemence, gémeskút, fapadok és asztalok, fészer alatt a falusi munkák egykor használt eszközei, kézi szerszámok, cserepek. Elkoptatott a szó: megszállott, pedig ez illik leginkább Laki Károlyra, aki néprajzi gyűjteményt tudhat magáénak, immár hivatalosan is. Pedig ő sem gondolta, hogy otthona néhány évtized múlva kincseket fog őrizni, az amerikás nagyapa tajtékpipája és a nagymama pávás óráján kívül.”

“Laki Károly a Vas megyei Mesteriben született 1927-ben. Laki szinte kamaszként vett részt a második világháborúban, s többször is megszökött a fogságból. Később műszaki végzettséget szerzett, majd a fővárosba költözött, családot alapított. Ekkor még ő is úgy élt, mint más vidéki, aki a várost választotta, elszakadva a régi életformától. Ezután következett a forradalom, majd a börtön.

Utána még inkább tudatosult benne magyarsága – idézi föl az időt, amikor gyökeret vert a lelkében a gyűjtőszenvedély. Feleségével megvásárolták a tízes években épült, félig romos, Kalitka utcai házat, és rendbe hozták. Szinte észrevétlenül foglalták el helyüket a tárgyak, mindenütt. A konyhában és a szobákban, a folyosón és a tetőtérben, a lépcsőfordulókban és a pincében. Köcsögök, kancsók, bokályok, tulipános ládák, abroszok, szűrök, faragott székek sorakoznak a ház helyiségeiben, amerre néz a látogató, mindenütt valami szépségen akad meg a tekintete. A míves ágyat az 1920-ban menekült erdélyi földbirtokos család hozta magával, s a bútorral történetüket is Laki Károlyra hagyták.. Szenes cserépkályhák adják a meleget – minden helyiségben más –, a múlt századi „szökrönyben” zsúfolásig vannak a hímzett ruhák. A ház ura őrzi Deák Ferenc óráját, s egy fokost, amelynek gazdáját betyárságért fölakasztották. Szinte lehetetlen felsorolni a gyűjtemény darabjait. A pincében valóságos fogadót rendezett be Laki Károly, kármentővel, lócákkal, petróleumlámpákkal, még jóféle bort is kínál benne. Háromszáz esztendős erdélyi hutaüvegből ihat, aki nem retten attól, hogy eltörné. A falakon a gyűjteményhez illő képek, az egyik, magyar gulyást ábrázoló, az 1885-ös naiv festők párizsi világkiállításán díszelgett. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt, meséli Laki Károly, midőn az ország minden szegletéből gyűjtögette a néprajzi emlékeket. A magyarságtudat terjesztése. Szokatlan és az akkori időkben különösen merész ötlettel állt elő 1973. március 14-én. Illő tisztelettel hívta meg az utcabelieket másnapra, az 1848-as forradalom 125. évfordulójára, tekintsék meg a szomszédok az ő szerény gyűjteményét. Senki nem jött el. Hogy megijedtek volna? Bár ezt Laki Károly nem kutatta, csakis így lehetett, de a család a barátaival megünnepelte a jeles napot. Később mégis híre ment a Kalitka utcai magángyűjteménynek, a hivatal akadékoskodott, házkutatások követték egymást. A múltját hányták a szemére, s tiltották a látogatók fogadását. Mégis elkezdtek. Lakiékhoz szállingózni a vendégek, leginkább külföldiek. A ház gazdája sem akkor, sem azóta senkitől nem fogadott el belépődíjat. Érdekes, tűnődik el manapság is rajta a tulajdonos, különösen az orosz csoportok hatódtak meg a ház lakóin és berendezésén. A magyar falu üzenetét valamitől megértették a nyomorú szovjet valóságból érkezett szerencsésebb világjárók, mert Magyarország Nyugatnak számított az idő tájt. Végül a család a tetőtérben alakította ki lakrészét: a magánmúzeum darabjai kiszorították őket a lenti szobákból. A házaspár úgy jár-kel a magyar népművészetet reprezentáló, egykoron használt, hétköznapiként számon tartott tárgyak között, mint valamikori tulajdonosaik tehették. Persze valószínűleg soha nem volt egyetlen ház, lakás sem így berendezve. Laki Károlyhoz megmenekülni vándoroltak ezek a tárgyak Nagy-Magyarország szögleteiből. S otthonra is leltek nála.”

Eddig a hivatalos, 2000-ben megjelent riport kivonatos ismertetője. A továbbiak személyes élményeim.

1970-ben Az akkori ÁFOR Ásványolajforgalmi Vállalatnál kezdtem el dolgozni, azon az osztályon amelynek Laki Károly akkor már elismert tagja volt. A töltőállomáskezelők betanító tanfolyamainak volt a szervezője és rendszeres előadója, ő róla nevezték ezt a kurzust „Laki egyetemnek”. Ezen keresztül az évek során szinte minden kútkezelővel személyes ismeretségre tett szert. A fő tevékenysége azonban nem az oktatás volt, hanem a kúthálózat kereskedelmi, áruforgalmi ellenőrzése Nógrád megye északkeleti csücskétől a Duna-Tisza köz déli határáig. Általában heti hat napon keresztül járta a vidéket és a munka mellett gyűjtötte az információkat hol, melyik ház poros padlásán húzódik meg egy régi kancsó, bokály, rokka, vagy egyéb a mindennapos használatból kikopott tárgy. Műveltsége és ismeretei alapján jó érzékkel ki tudta választani az értékeset a silánytól.

Amennyiben az adott tárgyat gyűjtésre alkalmasnak találta, tisztességes vételárat ajánlott fel érte, de igen sok esetben a tulajdonos boldogan szabadult meg attól ingyen, legalább nem kellett kerülgetnie.

Így bővült és gyarapodott a gyűjteménye, melyből 1973-ban nyugdíjba vonulásakor kiállítást szervezett.

Később a kiállítást hivatalosan is elismerték, magánmúzeumi rangot kapott. Nemcsak egyéni, de tárlatvezetéssel egybekötött csoportos látogatásokat is szervezett. Belépődíj nem volt, a látogatók saját belátásuk szerint honorálták a látnivalót és Laki bácsi munkáját.

Elismerésként a XVI. kerület elsőként adományozta neki a Díszpolgári címet.

Közel kilencven évesen 2017. január 29-én bekövetkezett halála után a ház eladásra került. Utolsó információ szerint a gyűjteményt az Urban Betyár elnevezésű Néprajzi Élményközpont vásárolta meg.

Laki Károly gyűjtő munkája melletti másik szenvedélye a rovásírás terjesztése volt, támogatója a Kárpát-medencei Rovásírás Versenyeknek, mint a a Magyar Rovók és Rovásírók Szövetségének, valamint a Forrai Sándor Rovásíró Körnek tiszteletbeli tagja.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás: Magyar Nemzetben megjelent interjú

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *