A kétszer felrobbantott Mária Valéria- híd

A kétszer felrobbantott Mária Valéria- híd

Már Kr. u. 170-ből is van írásos emléke az Esztergom és Párkány közötti dunai átkelésnek.

Már Marcus Aurélius Antonius, római császár uralkodása idején is itt keltek át a hódító római légiók. Amikor pedig 1075-ben Esztergom királyi székhellyé vált, a két part között már rév is működni kezdett, I. Géza a 10 hajóst adományozott a rév működtetésére, aminek használatát 1215-től kezdve II. Endre minden arrafelé közlekedőnek kötelezővé tette. Később, a török hódoltság alatt 1585-ben Szinán budai pasa megbízásából stabil hajóhidat építettek, ami csaknem 100 éven át kötötte össze a Duna két partját. Ez a híd végérvényesen 1683-ban pusztult el a menekülő török csapatok terhei alatt. Az ezt követő közel 80 évben csak dereglyék és csónakok bonyolították le a forgalmat. Amikor 1762-ben Esztergom városát felszabadították, egy “repülőhidat” – ingaköteles kompot – állítottak forgalomba. Ez egy speciális, 7 ladikra helyezett úszómű volt, amelyet 400 méter hosszú kötél tartott. Ez a megoldás nem gátolta a hajóközlekedést.

Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi minisztersége idején tervbe vették egy esztergomi állandó vashíd építését. A híd általános terveit Feketeházy János készítette, a félpítésére

1893-ban meghívásos versenytárgyalást írtak ki, melyet négy vállalkozó közül Cathry Szaléz és fia – a fogaskerekű vasút és más nagy híd építője – nyert el. Így ők kezdhették el a közel 1,5 millió forintos költségvetésű állandó hid kivitelezését.

Az 1894. február 23-án megindult az építkezésen éjjel-nappal dolgoztak. A pilléreknél, 14 méter mélyen fekvő munkahelyeken még villanyvilágítást is alkalmaztak. Közel 490 ezer szegecset kellett kézi erővel beverni, de megérte, mert így 1894 végére elkészült az összes hídfő és pillér. A híd ünnepélyes átadására 1895. szeptember 28-án került sor, melyet a legmagyarabb királyi főhercegnőről, Ferenc József Budán született leányáról, Mária Valériáról neveztek el.

Néhány számadat

Az 500 méter hosszú híd rácsos főtartójának legnagyobb magassága 14 méter, a beépített fém több mint 2500 tonna. . A pillérek és a hídfők építésére összesen 16 000 köbméter strázsahegyi mészkövet 1 000 köbméter gránitkövet, 700 köbméter süttői vágott mészkövet használtak fel. A híd általános terveit Feketeházy János készítette.

Az első robbantás

1919. július 22-én este fél 8 után hatalmas robaj rázta meg a környéket. Csehszlovák katonák ugyanis véletlenül felrobbantották a párkányi oldalon lévő első nyílást.

A balesetet valószínűleg az őrségre kirendelt katonák óvatlan töltetkezelése okozta.

A vízbe zuhant hídszerkezetet két évvel később emelték ki a Dunából, de nem állították vissza helyére. Csupán egy ideiglenes gyaloghíddal pótolták a nyílást. A végleges helyreállítás csak öt évvel később fejeződött be: a hídon 1927. május 1-jén indulhatott meg ismét a forgalom.

A második robbantás

A visszavonuló német hadsereg robbantotta fel 1944. december 26-án. Megsérült a három középső nyílás és két pillér is jelentősen megrongálódott. 1947-ben eltávolították a hajózást akadályozó roncsokat, de a helyreállítás további feladata még váratott magára.

1960-ban a sérült mederpilléreket – a hajózás biztonsága érdekében, kivilágították.

1964-ben a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság úgy döntött, hogy egyik fél sem tervezi a híd helyreállítását…

1993-ban a magyar oldalon kezdték el bontani a rossz állapotú vasbeton pályalemezt, egyben korrózióvédelmi intézkedéseket is tettek. 1995-től már egyre több újságcikk, rendezvény és tárgyalás irányította a hídra a figyelmet, míg végre a híd átadásának 100. évfordulóján a két miniszter közösen folyamodott PHARE segélyért, melyre ígéretet is kaptak.

1999. augusztus 25-én, majd szeptember 16-án a magyar és szlovák kormányfő aláírta a Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló megállapodást és 2000-ben pedig kiírták a versenytárgyalást.

Az újjáépített, addig Csonkahídként emlegetett Mária Valéria- hidat, 2001. október 11-én adták át.

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

szmo.hu

Tóth Ernő dr. – Kolozsi Gyula: Az esztergomi Duna-híd 57 év után újjá épült. In: Közúti és Mélyépítési Szemle, 2002. 3.

Gyukics Péter – Tóth Ernő dr.: Hidak Magyarországon

Kara Katalin – Tóth Ernő dr. (szerk): Hídjaink. A római örökségtől a mai óriásokig

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *