A mozi születése Magyarországon

A mozi születése Magyarországon

Első vetítések

1896 áprilisában volt Budapesten az első mozgóképes előadás, a Váci utcában, egy ház külső falára vetítve.

Az első mozi céljára bérelt helyiséget Sziklai Zsigmond nyitotta meg Ikonográf néven 1896 júniusában, az Andrássy út 41. szám alatt, egy kalapüzlet helyén. Sziklai arra számított, hogy az Andrássy úti helyiség a forgalmas sugárúton nagyszámú néző becsalogatására lesz alkalmas. Ám tévedett. Az alacsony komfortú, fapados, egyszerű mutatványos vetítőhelyet az Opera és a neves színházak szomszédságában nem találta elég színvonalasnak az ott megforduló előkelő közönség, így a veszteséges vállalkozását néhány hónap után kénytelen volt bezárni. Kinematográfoknak, biográfoknak ugyanis az akkori csacska, rövid filmjeleneteikkel, teljesen egyszerű körülményeikkel igen alacsony volt a társadalmi megbecsültsége.

A Városligetben – a későbbi Vidám Park területén nyitott bódémozit 1898-ban Décsi Gyula, a későbbi Mozgókép-Otthon (ma Művész mozi) tulajdonosa – sikeresek voltak a cselédek, bakák, őrmesterek, az egyszerűbb emberek között. Ez volt a kávéházi mozik, a sátormozik, a bódémozik időszaka.

Ungerleider Mór és társa, Neumann József nyitott a Rákóczi úton lévő Velence kávéházban rendszeresen vetítő kinematográfot, 1899-ben, majd néhány évi szünet után, 1918-ban átalakították, és igazi kőmozi lett Phönix, később Rákóczi mozi néven

Budapesten a leghosszabb életű kőmozi. Tisza moziként zárt be 1995-ben, 96 évvel megnyitása után.

Ungerleiderék vállalkozása annyira jól ment, hogy 1908-ban megalapították az első magyar filmkereskedő és mozivállalatot, a Projektograph Rt.-t, mely több mozit üzemeltetett a fővárosban, sőt vidéken is. Ők voltak a többi mozi fő filmellátói, s még vetítőgépszervit is üzemeltettek, mely egészen a háború végéig fennmaradt.

Az első kőmozi az Apolló

A Rókus kórház és a Népszínház (Lerombolt Nemzeti színház) közti telken, ahol ma a Corvin Áruház áll, a századfordulón még csak apró épületek foglalták el az akkor Kasselik-teleknek nevezett területet. A magyar mozik úttörői, Neumann József és Ungerleider Mór ezt a helyet szemelték ki az első magyar kőmozi számára, melyre a várostól 1906 nyarán némi nehézség árán (a színház attól félt, hogy a mozi majd átcsábítja az embereket az olcsó, rövid előadásaival) megszerezték az építési engedélyt, bár a telket városrendezési okok miatt nem vásárolhatták meg.

Ugyanazon év telén el is készült az Apolló, melyben főként Földes Imre és Korcsmáros Nándor moziszkeccseit játszották. A következő év nyarán a nézőteret erkélyekkel bővítették, mert már nem bírtak a nagy nézőszámmal – köztük olyan nagy nevekkel, mint József királyi herceg és felesége, Auguszta főhercegasszony, Frigyes és Jenő főhercegek, valamint Izabella főhercegasszony.

A siker egészen a második világháború kitöréséig töretlen volt. 1914. szeptemberében a moziból mozivarieté lett, tehát mozi-előadások és kabarétréfák is láthatóak voltak, olyan művészekkel, mint Kabos Gyula, Gózon Gyula, valamint Herczeg Jenő és Komlós Vilmos (az igazi Hacsek és Sajó), de a rendezők és írók közt például Szabolcs Ernő, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Gábor Andor, sőt, a Casablancáért később a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat bezsebelt Kertész Mihály (Michael Curtiz) is felbukkant.

1915 végén a mozi a lebontástól félve (a városrendezési okot a főváros bármikor előhúzhatta a kalapból, és kitelepíthette volna az intézményt) áttelepült a ma Corinthia Hotel Budapestként ismert egykori Royal Szállóba, ahol előbb Royal Apollo, majd Nemzeti Apollo, Vörös Csillag, végül pedig Apollo néven egészen 1997-ig működött.

“Sikk lett moziba járni”

Az 1910-es évekre sikk lett a moziba járás, a legmagasabb rangú arisztokraták, királyi hercegek is ostromolták a mozikat. Kialakultak a körúti, Rákóczi úti elegáns, előkelő, a színháztól átvett építészeti megoldásokat követő, zárt páholyos, díszes mozik (Fórum, Uránia, Royal Apolló). Ugyanakkor épültek a csőmozik is, melyeket bérházak üzlethelyiségeiből alakítottak át, vagy választottak le. Ezek a – többnyire – másodhetes mozik a középrétegek, a kispolgárok mozijai lettek. A munkások, cselédek pedig a mellékutcákban, külső részeken lévő kis utánjátszók olcsóbb előadásaira váltottak jegyet.

Fokozatosan eltűntek a vásártereken, üres telkeken felállított poros, fapados, igénytelen sátormozik (például: Boráros tér, Bomba – ma Batthyány – tér)

1913-ra már tekintélyes mozipark alakult ki a székesfővárosban. 114 mozijával és 29 962 férőhelyével akkoriban a világ nagyvárosai között az ezer lakosra eső moziférőhelyszám tekintetében Párizzsal, Londonnal együtt a mozival legjobban ellátott nagyvárosok közé tartozott Budapest

Folytatás: Magyar filmgyártás a II. Világháború előtt

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

http:// mozitortenet. hu/2010/11/08/mozitörtenet-1895-tol-napjainkig/

Budapesti mozik listája (port.hu)

Mozi körkép – Régi mozik helyei

Budapesti mozik hányattatott sorsa – 2013 végi összefoglaló

Budapesti Mozitörténeti Alapítvány

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *