Budavári Nagyboldogasszony-templom

Ez a templom évszázadok óta színhelye a magyar történelem jeles eseményeinek. Itt koronázták meg például 1309-ben Károly Róbertet, a Székesfehérváron megkoronázott királyokat itt mutatták be a főváros népének. Ebben a gyönyörű épületben ravatalozták fel a halott uralkodókat, és ez a templom volt a színhelye a királyi fogadalmaknak és szövetségi esküknek is.

A név eredete

A Nagyboldogasszony-templom másik neve Mátyás-templom,melyet Hunyadi Mátyás után kapta, mert minden bizonnyal ő volt a legbőkezűbb támogató a templom építési munkálatai során. A 74 méteres déli torony is az ő nevét viseli, ugyanis ő rendelte el annak újjáépítését, illetve hogy helyezzék el rá a címerét, a hollót is. Mátyás kétszer is megházasodott itt. Aragóniai Beatrixszal való egybekelésének emlékét a Menyasszony-kapu neve őrzi.

Ezeréves Mária-egyház?

Az esztergomi főegyházmegye hagyománya szerint e helyen Szent István király 1015-ben alapított először templomot. Ennek az alapja, az 1690-ben emelt, majd 1748-ban leégett barokk főoltáron állt felirat, illetve egyéb XVII. századi források adatai, amelyeket néhány korábbi forrás utalásai megerősíteni látszanak. Lehetséges, hogy ez volt az a Mária-templom, amelyben a közeli Gellért-hegyen vértanúhalált halt Szent Gellért püspököt fölravatalozták. A szentistváni alapításra mindazonáltal egyértelmű bizonyíték nincs.

Román bazilika (1247-1342)

Az ősi Mária-egyház a tatárjárás idején, 1241-42-ben minden bizonnyal rommá lett. A második honalapító, IV. Béla király (1235-70) a budai Várhegyen új, erődített fővárost építtetett. Ennek a központját a király által újra alapított Mária-templom jelentette, melyről az első okleveles említés 1247-ből származik.

A kész templomban 1279-ben tartotta meg az emlékezetes, Kun László király megintésére összehívott budai zsinatot Fermói Fülöp pápai legátus és Lodomér esztergomi érsek. . 1309-ben ismét országos zsinat zajlott itt, ami egy újonnan készült koronát egyenértékűvé nyilvánított a Szent Koronával, mivel az eredeti Szent Koronát, László erdélyi vajda bitorolta. Az új fejékkel Gentilis de Monteflorum bíboros, pápai legátus és Tamás esztergomi érsek e falak között koronázta magyar királlyá Anjou Károly Róbertet.

Gótikus csarnoktemplom (1342-1453)

Nagy Lajos király 1370 körül a mellékhajók boltozatát a főhajó magasságába emelve az eddigi román bazilikát gótikus csarnoktemplommá alakíttatta át, ezt a formát őrzi az épület ma is. Ezzel egy időben építtette a ma is látható délnyugati Mária-kaput, amelynek fő ékessége a Mária elszenderülését ábrázoló dombormű. Ebből az időből maradt fenn a kapu melletti oszlopfőn Nagy Lajos és felesége, Erzsébet királyné faragott arcképe is.

Először 1412 januárjában függesztettek fel a templom falaira 19 zászlót, amiket a Velence elleni hadjáratban zsákmányoltak.

1438-ban Habsburg Albert királyt, 1440-ben Jagelló I. Ulászló királyt mutatták be a megválasztásuk után a templomban.

I. Ulászló 1444-ben, diadalmas téli hadjárata után Hunyadi Jánossal együtt itt tartotta ünnepélyes hálaadását. Ekkor másodízben helyeztek el zsákmányolt zászlókat a templom falaira.

1455-ben Kapisztrán Szent János tartott a török elleni hadjáratra toborzó szónoklatot az épületben.

Mátyás királyi temploma (1453-1541)

Az 1384-ben leomlott déli tornyot Mátyás, 1470-ben építtette újjá, erről a toronytestre helyezett évszámos címere tanúskodik. Ekkor kezdődhetett az északi torony kiépítése is, amely azonban nem fejeződött be.

A nagy király itt tartotta mindkét esküvőjét: 1461-ben Podjebrád Katalinnal, akinek halála után, 1476-ban pedig Aragóniai Beatrixszal. Erre emlékeztet bennünket a déli kapu, amelyet máig Menyasszony-kapunak neveznek.

Mátyás utóda, Jagelló II. Ulászló király 1515-ben fogadalmi ajándékként egy díszes Madonna-szobrot ajándékozott a templomnak. Ebből az időből már a templom énekkarának jelentős tevékenységéről is vannak adatok.

Eszki Dzsámi (1541-1686)

A mohácsi vész után súlyos megpróbáltatások vártak az épületre. 1526-ban Pozsonyba menekítették a templom kincseit.

1541. szeptember 2-án a törökök csellel bevették Buda várát. A Nagyboldogasszony-templomot 24 óra alatt mohamedán mecsetté alakították át. Falait bemeszelték és szőnyegekkel borították, középkori berendezését pedig elpusztították. Egyedül Ulászló király nagy Madonna-szobrát nem mozdították el, csupán elfalazták.

145 éven át bitorolták a törökök a Mária-templomot, amelyet Eszki dzsáminak, azaz öreg mecsetnek neveztek. Míg a többi budavári templomot elpusztították, a Mária-templom mecsetként ugyan, de fennmaradt.

A Boldogasszony visszafoglalja templomát

A Boldog XI. Ince pápa által szervezett, Európa hatalmait egyesítő szövetség 1686. szeptember 2-án vívta vissza Buda várát a töröktől. Az utolsó roham előtt történt a templomban a Mária-szobor csodája; a lőportorony felrobbanásakor a Madonna-szobor elé 145 évvel azelőtt felhúzott fal ledőlt, és a főmecsetben imádkozó törökök előtt megjelent a Magyarok Nagyasszonyának régen elfeledett szobra. A szemtanúk babonás rémülete a várvédőkön is úrrá lett; a vár még aznap este a keresztények kezén volt.

A templom a török után új gazdát kapott: ez lett a jezsuiták főtemploma Magyarországon. Néhány év alatt a templom északi és déli oldalára hatalmas, barokk épületeket emeltek: rendházat és papneveldét. Így a templom az épületek közé zárva elvesztette középkori különálló jellegét. Belsejét és berendezését szintén barokk stílusban újították meg. A toronyra barokk hagymasisak került, a főkapu elé előcsarnokot építettek. A XVIII. század folyamán tűzvész, majd villámcsapás nyomán többször újították föl az épületet.

Amikor XVI. Kelemen pápa 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, a templom kegyura Buda város tanácsa lett. 1785-ben II. József osztrák császár rendeletére elárverezték a templom Pozsonyból visszakerült középkori kincseit, amelyek így végleg elvesztek.

1780-ban gróf Zichy Miklósné megépíttette a főszentély alatti kriptát. 1862-ben itt nyertek elhelyezést a töröktől lerombolt székesfehérvári királyi bazilika ásatásakor előkerült csontok. A maradványok közül csak III. Béla királynak és első feleségének, Chatîllon Annának tetemét tudták azonosítani.

1867-ben, a Kiegyezés után Simor János bíboros-hercegprímás itt koronázta magyar királlyá I. Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébetet. Ezen a hallatlan pompával megült ünnepen hangzott fel először Liszt Ferenc Koronázási miséje.

Schulek Koronázó Főtemploma

1874-96 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület mai képét.

A volt jezsuita épületek közé zárt templomot a szomszédos épületrészek lebontása árán kiszabadították, visszaadva eredeti, különálló jellegét. Mindenütt eltávolították a barokk toldásokat, és a régebbi állapotok visszaállítására törekedtek.

A restaurálás belső díszítőmunkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos festményeket, terveik alapján Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Az oltárképeket Zichy Mihály (Szent Imre-kápolna) és Aggházy Gyula (Loretói kápolna) festették, a főkapu domborművét, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, Zsolnay-féle pirogránitból Lontay Lajos mintázta. A padsorok és az orgonaszekrény Schulek tervei szerint készültek.

A templom hossza a főkaputól a szentély faláig 59,68 méter, a hajók szélessége az oldalkápolnák nélkül 24,6 méter. A főhajó magassága 16,8, a harangtoronyé 74 méter.

A padokban kb. 300 fő fér el, a befogadóképesség székekkel 1200-ig emelhető.

XX. század

1916. december 30-án itt koronázta meg Csernoch János bíboros-hercegprímás IV. Károly királyt és Zita királynét a Szent Koronával. A jóakaratú és békére vágyó király már nem tudta elhárítani a katasztrófát, amely 1918-ban az ő uralmát is elsöpörte. Az I. világháború és a trianoni tragédia után a templom még őrizte ugyan nemzeti főtemplom-jellegét, számos országos esemény színhelye volt, itt zajlottak az országos úrnapi és Szent Jobb-körmenetek – de koronázásra többé nem került sor.

Az épület Budapest 1944-45-ös ostroma során igen súlyosan megsérült. Tetőzete kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Altemplomában a német tábori konyha korma 1993-ig feketéllett. A szentélyben szovjet lóistálló volt, a főkapu lépcsőjét harci jármű járta. Az épületet életveszélyesnek nyilvánították, és az erősödő kommunista befolyás alatt álló hatóságok a közeli Mária Magdolna-templomhoz hasonlóan lebontásra ítélték. Máig titok, hogy kinek köszönhető a Budavári Főtemplom megmenekülése a teljes leromboltatástól.

A templom gyűjteményében ötvöstárgyak mellett a koronázási szertartások miseruháit és uralkodói adományok révén ide került textil-iparművészeti remekeket őriz (korszerű bemutatásuk néhány éven belül talán megoldható lesz.)

Itt látható még egyebek között a XVI. századi Felsőerdőfalvi szárnyas oltár, Zala György híres Erzsébet királyné-szobra, és 2005 elejétől Szent Simeon zárai ezüstszarkofágjának XIX. sz. eleji másolata.

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

Entz Géza: A budavári Nagyboldogasszony-templom és a Halászbástya (Corvina, Budapest, 1974)

Dr. Fábián János: A budavári Mátyás-templom (Budapest)

Mátéffy Balázs: A Koronázó Főtemplom (Corvinus Kiadó, Budapest, 2002)

Mátéffy Balázs – Gadányi György: Élő Kövek – az ismeretlen Mátyás-templom (Viva Média-Incoronata, Budapest, 2003.)

Budavári Nagyboldogasszony-templom hivatalos honlapja

fotók:

https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ty%C3%A1s-templom

Thaler Tamas

Mátyás-templom a PORT.hu-n