Drégely vára

Drégely vára

„ Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;

Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,

Tetején lobogós hadi kopja. ”

– Arany János: Szondi két apródja (részlet)

A magyar történelem egyik leghősiesebb várostromának helyszíne, Drégely vára, a Börzsöny északi vonulatának egyik hegycsúcsát koronázza, Drégelypalánk felett. 1552-ben, a gazdag felvidéki bányavárosok ellen meginduló hatalmas török sereget négy teljes napig tartóztatta fel Szondy György várkapitány és maroknyi katonája. A rommá lőtt vár ékes mementója a magyar vitézek páratlan hősiességének.

Drégely vára a Börzsöny északi részén, Drégelypalánk és Nagyoroszi községektől egyforma távolságra, 444 méter magas vulkanikus sziklacsúcson magasodik.

Drégely várának története

A vár keletkezésének pontos dátumát máig vitatják a különböző történészek, ami biztos, hogy a tatárjárás után kezdték el kiépíteni a hegytetőn álló erődítményt.

Első, fennmaradt okleveles említése 1285-ből származik, akkoriban Hont fia – Demeter nemes úr – lakta családjával és szolgaszemélyzetével.

1311-ben Csák Máté seregei foglalták el, és tíz évig tartottak ki, miután a királyi koronára szállt a tulajdonjog. Zsigmond király ezt a várat is elzálogosította, végül a Tari családtól, a jobbágyság szüntelen panaszai miatt, 1438-ban a király kiváltotta a zálogjogot, és Pálóczy György esztergomi érsek örökös tulajdonába került az erőd.

Utóda, Széchy Dénes érsek megerősíttette és kibővíttette a várat, melyet az esztergomi érsekek nyári vadászkastélynak is használtak.

A vár történelmi jelentősége a török betörések korával kezdődött. A vesztes mohácsi csata után ide menekült Várday Pál érsek, és állandó helyőrséget tartottak a várban. Drégely vára a gazdag felső-magyarországi bányavárosokat védő végvári láncolat előőrse lett. A már akkor felújításra szoruló, folyamatos emberhiánnyal küszködő várat még egy, a lőporraktárat érő villámcsapás is sújtotta.

Az egyre fokozódó török fenyegetettség idején Szondy Györgyöt nevezték ki várkapitánynak.

A vár ostroma

“És pattog a bomba, és röpked a gránát;

Minden tüzes ördög népet, falat ont:

Töri Drégel sziklai várát.

– Arany János: Szondi két apródja (részlet)

1552. július 6.-án érkezett meg a vár alá Ali budai pasa több mint tízezer főnyi seregével és nyomban körülzárta a várat. A megadásra való felszólítást kapásból elutasította Szondy, válaszul a törökök pár nap alatt, konkrétan rommá lőtték a külső falakat. Július 9.-én a nagyoroszi papot, Mártont küldte a pasa az újabb ultimátummal, Szondy ezúttal sem fogadta el a kapitulációt, viszont két apródját, Libárdyt és Sebestyént két török fogollyal együtt leküldette a pasa táborába, hogy kímélje meg életüket és nevelje őket derék vitézekké cserében a két magas rangú török hadifogoly életéért. Arany János foglalta romantikus dalba a történetet Szondy két apródja c. költeményében.

A végső ostrom előtt Szondy eltüzelte az értékesebb ingóságokat, majd rövid, de hősies küzdelemben életét nem kímélve állta az óriási túlerőben lévő török csapatok támadását. Az önfeláldozó védelemben az összes várvédő életét vesztette, a pasa, Szondy bátorságát elismerve, díszes temetést rendezett a várkapitánynak, majd sírja felett kopjafát állított.

A korszak leghíresebb versmondója, Tinódi Lantos Sebestyén Krónikájából ismerjük a háromnapos viadal részleteit.

„ Sok foglya őnéki, kettőt ő hívata,

Két énökös apródgyát előállatá,

Azok előtt ily testamentomot szóla:

Az Ali basának két apródgyát ajánlá.

Ezen igen kéri basát őnagyságát,

Vitésségre taníccsa ő két apróggyát,

És eltemettesse Szondi Györgynek tagját,

Mert majd itt megláttyák az ő szörnyű halálát.

A rommá lőtt Drégelyvárat a török nem használta, helyette lent a faluban épített magának erős palánkvárat, innen a falu neve, Drégelypalánk.

A hegytetőn magányosan álló vár romjait már nem állították helyre, kövei nagy részét a lakosság hordta el, más részét az idő vasfoga porlasztotta. A sorsára hagyott várrom az 1980-as évek végére a teljes pusztulás szélére került, a vár megmentésére, 1991-ben létrejött Drégelyvár Alapítvány működésének hála az utóbbi években jelentős állagmegóvási és építési munkálatok folytak a hegyen. A várrom ma már biztonságosan látogatható, 2012-ben történelmi emlékhellyé nyilvánították.

szerk: Cseke Ibolya

forrás:

Drégelypalánk hivatalos honlapja

Nógrád megyei Hírlap

Arany János: Szondi két apródja

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *