SumidaA légoltalmi szükségkórház, más néven a Sziklakórház
A Sziklakórház a Budai Vár alatt található barlangrendszer egy kiépített része. A Várhegy alatti, világviszonylatban is ritka barlangok a jégkorszak után a mészkő és az alatta lévő márga találkozásánál mosódtak ki, forrásvizek segítségével. A mintegy 10 km hosszú barlangrendszert a helyi lakosok a középkortól kezdve folyamatosan használták. A II. világháború kitörésével, 1939-től jelentős részét megerősítették, óvóhellyé alakították át.
Nem ez volt az első eset, hogy a budai vár alatti barlangokat, pincéket az élet védelmére használták fel. A szájhagyomány szerint már a török hódoltság ideje alatt is helyeztek el ezekben sebesült katonákat. Írásos bizonyítékok támasztják alá, hogy a barlangrendszer mentett meg számtalan életet az 1723-as budai tűzvész idején, de sebesült – kötöző hely volt a barlangokban Buda 1849-es ostroma idején is.
A kórház kiépítése
Első lépésként az Úri utca alatti pincéket és barlangüregeket nyitották egybe, továbbá folyosót indítottak a Lovas út felől a várfal tövében. Ezzel párhuzamosan erősítették meg a pincerendszert aládúcolással. Az így nyert bombabiztos helyiségekben 1937-ben légoltalmi riasztóközpontot hoztak létre az Úri utca-Lovas út közötti barlangszakaszon, melynek feladata az egész várnegyed légoltalmi riasztórendszerének kezelése volt, ide értve a légoltalmi szirénák kezelésétől, a minisztériumok, hivatalok telefonos értesítéséig mindent.
Ezt követően 1939-től nagyobb léptékben folytatódott az említett szakaszon található barlangok és pincék összekapcsolása, ezeket alátámasztották, valamint vasbetonnal és bomba- és gázbiztos ajtókkal erősítették meg. A munkálatokat Dr. Mészáros László építész és Péchy László mérnök vezette.
Egyes adatok szerint Bartha Károly honvédelmi miniszter és a légoltalom országos parancsnokának utasítására Szendy Károly, Budapest főpolgármestere 1941-ben rendelte el egy légitámadások alatt is használható sebészeti szükségkórház felállítását
Az építkezés azonban különféle okokból kifolyólag csak 1942-ben indult meg, a későbbieknél jóval szerényebb méretekben, ám a késlekedés ellenére éppen időben készülhetett el a kórház, hivatalos nevén a Budapest Székesfőváros Lovas Úti Légoltalmi Szükségkórháza, vagy, ahogy a népnyelv hamarosan elnevezte, a Sziklakórház.
A létesítményt költségkímélési szempontok miatt a barlangrendszerhez igazítva alakították ki – barlangteremből szoba lett, járatból folyosó. Az építkezés 1941 és 1943 között megfeszített ütemben folyt, végül 1944. február 20-án megnyílt a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza.
Igazán intenzíven csak az 1944. májusi amerikai légitámadások után került használatba. Feladata az általános sürgősségi ellátás lett, így a légitámadásokban megsérülteket is fogadta. A kórház műszakilag és orvostechnikailag nagyon korszerűnek számított. Gyenge pontja a melegítőkonyha volt, mely a város bekerítése után túl kicsinek bizonyult. A kórházat a Szent János Kórház felügyelete alá rendelték, vezetőjének dr. Kovács István egyetemi adjunktust, sebész főorvost nevezték ki. Ő a frontot is megjárt orvosként, kórházvonaton teljesített szolgálatot. Helyettese a szintén katonaviselt dr. Seibriger András sebészorvos lett. Az orvosi ellátást a Vöröskereszt önkéntes ápolónői segítették. A 94 ágyas létesítménynek három kórterme és korszerű műtője volt.
A sebesültek összetolt emeletes ágyakon feküdtek: hárman fent, hárman lent, illetve az ágyak között hordágyon vagy szalmazsákon a többiek. Német katonákat is elláttak itt.
Mivel a létesítménynek saját áramfejlesztője volt, az ostrom során még akkor is tudtak ellátást biztosítani és röntgenfelvételt készíteni, mikor a többi felszíni kórházban ez már nem volt lehetséges.
A Sziklakórház kezdetektől fogva a Szent János Kórház kezelése és vezetése alá tartozott. Innen látták el a légoltalmi szükségkórházat élelem- és gyógyszer utánpótlással, stábja szintén a Szent János Kórház orvosai, és vöröskeresztes nővérei közül került ki. A személyzet tagjai között olyan neveket találhatunk meg, mint a Horthy Istvánné, Cziráky Alíz, Andrássy Ilona, vagy a később önkéntesként csatlakozó Széchenyi Ilona Mária grófnők, akik nem csupán társadalmi helyzetükből adódó kötelezettségként vállaltak feladatot a Sziklakórházban, hanem magasan képzett ápolónőként képesek voltak a műtőtől a kartonozón át minden téren szakszerűen helyt állni. Jó példa erre Széchenyi Ilona grófnő esete, akit a sebesült katonák és civilek önfeláldozó és együtt érző hozzáállása miatt a rangbéli különbségektől függetlenül csak „Ily testvér” néven emlegettek az ostrom alatt.
Hozzájuk hasonlóan sok fiatal tizenéves lány állt be önként, vagy az oroszoktól való félelmében hosszabb-rövidebb ideig az önkéntes ápolónők közé. A nővérek között volt, aki képzettségénél fogva műtéteknél asszisztálhatott, és volt, aki mivel mást nem tehetett fogta a haldoklók kezét, vagy lemosta az arcukat és átkötözte a sebeiket. Ezek az ápolónők a társadalom minden rétegéből, a legkülönfélébb előképzettséggel kerültek a Sziklakórházba és szinte szemhunyásnyi pihenő nélkül látták el az egyre nagyobb számban érkező civil és katonai sebesülteket.
A kórházban 8 munkaszolgálatos orvos is tevékenykedett. A kerületi rendőrkapitány, dr. Koppány Kálmán megakadályozta, hogy a nyilasok deportálják őket, átöltöztek magyar katonaorvosi ruhába, így nyugodtan tudtak dolgozni. A rendőrkapitány ezért a tettéért rákerült az Igazak Falára. 1944 novemberében azonban árulás miatt két orvost elfogtak. Az egyiket a Dunába lőtték a nyilasok, a másikat koncentrációs táborba küldték.
Az orvosok és nővérek sok ezer magyar katona és civil életét mentették meg. Az 1945. február 11-i kitörés után a járóképes betegek elmentek. A többieket később a még 1945 júniusáig működő kórházból folyamatosan szállították el. A Sziklakórházban élte túl az ostromot Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi delegátusa is. Ő menlevelet adott az itteni alkalmazottaknak és letárgyalta a szovjet parancsnoksággal, hogy működhessen a kórház. Erre azért is szükség volt, mert a felszíni kórházakban nagyon nagy kár keletkezett és sok idő volt, míg helyreállították őket. A kórházat 1945 júniusában bezárták. Az orvosok egy része Nyugatra menekült. A kórházat vezető dr. Kovács Istvánt és dr. Seibriger Andrást a háború után meghurcolták, a kórházi praxistól eltiltották.
Sziklakórház sorsa a háború után
A kórház felszerelését jórészt elvitték. A létesítményt 1945-48 között a Vírus Oltóanyagtermelő Intézet használta. Az Intézet a háború után elterjedő kiütéses tífusz elleni oltóanyag gyártását tartotta legfontosabb feladatának. Ez Magyarországon és az egész délkelet-európai régióban egyedülálló volt, így jugoszláv exportra is termeltek.
Az 1950-es évek elején a létesítményt titkosították amit csak csak 2002-ben oldottak fel. A hidegháborús feszültség hatására döntöttek a bővítéséről, így 1952-ben új kórtermet alakítottak ki és megkezdték a a kórház felszerelését.
1956 Forradalmi kórház
Az 1956-os forradalom első napjaiban a kórház ismét megnyitotta kapuit és ellátta a sebesült civileket, katonákat. A kórház vezetője a János Kórház kiváló sebésze, dr. Máthé András lett. Szemtanúk szerint nyakában láncon hordta az első fejlövéses sérült agyából kioperált golyót. A beteg végül felépült. Máthé nem engedett amputálni, a lehetetlent is megpróbálva operált – sikerrel, amiért számos túlélő élete végéig hálás volt neki. A II. világháborúban is itt szolgáló dr. Seibriger András volt a helyettese, aki a disszidálás helyett a Sziklakórházat választotta. Az egyik kórterem nők számára volt fenntartva. Hat fiú és egy lány is született a forradalom és szabadságharc napjaiban. A szabadságharc leverése után a kórház 1956 decemberéig még működött.
1958-1962 Hidegháborús bővítési munkálatok
1958-1962 között átépítették és kibővítették a úgy, hogy vegyi- vagy atomtámadás esetén is használható legyen a kórház. Ekkor épült az egészségügyi áteresz, lég- és vízkezelő rendszer. Kiépült a Dunához egy közvetlen vízvezeték- és szivattyúrendszer, illetve harcigáz szűrő- és energiaellátó rendszerek. Utóbbi szíve a máig működőképes két GANZ gyártmányú dízelmozdony motor és a hozzájuk kapcsolódó generátorok. Így a teljes kórházat működtetni lehetett volna a külső áramellátás zavara esetén is.
A korszerű gépészet képessé tette a létesítményt, vegyi- vagy atomtámadás esetén is betegeket fogadni – legalábbis elméletileg.
1962-2007 Kórház, atombunker és polgári védelmi raktár
Az elkészült, akkor igen korszerű kórházat továbbra is a János Kórház kezelte. A kórház színvonalára jellemző, hogy légkondicionáló berendezéssel is ellátták, amivel még manapság sem büszkélkedhet minden kórház. A haditechnikai fejlődés (a neutronbomba) miatt már az 1960-as évek végére elavult lett a létesítmény. Megszüntetésére azonban senki nem tett lépéseket, így a János Kórház, mint megbízott kezelő a gondját viselte, a Polgári Védelem pedig raktárnak használta.
A létesítménybe vezényelt orvosok és ápolók az 1980-as évek közepéig tartottak évente polgári védelmi gyakorlatot a kórházban, ki-ki elpróbálva a saját szerepét konfliktus esetén. Egy gondnok család lakott az előterében lévő szolgálati lakásban 2004-ig, és szigorú titoktartási kötelezettség mellett karbantartották a kórházat. Mohácsi bácsi naponta szellőztetett, karbantartva az elektromos és gépészeti rendszert. Mohácsi néni pedig takarított, sterilizált és kéthetente újraágyazott. 2004-től az időszakos karbantartást már a János Kórházból kijáró szakemberek végezték. 2004-2006-ig a Krétakör Színház használta alkalmanként előadásra. Emellett a 2006-os Kulturális Örökség Napján is látogatható volt. Korszerűsítésre, felújításra azonban 2007-ig nem került sor.
A Sziklakórház napjainkban
2007-ben a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezdeményezésére számos szakmai szervezet bevonásával felújításra került a létesítmény. Részlegesen már a 2007-es Múzeumok Éjszakájától megnyílt a látogatók előtt. További munkálatok után 2008. március 11-től folyamatosan megtekinthető, mint kiállítás. 2010-ben a az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól megkapta a közérdekű muzeális gyűjteményi besorolást, és mint országos gyűjtőterületű múzeum működik.
szerk.: Cseke Ibolya
Források:
*Gróf Edelsheim Gyulai Ilona Horthy István kormányzóhelyettes özvegye – Becsület és kötelesség 1. 1918-1944 (Európa kiadó 2011. ISBN 9789630792196)
*Fekete Péter visszaemlékezései
Gergely Magdolna naplója
*http://forum. bunkermuzeum .hu/
*Ney Klára Mária naplója
*Sándor József – Sziklakórház – Sziklába vájt történelem
*www. honvedelem. hu/cikke
*www .voroskereszt .hu/hireink/125-jubileumok-eve/1085-toerteneti-attekintes-friedrich-bornrol.html
