SumidaBudai Várszínház
1787. október 17-én nyílt meg Budán a Várszínház, a város első állandó színháza. A pazarul berendezett Várszínházban rendezték meg az első egész estés magyar nyelvű színielőadást is.
A mai épület helyén a középkorban ferences templom állt, majd a török hódoltság alatt Basa-dzsámiként működött. Az 1686-os ostrom során a közelében lévő lőporos torony felrobbanása döntötte romba.
A telek a romokkal együtt a jezsuiták, majd a karmeliták birtokába került, akik, 1725-1736 között építették fel templomukat és kolostorukat, a ma is álló épületet. II. József 1784-ben feloszlatta a rendet, ezután a templom berendezését elárverezték (a főoltár a sárospataki vártemplomba került, ahol ma is látható), a harangokból ágyút öntöttek.
1784-ben Budára telepített központi kormányhivatalok német nyelvű tisztviselői karának szórakoztatására II. József, Kempelen Farkast bízta meg az épület színházzá alakításával, a szomszédos klastromban pedig kaszinó létesítésével.
A színház külsejét copf stílusban alakították ki, a főbejárat fölé erkély, az oromzatra Buda város címere került. A 47 méter hosszú és 17 méter széles belső térben a 19 méter mély színpad a főoltár helyén állt, a cellákból öltözők lettek, a szentély alatti kripta egy részét meghagyták süllyesztőnek. A színházterem három emeletéből az alsó kettőn 33 kétszemélyes páholyt rendeztek be, a nézőtér 1200 fő befogadására volt alkalmas. A pazarul berendezett Várszínház kitűnő akusztikával rendelkezett, s a hideg beállta után fűteni is tudtak benne.
Az első előadást 1787. október 17-én tartották A karmelhegyi barát címmel. Itt rendezték meg az első egész estés magyar színielőadást is: 1790. október 25-én Kelemen László Magyar Játszó Társulata Simai Kristóf Igazházi című darabját adta elő.
Ebben az épületben adott nagy sikerű koncertet, 1800. május 7-én Beethoven. A Várszínházban, 1833-37 között a kassai magyar vándortársulat tagjai (a Nemzeti Színház későbbi alapító tagjai) játszottak, fellépett színpadán többek között Kántorné, Déryné, Egressy Gábor, Laborfalvy Róza, Lendvay Márton, Megyeri Károly . 1870-ben Buda városa határozattal tiltotta be az itteni német nyelvű előadásokat, ettől kezdve már csak magyar társulatok léptek fel színpadán.
A Várszínház a XIX. században a magyar színjátszás fellegvára lett, 1835-ben Budán először itt adták elő a Bánk bánt. 1870-től a Nemzeti Színház kamaraszínháza volt, majd magánszínházak működtek benne. Az épületet az idők során többször felújították, átépítették, 1884-ben a főváros által finanszírozott munkálatok során a színház belső terét fehérre festették, a mennyezeti freskók helyére aranyozott díszítések kerültek, a szomszédos Sándor-palotából fedett folyosó vezettek a főúri páholyba. Miután 1924-ben a karzat leszakadt a színházat bezárták. 1943-ban tűzbiztonsági okokból berendezését lebontották, s Buda második világháborús ostromakor háborús károkat is szenvedett.
1947-ben az épületet szerkezetileg helyreállították, teljesen felújítva 1978. február 13-án nyitották meg. Az ünnepi előadáson Hernádi Gyula Bajcsy-Zsilinszky Endre című művét mutatták be. Az épület az Állami Déryné Színházból alakult Népszínház otthona lett, 1982-től ismét a Nemzeti Színház, majd a Pesti Magyar Színház kamaraszínházaként működött, 2001-től az új Nemzeti Táncszínháznak adott otthont. A társulat 2014-ben kiköltözött a Miniszterelnökségnek átadott épületből.
szerk.: Cseke Ibolya
Forrás: kultura .hu
