SumidaÚjpesti Homoktövis Természetvédelmi Terület
Az M0-s és a lehajtója, valamint a régi kettes út határolja azt a nyolchektáros újpesti természetvédelmi területet, ahol Európában egyedülálló módon, városi környezetben, természetes élőhelyén megél a homoktövis. Naponta ezrek autóznak el, nem sejtve, hogy egy olyan növény utolsó magyarországi menedékhelye mellett húznak el, ami egykor az egész pesti pusztát uralta. Ami maradt, az a kevés is majdnem elpusztult néhány éve, ha nem lenne 100-150 önkéntes természetvédő, akik évente szisztematikusan tisztítják az elvadult területet, hogy az őshonos növényzet visszahódíthassa a helyét.
A pesti oldal nagy részét az 1800-as évekig a dunai homokból összeállt hordalékkúpok határozták meg. A félsivatagos sztyeppeszerű klímához csak különleges élővilág tudott alkalmazkodni. A tengerpartokra jellemző az itt elterjedt homokgyepes növény és állatvilág, a belső kontinensen ritkán fordul elő. Ahogy a város nőtt, úgy telepítettek egyre több fát, főleg akácokat a homok megfogására.
Az észak-újpesti homokgyepes rész egészen a II. világháborúig viszonylag érintetlen puszta maradt, 1950-ig komoly botanikai kutatások folytak itt. Akkor kerítették le egy nagy területet, és rendezték be a Petőfi laktanya gyakorlóterét. A gyepet sok helyen feltúrták – ma is láthatóak a fűvel benőtt lövészárkok és tankcsapdák –, a zárt területre a jó takarás és a homokmegkötése céljából tájidegen, agresszív fafajokat ültettek. Az őshonos növényzet szempontjából ekkor kezdődött az igazi hanyatlás időszaka. A sötét korszak 1970-ig tartott, amikor egy kis részt védetté nyilvánítottak.
A rendszerváltás után a honvédség visszaadta a területet. Az elhagyott földdarabot az évek alatt ellepte a gaz, a cserje, az agresszív fehér akác, fekete fenyő és zöld juhar. Igaz, hogy a védettnek nyilvánított részt 1999-ben kibővítették, de csak papíron… Az elborított őshonos homokgyep és homoktövis már majdnem teljesen elpusztult, amikor 2006-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület elindította az élőhely védelmi akcióját. Ekkor már mindössze három darab, kétszáz négyzetméteres foltra szorult vissza az őshonos növényzet.
Az értékes homokgyepek összesen 22 védett növényfajnak adnak otthont, melyből a homoktöviscserje vadon csak ezen az egy helyen él Magyarországon. Rajta kívül további két fokozottan védett növény, valamint számtalan gerinctelen és gerinces állatfaj is megtalálható a területen.
Az első, 2006-os élőhely mentést azóta már évenként követi a többi. Az egyesület módszeresen végzi a megtisztítást: a magterülettől kifelé sugárirányban irtják a cserjést, ritkítják a fákat, visszavágják a fenyő, az akác és a juhar friss sarjait. A megtisztított területen a homokgyep hamar visszaszerzi a területeit, a kórókkal, gazokkal már maga is elbánik. A kezdeti 600 négyzetméter homokgyepes őshonos terület mára 80 ezer négyzetméteresre nőtt. A cél az, hogy a 400 ezer négyzetméteres természetvédelmi terület nagy részét újra homoki gyep és homoktövis borítsa, a földterület szegélyén pedig őshonos kocsányos tölgyekből és cserjékből álló természetes kerítés védje a gazdag élővilágot.
Ahogy az eredeti felszín újra teret nyer, úgy bukkannak elő elveszettnek hitt növények a csikófarktól az orchideafélékig (kardos madársisak, agárkosbor), és térnek vissza az állatfajok. Míg egy akácosban legfeljebb 4-5 növényfaj marad meg, a homoki gyepes környezetben hússzor annyi.
Homoktövis leírása
A homoktövis az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozik, a tengerpartok homokdűnéin, homoktalajon, folyó- és patakhordalékon növő, tövises, kétlaki bokor, vagy kis fa.
A homoktövis sarjtelepes, lombhullató, melynek szél porozta virágai március-áprilisban nyílnak. Termése narancssárga bogyó.
Egyenes levelei lándzsásak, fedőszőrös fonákjuk ezüstszürke, vagy rézvörös, fénylő. Jellegtelen virágai fürtökben állnak, amelyek a levelek előtt virítanak. Sárga, vagy narancsvörös termése 7-8 mm nagyságú álbogyó.
Vadon növő példányainak gyűjtése tilos, mert szigorúan védett!
Homoktövis felhasználása
Hazánkban már ültetvényszerűen termesztik ezt a csodanövényt. A termését a levelét és a magból kinyerhető zsírolaját használják gyógyászati célokra. Bogyója augusztus elejétől szeptember végéig érik be. Dér-csípetten édessé válik az amúgy kesernyés, savanykás gyümölcs.
A terméshez nem könnyű hozzáférni, a tövisek útját állják a nyúlkáló kezeknek, ha pedig már megvan, óvatosan kell leszedni, mert szétroppan.
A homoktövis jótékony hatása
A homoktövis védi és erősíti az immunrendszert, növeli szervezetünk védekezőképességének hatékonyságát, késlelteti az öregedési folyamatokat. Általános legyengülés, illetve különösen fertőző betegségek és műtétek után jó immunrendszer-erősítő – javítja az általános egészségi állapotot. A homoktövis nagy C-vitamin-tartalma miatt ideális megfázások kezelésénél.
Fokozza az anyagcserét, így segít az optimális testsúly megtartásában. Kedvezően hat a gyomor- és nyombél – fekélyre, védi a májat.
Speciális zsírsav összetétele révén csökkenti a vér koleszterinszintjét, s így lassítja az érelmeszesedési folyamatok kialakulását.
szerk.:Cseke Ibolya
forrás: net
