SumidaMakkosmária, Angyalok királynéja templom
A Budakeszi határában a makkosmáriai tisztáson magasodó templommal szemben, egy fára felfüggesztve láthatunk egy Mária szentképet. Ez az alkotás, az eredeti névadónak már csak a szimbolikus jelentőségű utódja, nem a templomban látható szoptató Madonna másolata, mert ez csak Máriát ábrázolja kék lepelben. A szentkép alá a zarándokok így is előszeretettel leülnek, hogy kipihenjék az út fáradalmait.
A makkosmáriai búcsújáróhely története
A kegyhely története egészen a XVIII. századba nyúlik vissza.
1731-ben egy Traub János nevű fiatalembernek, budakeszi határában egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg. Traub később beteg lett,de csodás módon felgyógyult. Ezután egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. Ezt a képet az említett tölgyfára függesztette. Hamarosan híre ment a helynek és sokan kezdték látogatni a képet.
Acsádi Ádám veszprémi püspök kivizsgáltatta az eseményeket és engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. A zarándokok adományaiból kicsi kápolna épült a Mária-kép fölé. Gondozására a közelben élő két remete vállalkozott.
A fokozódó érdeklődés eredményére, az Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend itt szép egytornyú templomot és egy kis kolostort épített.
A Trinitárius Rend: „A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendje” a török harcok idején egész Dél-Európában fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek erre a célra.
(A Rend története mintegy kilencezer olyan szerzetesről is tud, akik saját magukat cseréltették ki egy-egy hadifogolyért.)
Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében.
A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet.
A virágzó Mária-kegyhely azonban nem sokáig működhetett. II. József császár 1784-ben a fogolykiváltók Rendjét is feloszlatta és a templomot bezáratta. A kegyképet és a fatörzset a budakeszi plébániatemplomba vitték.
A kolostor és a kegytemplom világiak kezére került és néhány évtized alatt rommá lett.
Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzátartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta. A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita Rend papjai kezdtek újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken, a romokból összeállított kis kápolnában, a mai gyóntatófolyosó helyén. A világháború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni, és így meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.
A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a plébániatemplomban megőrzött fatörzset és kegyképet, a kegyoltár mögött illetve fölött.
A szerzetesrendek felosztása kapcsán 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyébe az egyházmegye keretébe felvett P. Tamás János jezsuita atya lett a kegytemplom vezető lelkésze. 33 esztendőn át végezte a kegyhely fejlesztésével járó igen áldozatos munkáját. Jelenleg a kegytemplomot a Domonkos Rend működteti.
A kegytemplomban ez idő szerint is a „foglyokért” imádkoznak a Fogolykiváltó Szűzanyához.
“A kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség-, a szerencsejátékok- és minden más káros szenvedélyek rabjaiért. Azokért is, akik szenvednek miattuk (családjaik…); akik felszabadításukért fáradoznak; a fiatalokért is, hogy bölcsen, erős akarattal kerüljék a szenvedélyek csapdáit.”
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
Angyalok királynéja templom
Búcsújárás honlapja
Nyugat Pest megye útikönyv. Bedő István, 1999
fotók: http://bucsujaras.hu/makkosmaria
