SumidaWesselényi Miklós báró az “Árvízi hajós”
Wesselényi Miklós a magyar reformellenzék egyik vezetője 1796. december 30-án született az erdélyi Zsibón. Apja, a “zsibói bölényként” emlegetett idősebb Wesselényi Miklós művelt és tájékozott ember volt. Fiát szigorral és nagy elvárásokkal nevelte, nem csak a szellemét, de testét-lelkét is pallérozta.
Wesselényi Miklós legjobb barátjával, gróf Széchenyi Istvánnal beutazta Európát, majd az újonnan összeülő országgyűlés ellenzékének egyik vezéralakja lett. Élen járt jobbágyai felszabadításában, adóik elengedésében, iskoláztatta őket, ő alapította Erdély első kisdedóvóját.
Wesselényi példás földesúr volt, rendszeresen felügyelte a munkákat a földeken, olykor maga is beállt kaszálni. Gyakran adott pénzt, ajándékot embereinek, de orvosi vizsgálatok tartásával is segítette őket.
Az 1838-as pesti árvíz során hajójával a jeges árral dacolva segítette a bajba jutottakat
Igen aktív társadalmi életet élt: részt vett a Kaszinó megalapításában, javaslatot tett magyar színház felállítására és létrehozta az első vívókört. 1831-ben az Akadémia tiszteletbeli taggá választotta.
1834-ben a Szatmár megyei gyűlésen mondott gyújtó hatású beszédének ürügyén hűtlenségi pert indítottak ellene, aminek büntetése akár fő- és jószágvesztés is lehetett volna. Még zajlott az eljárás, amikor bekövetkezett az 1838-as nagy pesti árvíz: Wesselényi a jeges árban önfeláldozóan mentette az embereket, ezzel mindenki szemében hőssé vált, kivéve a bécsi udvart…
A Pest-Budát ért elemi csapások között – századokra is visszatekintve – a legkomolyabb kárt és legsúlyosabb veszteséget az 1838-as pesti nagy árvíz okozta. Pesten és Budán csaknem 2500 ház omlott össze.
Wesselényi naplójában tényszerűen, szűkszavúan és mégis érzékletesen összegzi élményeit:
„A düledékek, házromok, jégtömegek, bútorok, gerendák s minden más akadályok közt csak alig s a legfeszültebb munkával lehetett a szűk utcákon haladni – mindenütt a roskadó épületek és fedelek lezuhanása fenyegetett. – Hol elöl, hol hátmögül, hol oldalfelől omlott egy-egy épület össze. Csak ezeknek dörgő, ropogó, csörgő lármája nyomta el időről időre a kétségbeesők hasító sikoltásait s segítségért már rekedt könyörgéseit.”
A vízállás magasságát a fővárosban számos tábla jelöli. Az eseményt és annak egyik főszereplőjét, báró Wesselényi Miklóst, az árvízi hajóst, Holló Barnabás szobrászművész emléktáblája örökíti meg a mai Kossuth Lajos utca 1. szám alatt, a ferencesek templomának oldalfalán.
A királyi táblabíróság 1839-ben három év börtönre ítélte, fogva tartásának helyéül a budai várbörtönt jelölték ki, azonban két hónap múlva egyre súlyosbodó szembaja miatt Morvaországba szállították gyógykezelésre.Ugyan 1840-ben kegyelmet kapott, de ártatlanságát nem ismerték el.
1844-ben teljesen megvakult. Napjait a politikától távol, Zsibón töltötte, csak egy műve jelent meg, amelyben a nemzeti kérdésben vallott álláspontját összegezte.
Magánélete
Wesselényi a reformkor hőse volt, és legnagyobb nőfalója is egyben. Nem válogatott, megfordult az ágyában grófné és jobbágy is. A bárónak mind partiumi otthonában, a zsibói uradalomban, mind Pesten és Pozsonyban, ahol az országgyűlések idején élt, számos szeretője volt, mindez Wesselényi naplójából tudható, melyet húsz éven át vezetett. Ebben napról napra feljegyezte hol s hogyan találkozott a szeretőivel. A nők nevét nem írta le, csupán egy-két betűs rövidítéssel jelölte őket.
Egymás után születtek a törvénytelen gyermekei, szám szerint tizenhárom. Bár Wesselényi a végrendeletében csak négy gyermekére hagyott nagyobb összeget, halálos ágyán elismerte mind a tizenhárom utódot, akik közül minden bizonnyal sokan gyermekként elhunytak, így nem örökölhettek semmit.
A törvénytelen gyermekei közül két Pesten nevelt lányát gyakran látogatta, állta neveltetésük költségeit is. Az árvíz idején is őket mentette ki először.
Wesselényi végül 49 évesen, már nagybetegen házasodott meg. Saját ápolónőjét, Lux Annát vette el, aki – s talán ez már nem is meglepetés – 8 hónapos terhes volt a báró gyermekével a házasságkötés idején. Ezután még egy gyermekük született akiket, Wesselényi 1850. április 21-én Pesten bekövetkezett halála után, Lux Anna a második férjével, Mocsáry Lajossal, az Osztrák–Magyar Monarchia egyik kiemelkedő politikusával nevelt fel.
A hatalmas termetű, bikaerejű férfi már életében legendák hőse lett, Jókai róla mintázta az Egy magyar nábobban a gáncs nélküli politikus, Szentirmay Rudolf alakját.
A nemzet emlékezetében Vörösmarty verse nyomán. “Az árvízi hajósként” él.
szerk.: Cseke Ibolya
