Ozorai Pipó

Ozorai Pipó

Ozora helyiségneve napjainkban két összefüggésben ismert, az egyik az évente ott megrendezésre kerülő pszichedelikus zenei találkozó és erről ennyi talán elég is. A másik az ozorai ütközet az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc első olyan diadala volt, amelyet magyar részről népfelkelők és nemzetőrök vívtak ki. 1848. október 7-én a Perczel Mór vezette magyar sereg fogságba ejtette a Karl Roth és Nicolaus Philippovich császári-királyi vezérőrnagyok által vezetett császári hadtestet ( Illyés Gyula Ozorai példa című drámájában állít emléket a hősöknek).

Van azonban még egy nevezetessége, amelyik talán nem ekkora horderejű, de a magyar történelem vonatkozásában mindenképpen figyelemre méltó.

A páratlan szépségű tolnai lankák között megbújó, friss vizű patakokkal átszelt települést egy 1315-ben kelt oklevél említi „Azara” néven. A település felé közeledve már messziről szemünkbe tűnik a szőlőhegyek által körülölelt páros domb, amely egyikén a templom, a másikon a várkastély látható. Valamikor a várárkon átívelő híd kötötte össze őket. A várdombot és a templomot ma is a Sió és a Cinca-patak vize veszi körül, amelyen hangulatos hidacskák vezetnek át a piactérre. A település különös módon mind a mai napig megőrizte reneszánsz hangulatát. Középkori állapotában maradt meg a firenzei mintára épített Sáfrán-kút is.

A település fellendülését és értékeit egy Itáliából származó zsoldosnak Pipónak köszönheti.

Igazi sikertörténet az övé. Egy olyan idegen, aki megértette a szokásainkat és törvényeinket és ő maga is magyarrá tudott válni.

A kalandos életű férfi 1369-ben, Firenze városában látta meg a napvilágot a szerény körülmények között élő Scolari család gyermekeként. Eredeti neve Filippo volt, ami a magyar környezetben aztán Pipo alakban rögzült; később, amikor Zsigmond háborút viselt a velenceiek ellen, és bizalmasa a királyi hadak élén visszatért szülőföldjére, már az itáliaiak is Pippo Spanoként – azaz Pipo ispánként – emlegették őt, a bolgár és szerb hősköltemények pedig Magyar Fülöpként hivatkoznak rá.

Filippo Scolari fiatalon, körülbelül 13 évesen került Magyarországra, édesapja ugyanis egy firenzei kalmár szolgálatába ajánlotta a fiút, aki budai kereskedőházába küldte tanulni pártfogoltját. Pipo rendkívüli tehetséget mutatott a pénzügyek iránt, így előbb Demeter esztergomi érsek vette őt alkalmazásába, majd – a legenda szerint azután, hogy tanúbizonyságot tett gyors fejszámolási képességéről – Luxemburgi Zsigmond szolgálatába került.

Akármennyi legyen is e közismert történet valóságtartalma, annyi bizonyos, hogy Filippo Scolari szakértelmének köszönhetően hamarosan bizalmi pozícióba jutott: egyike lett Zsigmond azon szövetségeseinek, akikre támaszkodva a király meg akarta törni az Anjouk alatt felemelkedett – és az országlása kezdetén tett könnyelmű birtokadományokkal általa is erősített – bárók hatalmát. Pipo fényes karrierjében ugyanakkor a tudásnál is jelentősebb szerepet játszott az a feltétlen lojalitás és keménység, ami az itáliai származású férfit egész életében jellemezte. Luxemburgi Zsigmond 1394-ben például az ő javaslatára számolt le a Horvátiak által vezetett felkelésben részt vevő főurakkal, de Scolari a vesztes nikápolyi csatában, majd – 1401-ben – a siklósi fogság idején is kitartott a király mellett.

Feltétlen hűségének köszönhetően Pipo az 1400-as évek elejére hatalmas befolyásra tett szert a Magyar Királyság gazdasági ügyeiben: Zsigmond 1397-ben kamaraispánná, majd két évvel később a – pénzverésért felelős – körmöci kamaraispánság vezetőjévé nevezte ki itáliai származású bizalmasát, aki 1403-ban – életre szólóan – a sókamaraispáni tisztséget is elnyerte. A királyi kegynek köszönhetően a férfi rövid időn belül óriási vagyonra tett szert, melyet házassága révén is sikerült gyarapítania. Scolari 1398-ban feleségül vette Ozorai András egyetlen leányát és örökösét, Borbálát, e frigy révén pedig idővel megszerezte a família Tolna megyei – névadó – uradalmát.

Az említett falucska új birtokosa bőkezűségének köszönhetően mezővárossá fejlődött sőt, Ozorán még Pipo életében olasz stílusú várkastély és ferences kolostor épült, a földesúr azonban kevés időt tölthetett kedvenc fészkében. Miután kitüntette magát a Nápolyi László trónkövetelő elleni 1403. évi hadjáratban, az uralkodó őt állította a temesi ispánság élére, hogy védelmezze a déli határvonalat a török betörések ellen. Ozorai Pipo több mint két évtizedes irányítása során elévülhetetlen érdemeket szerzett a Luxemburgi Zsigmond által megálmodott végvárrendszer kiépítésében, több hadjáratban visszaverte a Délvidéken portyázó oszmán erőket, és eredményes katonai expedíciókat vezetett a balkáni ütközőállamok – például Szerbia és Havasalföld – területére. E küzdelmek idején kezdte meg végvidéki szolgálatát az ifjú Hunyadi János, aki néhány évtizeddel később parancsnokánál is félelmetesebb hírnevet szerzett a törökök körében.

Ozorai Pipo Zsigmond hadvezéreként végül politikusi pályájánál is fényesebb karriert futott be: délvidéki győzelmei nyomán az uralkodó az 1411-12. évi velencei háború idején, majd a husziták elleni küzdelmek során is őt bízta meg a magyar sereg főparancsnokságával, az oszmánok elleni sikereit azonban nyugaton ritkán tudta megismételni. A firenzei származású férfi Itáliában, majd Jan Zizka ellen is több vereséget könyvelhetett el; az előbbi kudarcot a későbbi történetírók – köztük a fent idézett Bonfini is – Ozorai Pipo megvesztegetésével hozták összefüggésbe, sőt, azt is tudni vélték, hogy a pénzéhes férfi később szörnyű kínhalállal lakolt bűnéért, Zsigmond állítólagos bosszújának azonban nincsen valóságalapja.

A hadvezérnek sohasem kellett olvasztott aranyat innia, bár az uralkodó annyi adománnyal halmozta el őt, hogy ha szándékában áll, bizonyosan megtehette volna. Szolgálata évtizedei alatt a kincstartói tisztséget, majd a szörényi báni címet is elnyerte, és 1408-ban egyike volt a Sárkányrend alapító tagjainak. Időközben Zsigmond diplomataként is „kipróbálta” régi bizalmasát, így Ozorai Pipo részt vett a XXIII. János ellenpápával tárgyaló delegáció pisai útján, a nyugati egyházszakadást megszüntető konstanzi zsinat (1414-18) idején pedig a fent említett – akkor már lemondásra kényszerített – egyházfő őrizetét kapta feladatul.

Élete utolsó éveiben aztán Ozorai Pipo visszatért a temesi bánság élére: 1423-ban és 1425-ben Havasalföldön háborúzott a Luxemburgi Zsigmond pártfogását kereső II. Dan vajda uralmának biztosítása érdekében, 1426-ban pedig Galambócnál mért súlyos vereséget a törökökre. A kalandos életű férfi, aki fényes pályafutása során az államügyek szinte minden terén hathatós segítséget nyújtott királyának, néhány hónappal galambóci diadala után, 1426. december 27-én hunyt el Lippa várában. Ozorai Pipo érdemeit és a Zsigmond korabeli politikai életben betöltött szerepét talán az mutatja meg a legkiválóbban, hogy Fehérváron helyezték őt végső nyugalomra, és temetésén maga az uralkodó is lerótta kegyeletét.

Ozora várkastélya igazi kuriózum a hazai műemlékek között, hiszen a reneszánsz világ hangulatát tükröző épületek csak jelentős átépítésekkel, vagy romosan maradtak fenn az országban. Ám Ozorán a barokk korban magtárrá alakított épületből helyreállítható volt a 16. századi reneszánsz palotaépület, ahol igazi középkori hangulat fogadja a látogatókat.

Pipo otthonául és gazdaságának központjául szolgáló épülete nem igazán hasonlított a korabeli várakra. Díszítése leginkább az itáliai városi palotákra emlékeztetett. Építésekor mintául szolgálhattak a vidéki főúri székhelyek, a többi között Nagy Lajos király diósgyőri és zólyomi vadászkastélyai. 1423-ra a vár már minden bizonnyal készen állt, mivel Pipo ekkor már itt fogadta és látta vendégül Zsigmond királyt.

A várkastély szabályos négyzet alaprajzú. Hajdan reprezentatív megjelenésével és lakályosságával tűnt ki a magyar várak közül. A palotaépületet kívülről szabályos elrendezésű várfal övezte, amelynek négy sarkát kerek tornyok erősítették. A várárokba a közeli folyó, a Sió vizét vezették.

1426-tól Pipo özvegye, Borbála asszony lett élete végéig a várkastély birtokosa, aki 1438-ban kelt végrendeletével a várkastély tulajdonjogát Hédervári Lőrinc nádorra hagyta, s így a jeles bárói család egy évszázadig birtokolta.

A vár első jelentős ostromára 1491-ben, Mátyás halála utáni anarchikus időkben került sor, mely után Habsburg Miksa foglalta el rövid időre. Vélhetően ezt követően, 1510-ben kezdődött meg reneszánsz stílusban történő átépítése, amely során bábos korlátos folyosóvá építették át az udvari loggiát, az ablakok kereteit pedig reneszánsz faragott kövekre cserélték ki. A boltozatokat több helyen díszes famennyezetekkel váltották fel. Ezekkel az átalakításokkal vált Filippo Scolari várkastélya reneszánsz rezidenciává.

A Hédervári család kihalása után, 1537-ben Török Bálint kezére került a vár, aki újjáépíttette. 1545-ben a budai pasa csapatai foglalták el, majd rövid megszakítással 140 évig török kézen volt.

Pipó országbárónak a személyes tettei mellett kevéssé ismert jó cselekedete, hogy az udvarházába került fiatal apródot Hunyadi Jánost kiváló katonává nevelte, mintegy megalapozva a későbbi nagy hadvezér ismereteit. Korabeli, meg nem alapozott pletykák, legendák szerint Hunyadi Zsigmond törvénytelen fia volt és ezért bízta legfőbb bizalmasára, de ez már egy másik történet.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:

Tarjányi M. László megemlékezése Ozorai Pipóról

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *