Torockó, ahol kétszer kel fel a Nap

Torockó, ahol kétszer kel fel a Nap

Erdély talán egyik legszebb faluja Torockó. Kolozsvártól délre, az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében található.

Igazi különlegesség, hogy itt minden reggel “kétszer kel fel a Nap”. Az első Napfelkelte után a Napkorong ugyanis elbújik a hegy sziklás csúcsa mögé, hogy nem sokkal később megint előbukkanjon (újra felkeljen) és beragyogja a völgyet.

Ezt az érdekes jelenséget még Jókai Mór is megírta az Egy az Isten című regényében.

Székelykő

Székelykő a nevét a hős székelyekről kapta, akik a tatárjárás idején megmentették a falut. Tettükért cserébe megkapták a hegyen akkoriban még álló várat és annak környékét.

A Torockói-medence méltán híres természeti látványosság. A sziklaszorosokon, kőkapukon keresztül vezető út is csodás látnivalókat kínál, ám a legszebb képet – a néphit szerint emberalakot formáló – hatalmas szikla, a Székelykő impozáns 1128 méter magas tömbje nyújtja. A hegy egyik oldala sziklás, meredek, míg a másik fele lankásabb, füves. Bárhonnan is közelítjük meg a csúcsot, érdemes felmászni, mert a látvány valóban káprázatos. A Székelykőnek három főcsúcsa van, a Várkő, csegezi Geszteg és a hidasi Geszteg.

Székelykő vára

“E fényes, büszke várnak most csak romját leled

Lakói merre vannak, hiába kérdezed.”

(Gyulai Pál: Az óriásleányka)

Torockószentgyörgy nevét 1470-ben említik először. A falutól keletre levő Székelykő, Várkő nevű magaslatán állnak vár romjai.

A viszonylag eldugott helyen emelkedő erősségnek sohasem volt nagyobb katonai jelentősége, az egykori források inkább a nemesi családon belül zajló viták kapcsán említik meg.

Torockószentgyörgy várának alapjait az Ákos nemből származó Thoroczkay Vencel vetette meg, akinek vezetésével a kézdi székelyek 1285-ben a Székelykő várát ostromló tatárokat elüldözték, és akinek ezért IV. László király 1289-ben a Castrum Turozkeut adományozta.

Az ez időből fennmaradt oklevél szerint Torockó várát, jogainak fenntartása mellett átadta a székelyeknek mindaddig, amíg az Aranyos földjén élnek.

Feltehetően Thoroczkay Vencel mielőtt a várát átadta volna a székelyeknek, még 1253 és 1272 között felépítette a torockószentgyörgyi vár lakótornyát, és ezt védőfallal erősítette meg.

A vár, amit 1470-ben Castrum Thorozkozent­h­gywrg, 1473-ban pedig Castrum Thorozko Zenthgewrg alakban említenek, ezután századokon át a Thoroczkay család birtokában volt.

Fontos megemlíteni, hogy az 1514. évi Dózsa György vezette parasztfelkelés alkalmával a keresztesek Torockószentgyörgy várát is hatalmukba kerítették és felégették. Thoroczkay Ferenc 1516-ban II. Lajos királytól birtokaira adománylevelet kért és kapott.

A Thoroczkay család által folyamatosan lakott várat 1704-ben Tiege báró osztrák csapatai vették ostrom alá, ágyúval lövették, majd elfoglalták és felrobbantották. Ezután a vár elhagyatottan, lakatlanul pusztulásnak indult.

A vár leírása Orbán Balázs tollából ismeretes:

“…. Az Árpádházi királyok idejében a Székelykő gerincén egy királyi vár állt, melynek nyomait ma is fellelhetjük. A királyi várrendszer felbomlása után (az 1240-es években) a vár az Ákos nemzetség kezébe jutott, majd a székelyek betelepítése és Aranyosszék létrejötte után Thoroczkay Ehellös átadja a királyi várat a székelyeknek. Ekkor valószínűleg már állt a torockószentgyörgyi vár, amely menedéket biztosított a várúrnak. Mai tudomásunk szerint ennek építése a 13. század második felére tehető.

A vár legrégebbi része a 14. századból származik: az északi bástya, a 7 m magas és 2,30 m vastag nyugati fal és keleti négyszögletes bástya, amiből napjainkra csak egy kis szöglet maradt fenn. Ennek a résznek az építtetője minden bizonnyal I. Thoroczkay Ehellös volt.

Az 1514-es parasztfelkeléskor a vár a Thoroczkay család birtokát képezte. A parasztlázadás során a várat feldúlták. 1516-ban Thoroczkay Ferenc új adománylevelet kért birtokaira arra hivatkozva, hogy oklevelei elégtek. Ez az a bizonyos adománylevél volt, amelyben Torockó bányaváros lakossága és a bányák is benne foglaltattak, és ami miatt Torockó város lakói a Thoroczkay családdal 300 éven át perlekedtek: az adománylevél ugyanis szolgasorsba taszította őket. Ezt követően a várúr a nyugati oldalon a várat megerősítő falakat építtetett. A Thoroczkay család a Rákóczi-féle felkelést is támogatta. Ezért viszályba került az osztrákokkal, akik megtorlásul 1704-ben lövették, majd felrobbantották a várat. Ezt a pusztítást a család már nem hozatta helyre, leköltöztek a faluba udvarházakba.”

A torockószentgyörgyi vár a XVIII. századra elveszítette addigi őrző-védő szerepét, az ott élő emberek történelmének sziklára emelt tanúja csupán. Mára pedig turisztikai látványossággá változott.

Torockó az egykori bányásztelepülés

A valaha híres és gazdag település régen mozgalmas bányászváros volt, ám elcsendesedett, mikor a bányászatot megszüntették. A magyar falu újraéledését a turizmusnak köszönheti, mely az elmúlt évtizedekben fellendítette az életet. A szép fehér házak között egyre több turista és kiránduló fordul meg.

Torockó utcái igen hangulatosak. Nagy szerencsére az 1870-es tűzvész után készült épületek szinte teljesen eredeti módon megmaradtak. A házak mérete, díszessége mutatta, hogy lakója milyen társadalmi réteghez tartozott, mennyire volt tehetős és mi volt a foglalkozása. A legrégebbi ház 1668-ban épült

A főtéren áll az erődtemplom és az iskola. A templomkertben emlékmű és kopjafa, bent varrottasok láthatók.

A téren áll még a vajor (itató), melyet állatok itatására, mosásra használtak. A vizet egy 400 éves vezeték hozza a Tilalmas oldalából. Ma is csobog a víz a több lépcsős itatóba, ahol a szabály szerint fent az emberek, a következő medencében az állatok ihattak, majd az alsó nagyobban moshattak az asszonyok.

A Piactéren látható a lelkészi lakás, ahol Jókai Mór is megszállt, erről emléktábla emlékezik meg. Mindenképpen látni kell a Néprajzi Múzeumot, melyben festett bútorokat, népviseletet és a vasművesség emlékeit mutatják be. A vízimalom is különlegességnek számít, mivel ez a Kárpát-medence legkorábbi felül csapos patakmalma.

1999-ben Torockó Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*Balogh Szabolcs: Torockó Titkai (2016)

*Hantz-Lám Irén: Torockószentgyörgy: a vár árnyékában, Kolozsvár, 2005

*Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *