SumidaBEREG GYÖNGYSZEME: CSARODAI TEMPLOM
A falu, a mellette folyó Csaronda patakról kapta a nevét, 1311-ben szerepel először, amikor számos nemes megrohanta és elpusztította. A falunak a XIII. század végén biztosan volt temploma, 1299-ben papját említik. A továbbiakban kegyurai a Csarnavodai család tagjai, 1595-ben már református anyaegyház.
A csarodai református templom a késő román kori falusi templomok egyik legszebb példája. A patak parton fekvő, virágokkal körbevett templomot a belső falait díszítő XIII. századi freskók teszik különösen érdekessé.
A templom története
A XIII. század második felében épült templom építésével egy időben, a hajó északi falára és a diadalív felületére freskók kerültek. A szentély festményei kicsit később az 1300-as években készültek, ekkortájt Csaroda fontos hely volt, Bereg vármegye közgyűléseinek színhelye.
A templom leírása
A XIII. század második felében épült templom, a Csaronda-patak által félkörívben körbeölelt kis dombon magasodik. A templom nyugati homlokzata fölött emelkedő körerkélyes torony tűhegyes; a környékre jellemző fazsindellyel fedett sisakban végződik.
A mai templom két részből áll, a téglalap alakú hajóból és a négyzet alaprajzú szentélyből. A szentély déli falát fűrészfogas párkány zárja. A torony ikerablakokkal van áttörve, az alsók kettős, a felsők hármas nyílásúak. A hajó déli falán három félköríves ablak nyílik, a fal nyugati részére esik a bélletes, háromszögű oromzatú kapu.
A templombelső tere lenyűgöző, különböző korok színei, formái harmonikus összeállítása. A hajó északi és keleti falán a templom építésével egyidős falképek láthatóak: többek között Péter, Pál, és János apostolok, Szent Anna és Mária, ölében a kis Jézussal, valamint az orvosszentek, Kozma és Damján. A szentélyt az 1300-as évek végén készített freskók díszítik. A szentély oldalfalain az apostolok álltak, közülük jelenleg csupán András, János, Péter, Tamás, Bertalan és Simon alakja határozható meg. A keleti ablak rézsűjében Zsigmond-kori freskók találhatóak, Szent Dorottya és Alexandriai Szent Katalin, fölöttük a fájdalmas Krisztus, a boltozat zárókövén pedig az Agnus Dei, azaz Isten Báránya látható. A XVI. század közepe után a templom reformátussá vált, és lemeszelték a középkori falképeket. Helyükre népies jellegű, virágos motívumok kerültek, amelyek a külső homlokzaton is megmaradtak. A festett famennyezet 1777-ben készült, hasonló korú a népies barokkot idéző festett fa szószék, a karzat és a padok. Említést érdemel még az 1758-as évből való Rhédey-epitáfium (díszes keretű, föliratos kép)– bevésett szövege kisrédei (id.) Rédei Ferencnek állít emléket.
A templom az 1950-es évek óta szerepel a magyar műemléki irodalomban, ettől az időtől tekintik az Árpád-kori falusi templomok klasszikus példájának. Korábban úgy tartották, hogy a torony és a hajó épült az Árpád-korban, a szentélyt a XV. századra keltezték többen. Az 1971-ben megindult régészeti és falkutatás viszont igazolta, hogy a szentély és annak boltozata egykorú a hajóval. A templom építési kora a XIII. század vége – XIV. század eleje lehet.
A templom az ország egyik legismertebb középkori műemléke. Klasszikus tagolása, a torony, a hajó és a szentély egysége, azok kifinomult aránya középkori építészetünk méltó reprezentánsa.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
Műemlékvédelmi hírmondó
Csaroda honlapja
Műemlékem. hu adatlap: Műemlékem. hu
